Körülbelül nyolc lehettem, amikor láttam az Elveszett frigyláda fosztogatóit; és azóta is tartom, hogy minden idők egyik legjobb klasszikus kalandfilmje Indy első kalandja. Vicces, akciódús, kincskeresős, hozza a kötelezőket, mégsem válik öncélúvá és erőszaktól tocsogóvá; nem árt a világon senkinek. Igazi mese. A folytatások már ugyan nem hozták az első rész színvonalát, mégis: Harrison Ford védjeggyé vált arca, kalapja és ostora sokak szívét melegíti fel egy nagy adag nosztalgiával, akárhányszor odacsap a vásznon.
Anno még az 1970-es évek végén George Lucas és Steven Spielbeg öt Indiana Jones-filmről szóló szerződést írt alá a Paramount Picturesszel. Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag 1989-es bemutatóját követően Lucas végül úgy döntött, hogy leteszi a lantot (ostort), mivel nem jutott eszébe olyan alapötlet, ami megfelelő lehetett volna egy következő részhez, így ehelyett Az ifjú Indiana Jones kalandjaiban vizsgálta tovább a karaktert, fiatal éveiben. Telt-múlt az idő, mire Lucas új lehetőségeket fedezett fel egy idősebb Jonesban, az 1950-es évekbe helyezve. És lőn; ruszkikkal, földönkívüliekkel („interdimenzionális” lényekkel jelenítik meg őket, mely elképzelést a húrelméletből merítettek), agyevő óriáshangyákkal és repülő csészealjakkal az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Ugyan voltak jó szándékkal is meredek túlkapások - mint amikor például Indy úgy él túl egy atomrobbanást, hogy hűtőbe zárja magát - és Lucas CGI-fixációja is hagyott némi kívánnivalót maga után; mégis, a 2008-as film olyan volt, amilyennek egy igazi klasszikus hőskori kalandfilmnek lennie kell: klisékkel, heppienddel, régi szereplőkkel és irreális akciókkal együtt.
Az új kaland középpontjában a Bermuda-háromszög és állítólag a közepén rejtező Atlantisz fog állni. Mi több: bennfentes források Indy legnagyobb kihívását ígérik, ami hatalmas és érzelmes csúcspontban fog kiteljesedni - ráadásul a számítógépes effektek visszaszorításáról is szólnak a pletykák, illetve arról, hogy az ötödik epizód régimódi stílusban fog készülni, szenben a negyedik rész szemfényvesztésével. Lucas és Spielberg már az utolsó simításokat végzik a szkripten, s állítólag már jövőre elkezdődhet a forgatás; így sokak nevében mondhatom, hogy alig várom, hogy újra sutba dobjam a művészfilmekhez szokott cinizmusomat és nyolcévesként tátsam el újra a szám a mozi sötétjében.