Az egyre mélyülő Unió ötletét békeidőkre modellezték

„Ha az ember végigtekint a munkaprogramon, már csak a témák számosságától káprázik a szeme. Nagy kérdés – de lege ferenda –, hogy jó-e ez így? Tényleg kell-e az EU-nak ennyi témával foglalkoznia, s mindennek a hatékony menedzseléséhez egy irgalmatlanul nagy apparátust fenntartania vagy a versenyképes EU, amit a Budapesti nyilatkozat előirányoz, könnyebben és jobban elérhetőbb lenne egy gazdasági-kereskedelmi kérdésekre fókuszáló Unióval?

A kevesebb néha több. Olyan időket élünk, amikor az egyik legnagyobb erőforrás a figyelem – az események észlelésének, sőt, előrelátásának képessége, akként is, hogy a vezetők figyelmét és idejét nem tereljék el olyan kérdések, amelyeket másképp vagy más szinten kellene kezelni. Az egyre mélyülő Unió ötletét békeidőkre modellezték. Most, ezzel szemben, egy sokszor már szabad szemmel is látható-érezhető kíméletlen harc zajlik – erőforrásokért, területért, energiáért, s könnyen lehet, hogy nemsokára a termőföldért és az élelemért, a hűvösebb égövön lakhatásért vagy önmagában a tiszta ivóvízért.

Az Európai Unióban nagy potenciál van. Gazdasági unió, hatalmas piaccal és remek emberi-intellektuális és ipari képességekkel. Erre azonban nem lenne szabad »ráülni«. A kérdés ugyanis az, hogy az Unióban van-e megújulási potenciál, képes-e az új globális helyzetben versenyképes megoldásokat találni, bármilyen radikális változást jelentsen is az, vagy mereven követi a »business-as-usual« modellt, elaprózza képességeit, erőforrásait és idejét, s a belső, a tagállamok és az Unió közötti hadakozással lemeríti Európa energiaforrásait is.”

Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP

***