Sehol a várt áttörés a kárpátaljai magyarok jogainak rendezésében

Az egyik kezével ad Kijev, a másikkal elvesz – így írható le a korábbinál mindenképpen jobbnak tűnő, ám időnként továbbra is meglepően barátságtalan húzásokat tartalmazó magyar-ukrán viszony Kárpátalja tekintetében.

Miközben a Magyar Péter-vezette kormány egyik fontos ígérete volt a kapcsolatok normalizálása államközi szinten és Kárpátalja tekintetében, ahol hangsúlyos szerepet kaptak a helyben élő magyarok – 2017 óta kormányokon átívelő módon, számos törvénnyel megtépázott – kisebbségi jogai, és úgy is tűnt, hogy ezen a téren sikerül akár jelentős előrelépést tenni, 

Ilyen az ukrán nyelvi ombudsman intézkedése is, aki levélben kereste meg a nemzeti kisebbségi iskolák vezetőit, elítélve a magyar és más kisebbségi nyelvek használatát a tanintézmények sporttevékenységében (!).

Mindezt röviddel azután, hogy az ukrán-magyar tárgyalócsapat megegyezett nagyjából arról a 11 pontról, amit még az Orbán-kormány fektetett le tárgyalási alapként, s amely többek között tartalmazza a magyar nyelv szabad használatát az iskolai kommunikáció minden területén. 

Cserébe Magyarország feloldotta vétóját, és megnyílhatott Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak első klasztere, amely az alapvető jogok helyzetét is érinti. 

Olena Ivanovszka ukrán nyelvi ombudsman levele volt az a pont, amikor Ferenc Viktória, a Fidesz kárpátaljai származású EP-képviselője kifejezte, kézzelfogható garanciákra van szükség. Sürgősségi eljárás keretében levélben fordult az Európai Bizottsághoz, amelyben felhívta a figyelmet az elfogadhatatlan incidensre, hiszen Ukrajna az első tárgyalási klaszter megnyitásának fejében megerősítette elkötelezettségét a nemzeti kisebbség jogainak visszaállítása mellett, és vállalta, hogy a megállapodás részleteit az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről szóló cselekvési tervébe is beépíti. 

Ivanovszka, aki posztjából fakadóan az ukrán államot képviseli a kérdésben, egyébként korábban igen derogáló módon fogalmazott azok kapcsán, akik nem voltak hajlandóak átállni az államnyelv használatára: egy interjúban úgy fogalmazott: „aki homo sapiens, az már áttért az ukrán nyelvre”.

Ferenc Viktória lapunk megkeresésére kifejti: azért kereste fel a Bizottságot, mivel az említett – már az ukrán-magyar megállapodás eredményeit is tartalmazó – módosított cselekvési terv továbbra sem elérhető a publikum számára, ami aggodalomra ad okot. Különösen az ukrán nyelvi ombudsman ellentétes „nyelvi iránymutatása” fényében.

„A módosításokat tartalmazó cselekvési terv még nem érhető el nyilvánosan, csak az előző, 2025-ös dokumentum található a honlapon. Ezért arra kértem a Bizottságot, hogy erősítse meg: a magyar–ukrán szakértői konzultációk során elfogadott, Magyarország 11 pontos követelését Kijev valóban beépítette-e a cselekvési tervébe, valamint tájékoztasson arról, hogy rendelkezik-e információval a cselekvési terv hivatalos közzétételének idejéről.” – teszi hozzá.

A napokban megjelent 929. számú kormányrendelet, amely a kis létszámú iskolák forráscsökkentése alól kiveszi az uniós nemzetiségi nyelveken oktató intézményeket, azaz a magyar iskolák továbbra is megkapják majd az állami támogatást, így nem kell attól tartaniuk, hogy pusztán a kevés diák miatt be kell zárniuk, előremutató fejleménynek tekinthető. Ugyanakkor a rendeletnél erősebb törvényi szabályozás lenne kívánatos a helyzet rendezésére.  

Ferenc Viktória szerint az Európai Parlamentben magyar részről Fidesz–KDNP EP-delegációja mellett csak a mi hazánkos Borvendég Zsuzsanna lép fel következetesen a kárpátaljai magyar közösség ügyei mellet, a Tisza Párt EP-delegációja mélyen hallgat a kárpátaljai magyarság helyzetével kapcsolatos problémákról.

Nyitókép: Geert Vanden Wijngaert / POOL / AFP