Ha a nép mást akar választani, mint akit erre már kijelöltek…

Nyitókép: MTI/EPA/DAVID MAXWELL

„A politikát mindig is a személyiségek, a nagy államférfiak csinálták. Hiába találták ki a parlamentáris demokráciát sok-sok párttal, azért továbbra is azon múlnak a dolgok, vannak-e olyan emberek, akik irányítóivá válhatnak a folyamatoknak.

Ezek a személyek sokszor egymaguk képesek más irányba fordítani a világ folyását, ezért a háttérben meghúzódó érdekcsoportok igyekeznek őket valahogy kiiktatni.

Tervei, programja, megszólalásai alapján nyilvánvaló, hogy betartana azoknak a köröknek, amelyek nem a társadalmi felhatalmazásra hajtanak (nem is indulnak soha semmilyen választáson), hanem trükkök százaival próbálják a világot a saját érdekeik és elképzeléseik szerint irányítani. Nekik érdekük a migráció erőltetése, a (viszonylag) homogén nemzetállamok és a stabil emberi közösségek (ld. még egyházak) szétzúzása, a társadalom atomizálása; érdekük a háborúk, konfliktusok szítása, a zavarosban halászás, a fegyvereladás, az újjáépítési biznisz, a bizonytalanság és pszichózis fenntartása.

Sok alkalmatlan politikusról tudta/tudja a média és a közéletet befolyásoló influenszerek hada fenntartani a látszatot, hogy valójában urai a tetteiknek, a mostani amerikai elnökről azonban ezt már nem lehet.

Ezt azonban a háttérhatalom nem tűrheti, bármilyen módon meg kell akadályozni. Ehhez már kevés Taylor Swift vagy Robert De Niro egy félmondata, talán a halottak levélszavazatai is. Drasztikusabb, egyértelműbb megoldás kell, a hagyományos manipulációs technikáknál többre van szükség.

Amerikában ennek egyébként is megvannak a hagyományai. (Na jó, másutt is előfordul az ilyesmi, az oroszok például évszázadok óta más módszerekkel, de szintén gyakorolják az ellenfelek likvidálásának különféle válfajait.) A demokrácia ugyan szép, nemes találmány, de olykor alternatív módokon is lehet gondoskodni arról, hogy ne az üljön az elnöki székbe, akit bizonyos erők nem szeretnének.

Aztán persze elkészülnek a magyarázatok a magányos, őrült elkövetőről, akit lehetőleg még azelőtt kiiktatnak, hogy beszélni tudna.

A Kennedy-gyilkosságra a mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni. Oswaldot is lelőtték, az őt megölő Jack Ruby rövidesen meghalt a börtönben. A szálakat gondosan elvarrják.

Ha az erősek (és gátlástalanok, hogy ne mondjam istentelenek) akarata nem érvényesül, dühösek lesznek, és egyre durvább eszközökhöz nyúlnak. Nekik az sem jelent gondot, hogy háborúkat robbantsanak ki, vagy akár titkosszolgálati módszerekkel gyanús tömegkatasztrófákat idézzenek elő.

Sorsfordító időket élünk, és azok, akik úgy képzelték, a demokrácia megfelelő fedősztori lesz az uralmuk fenntartásához (mert a nép alapvetően megvezethető, és elegendő a kultúrát, a médiát, a közbeszédet kézben tartani), újabban kénytelenek szembesülni vele, hogy a nép nem a megfelelő jelöltre szavaz. Ilyenkor jön az EP-karantén, a teljes összefogás szélsőbaltól jobbközépig, mint a győztes Le Pen ellen, vagy egyszerűen csak a büntetések, kirekesztések, megalázások, mint a mi miniszterelnökünkkel szemben, aki nem tud olyan nagyszabású és világtörténelmi lépést tenni, hogy ne gyűlöljék még ezekért is.”

***