Így rombolta le Biden Amerika geopolitikai tekintélyét – íme az elnök öt súlyos külpolitikai hibája

Nyitókép: Joe Biden sajtótájékoztatót tart a washingtoni Fehér Házban 2025. január 9-én  /  fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

Joe Biden azzal a célkitűzéssel kezdte négyéves ciklusát, hogy a „Tegyük újra naggyá Amerikát!”-féle Trump-szlogen helyett a „Hozzuk vissza a jól ismert Amerikát!” jelszó égisze alatt az új kormányzat a konfrontatív diplomácia helyett a kiszámíthatóságra helyezi a hangsúlyt, helyreállítja megtépázott szövetségi rendszerét, újra a világpolitikai stabilitás garantálója, a nyugati típusú demokrácia megerősítője lesz.

Még a liberális geopolitikai elemzők sem tagadták, hogy 

ezért a Biden-kormányzat számára a más külügyi hozzáállás, a más prioritások meghatározása azzal a kockázattal járt, hogy az amerikai diplomácia elmúlt négy évének gyümölcseit eltékozolja, illetve, hogy a magasztos elvek által saját maga számára magasra tett mércét esetleg leveri.

Aki figyelemmel követte az Egyesült Államok 2020 és 2024 közötti külügyi vonalvezetését és tevékenységét, könnyen levonhatja a következtetéseket: 

Az alábbiakban a demokrata vezetésű külpolitika aránytévesztéseiből, hibázásaiból öt esetet emelünk ki, azokat, amelyek legplasztikusabban szemléltették Washington melléfogásait.

1. AFGANISZTÁN

Az amerikai csapatok 2021-es katasztrofálisra sikeredett kivonása a két évtizedig viselt terrorellenes háború után Afganisztánból olyan mélyütést adott a Biden-kormányzatnak, amelyből az amerikai elemzők szerint egészen a ciklus végéig nem tudott felállni. Ez az elhibázott akció olyan mértékben okozott tekintélyvesztést Amerikának, hogy eredője lett az utána bekövetkező más negatív eseménysorozatoknak – 

Joe Biden persze utólag mentegethette azzal saját felelősségét, hogy az afganisztáni csapatkivonás előkészítését még elődje, Donald Trump készítette elő a tálibokkal való 2020-as egyezségével, az akció átgondolatlan lebonyolítása során azonban a szervezett kivonulásból egy fejvesztett menekülés lett, halálos áldozatokkal, sebesültekkel, súlyos biztonsági kockázatokkal.

Az elnök a 2001. szeptember 11-i terrortámadás 20. évfordulójára akarta jelképesen időzíteni az utolsó amerikai katona távozását, hogy ezzel úgy vonuljon be a történelembe mint az afganisztáni háború lezárója – 

ha az amerikai egységek távoznak, a korrupt és gyenge afgán hadsereg összeomlik a tálib csapatok támadásai alatt. És így is lett.

2. OROSZORSZÁG (UKRAJNA)

Elemzők szerint a Biden-kormányzat fő külpolitika hibája az volt, hogy nagyívű célkitűzéseket határozott meg, de az azok végrehajtásához szükséges eltökéltséggel, kockázatvállalással nem rendelkezett – elváltak a szavak és a tettek.

Amerika elrettentő ereje erodálódott azzal, hogy a biztonsági kihívásokra hezitálva reagált, a már meglévő konfliktusok kezelésében pedig erőtlen, kockázatcsökkentő, megúszós magatartást tanúsított. Vagyis 

ezzel pedig Joe Biden lett a második világháború utáni első amerikai elnök, aki képtelen volt megakadályozni egy európai földön kirobbanó háborút.

Ez a stratégiai gyengeség tehát elsősorban az ukrajnai háborúban mutatkozott meg: Amerika nagyon túlszaladt az ígéretekkel (Amerika „a végsőkig Ukrajna mögött fog állni”), a háború elhúzódásával, az ukrán fegyverzetigények növekedésével azonban a nagy ígéretek betartása egyre inkább elmaradozott – Washington csak addig volt kész támogatásokat nyújtani, amíg nem okozott otthon érezhető hiányokat, fájdalmat.

– amikor azonban a helyi, donbaszi katonai konfliktus háborúvá szélesedett, a helyzet kezelésének fő terhét, a fegyverzetexport egy részét fokozatosan az európai szövetségesek vállára tolta át.

Washington nem aknázta ki a megegyezés minden diplomáciai lehetőségét a háború kirobbanása előtt, nem adott teret Kijevnek, hogy a háború első szakaszában kiegyezzen Moszkvával, és felemás stratégiát alkalmazott, amellyel megzavarta szövetségesét: támogatta katonailag az ukrán hadsereget, de az eszkalációtól és az orosz fenyegetésektől megfélemledve korlátozott fegyverzethasználatot engedélyezett csak. Emlékezetes Joe Biden híres, az amerikai defenzív álláspontot pontosan jelző mondata a háború első hónapjában: „nem fogunk harmadik világháborút kirobbantani Ukrajnában”.

