„Egy ukrán katona a pokrovszki katlanról - mert ez már az, ha drónokkal zárják is részlegesen - és nem fizikialag. A maradék utak mentén kiégett járművek tucatjai vannak. Egy dolog egy lövészárokban vagy egy épületben védekezni, az sem életbiztosítás, de mozogni halálos. Nagyok az oroszok veszteségei - de ők megengedhetik maguknak, Ukrajna viszont ezt nem engedheti meg magának.
»Az ellenség első csoportja már bent van Rodinszkében, és már a Bilicke felé vezető megközelítéseknél is tevékenykednek. Ha elfoglalják ezeket a településeket, akkor a logisztikai vonal megszakad Mirnográdnál, és bekerítenek. Kockáztatjuk azoknak az embereknek az elvesztését, akik közel egy évig tartották vissza az ellenséget ezen a fronton. Attól tartunk, hogy minden úgy végződik, mint Avgyijivkában és Vuhledarban: addig tartottuk, ameddig lehetett, aztán végül elveszítettük a városokat és az embereket is. Ez rossz forgatókönyv.«
A politika mondhatja, hogy egy tapodtat se hátra, csak ennek ez az eredménye, ahogy a politika miatt lett kudarc a jól induló Kurszk is - Krynky eleve hagymázas elképzelés volt. Ez nem von le semmit az egyszeri ukrán katona hősiességéből, de talán már mindenki számára kezd derengeni, mekkora a probléma.
Erről is beszéltem több youtube interjúban és a Trend FM-en is. Meg arról, hogyan húzza egymás után a rossz lapokat az EU Bizottsága, von der Leyen és Kaja Kallas megalázása már a napirend része Washingtonban is, de immár Pekingben is. Miért? Mert aki nem az erejéhez mérten beszél, és kioktat sokkal nagyobb hatalmakat, az így jár. Az EU fegyelmezheti Kijevet, próbálkozhat Budapesttel és Pozsonnyal, de Washington és Peking irányába minden kísérlet komikus és garantáltan negatív választ vált ki.
A realitásokban kellene élni, mind az ukrán háborút, mind az EU jelenlegi globális helyét illetően, és akkor kevesebb lenne a pofon. Meg persze talán érdemes lenne olyan vezető tisztségviselőket választani, akik kilátnak a hatalmasra fújt lufiból.”
***
Nyitókép: Roman PILIPEY / AFP