Az sem kedvezett a viszonynak, hogy Joe Biden – Donald Trumppal ellentétben – egyszerűen 

A demokrata elnökjelölt a 2020-as kampányban „KGB-s gengszternek”, egy évvel a háború előtt, az ellenzéki vezér Navalnij megmérgezésekor „gyilkosnak” nevezte Vlagyimir Putyint, a háború során pedig többször „mészárosként”, „háborús bűnösként” utalt rá. A Kreml ezekre megadta a megfelelő diplomáciai válaszokat, de a személyes sértéseket túl a legnagyobb amerikai hiba az volt, hogy az Antony Blinken vezette amerikai diplomácia nem mérte fel reálisan az orosz konfrontációs szándékok valódiságát, az orosz megtévesztési eszközök kifinomultságát, és ezért nem a megfelelő válaszokat adta rájuk.

Ami az orosz háborúban mégis értékelhető amerikai teljesítmény, az az amerikai hírszerzés pontos előrejelzései és információi az orosz katonai mozgásokról, illetve a NATO-tagállamok együttműködésének gyors megerősítése volt.

3. KÖZEL-KELET

bagatellizálja a Trump-adminisztráció elvitathatatlan eredményeit (például az Ábrahám-egyezmények fontosságát), és diplomáciai tevékenységgel tartja fenn a békét, a status quo-t, hiszen fókusza máshol, az ukrajnai háborúban Oroszország gyengítése volt.

Ehhez azonban helyi szövetségi rendszereinek megerősítésére lett volna szükség. Ehelyett Biden kihátrált a Trump által felvállalt, bátor Izrael-párti stratégiai vonalvezetésből, másik regionális szövetségesét, Szaúd-Arábiát pedig megsértette: azzal fenyegette meg Mohammed bin Szalman szaúdi trónörököst, hogy „páriává teszi” (két évvel később az ukrajnai háború következtében elszabadult olajárak miatt aztán mégis Rijád segítségét kérte). Az elnök tehát folyamatosan 

Irán-politikájában elvileg keményvonalas akart lenni a washingtoni kormányzat, nukleáris tevékenységének feladására, egy új és tartós atomegyezség megkötésére akarta rászorítani Teheránt, de tárgyalásokat ajánlott a szankciók helyett, és katonai erőt sem tett feltételei mögé, így az iráni vezetés nem érezte a kellő presszúrát.

Az iráni atomprogram előrehaladt, Amerika az izraeli segélykérésekre sem volt hajlandó feladni passzivitását, így az izraeli hadsereg végül a Hamász terrortámadásának ürügyén 

Az október 7-i Hamász-terrorakcióra adott izraeli választ, Gáza bombázását az amerikai kormányzat láttamozta, de folyamatosan bírálta. Mégis, a zsidó állam szövetségeseként 2023 őszén 170 támadás érte a régióban lévő amerikai katonai bázisokat Szíriában, Irakban és Jordániában.

Washington 2024 tavaszán leállította a precíziós fegyverek exportját Izrael számára, mert az IDF Rafahba készült behatolni, Amerika pedig attól tartott, hogy ez a hadművelet tovább növeli a civil palesztin áldozatok számát. Ezzel a zsidó állam egy kétfrontos háborúban olyan helyzetbe került, hogy fő szövetségesétől nem számíthatott a szükséges katonai segítségre.

Amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő és Jóáv Gallant védelmi miniszter ellen, a Fehér Ház arra kérte a demokratapárti képviselőket, hogy ne szavazzák meg azt a kongresszusi előterjesztést, amely emiatt szankciókat vetett volna ki az ICC-re. 

4. KÍNA (TAJVAN)

Joe Biden négyéves ciklusa alatt négyszer fenyegette meg Kínát, hogy Tajvant katonai erővel is meg fogja védeni a provokációktól – miközben szövetségesei miatt két fronton (ukrajnai és közel-keleti háború) volt lekötve a figyelme, így 

Eközben Kína egy kémléggömböt küldött az Egyesült Államok fölé, amelyet egy hétig nem fékeztek meg, a repülő tárgy így tucatnyi katonai objektum fölött elhaladva temérdek felvételt készíthetett. Biden a légtérvédelmi fiaskót lesöpörte az asztalról, mintha az nem okozott volna újabb tekintélyvesztést az amerikai belbiztonság számára.

Az amerikai katonai költségvetés stagnált négy évig: a rossz inflációs politika elvitte a katonai fejlesztésekre biztosított pénzek nagy részét – eközben a háború miatt 

Vagyis a két katonai ellenfél fegyverkezett, míg Amerika passzívan, elhibázottan stagnált a háborús konjunktúra idején.

Gazdasági szakértők felhívták a figyelmet: Amerika regionális szövetségesei azt várták, hogy az Egyesült Államok új kereskedelmi kezdeményezésekkel áll elő, hogy ezek az államok csökkenteni tudják függőségüket a kínai kereskedelemtől, ez azonban nem történt meg.

5. ÉSZAK-KOREA

Donald Trump nagy erőfeszítéseket tett, és részsikereket ért el a phenjani rezsim „domesztikálásában”: a republikánus elnök pontosan tudta, hogy 

és ezért nagy gesztusokat, egy reális jövőképet kell számára biztosítani.

A diplomáciai háttérmunka az amerikai kormányváltással leállt, Bidennek nem volt Korea-politikája, és ez is stratégiai hibának bizonyult. Észak-Korea négy év alatt megduplázta nukleáris robbanófejeinek számát, az ukrajnai háborúba pedig Moszkva oldalán szállt be, az amerikai ajánlatot überelő orosz gazdasági segítségnyújtást fogadta el, így a Nyugat számára még veszélyesebb fenyegetéssé vált.

Nyitókép: Joe Biden sajtótájékoztatót tart a washingtoni Fehér Házban 2025. január 9-én  /  fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

***