Bernasconi: Az olasz jobboldal legfontosabb szövetségesei Magyarországon és Lengyelországban vannak

Nyitókép: Mandiner

Miután az első beszélgetésben azokról a témákról szólt, amelyekben hatékonyan tud együttműködni a három ország jobboldala, Balázs Ádám (Fidesz), Lorenzo Bernasconi (Lega) és Michał Szpąndrowski (PiS) a konkrét a pártpolitikai szinten elemezte a trilaterális konzervatív együttműködést Rosonczy-Kovács Mihály (Nézőpont Intézet, Wacław Felczak Alapítvány) moderálásával.

Lorenzo Bernasconi, Matteo Salvini korábbi kabinetfőnöke, aki jelenleg Giancarlo Giorgetti gazdasági- és pénzügyminiszter tanácsadója, a beszélgetés elején leszögezte: konszenzus van az olasz jobboldali pártvezetők között abban, hogy ahhoz, hogy Brüsszelben keresztül tudják vinni a programjuk bizonyos elemeit, az utolsó reményük a legfontosabb szövetségesekben, a magyarországi és lengyelországi jobboldali pártokban van. 

Michał Szpąndrowski emlékeztett arra, hogy bár a lengyel Jog és Igazságosság, a Fidesz és a Lega számtalan kérdésben azonos álláspontot van, mindig külön frakciókban ültek az Európai Parlamentben. Kifejezte abbéli reményét, hogy 

akkor is, ha vannak olyan témák, amelyekben más álláspontot képviselnek. Emlékezett arra, hogy abban az esetben, ha Magyarország ellen tovább vinnék a 7-es cikkely szerinti eljárást, a Fidesz szerinte számíthat az ECR-ből érkező lengyel segítségre. 

Balázs Ádám, a Fidesz Külügyi Titkárságának vezetője szerint nem az együttműködés kérdése a legnagyobb probléma, hiszen bilaterális alapon is jó a kapcsolat, rendszeresen látogatják egymás rendezvényeit a pártok. Szerinte 

Balázs szerint az együttműködésnek minden szinten meg kell valósulnia: a think tank-ekek és a média szintjén is. Emlékeztetett: sokkal több témában értenek egyet a szuverenista pártok, mint amelyekben nem, és ezekre kell koncentrálni. 

Bernasconi szerint a választás utáni időszakot meghatározó legfontosabb tény az volt, hogy a szuverenistáknak nem lett volna többségük az Európai Parlamentben, akkor sem, ha összeadják a képviselőiket, ezek után pedig természetes volt, hogy minden frakció növelni igyekezte a létszámát. Szerinte számos előnye van annak, hogy jelenleg nincs egy frakció, ugyanis mindenképpen további szövetségeseket kell találni egy-egy kérdéshez, akár az Európai Néppártból. Ebben pedig még segíthet is, ha többféle hangszínen tud megjelenni a szuverenista álláspont.

Szpąndrowski emlékeztetett arra, hogy 

Emiatt a PiS-nek például nehéz elképzelnie, hogy egy frakcióban legyen azzal az Andrej Babišsal, akivel komoly, Lengyelország energiaellátását is érintő vitáik voltak, a német AfD-vel pedig egyenesesen lehetetlen. Felidézte, hogy a Fidesz sem tud egy frakcióban ülni a román AUR-ral. A legfontosabb szerinte az, hogy legyen valamiféle koordinált együttműködés a frakciók között, amely kiterjed arra is, hogy más pártokból ki, hány szavazatot tud hozni egy-egy témával kapcsolatban.

Rosonczy-Kovács felvetésére, miszerint egy-egy ilyen spontán szavazatgyűjtés energiaigényes folyamat, nem lenne-e érdemes valamilyen módon formalizálni az együttműködést. Szpąndrowski erre elmondta: az informális együttműködések előbb-utóbb elhalnak, elég, ha valaki megbetegszik, vagy szabadságra megy. Bár nem híve annak, hogy mindent intézményesítsenek, a szuverenista pártok együttműködése mögé érdemes lenne legalább valamiféle rendszeres eseménysorozatot, találkozási alkalmat kialakítani. Fontos ugyanakkor, hogy ez ne a kormányzatokhoz kötődjék, mert abban az esetben egy kormányváltás valamelyik országban megakasztja.

Balázs Ádám szerint meg is van az intézményi alap: úgy hívják, hogy Patrióták Európáért, ehhez lehet csatlakozni szerte Európából, sőt az egész világból. Kifejezte csodálkozását, hogy az ECR felvette az AUR-t a soraiba, ettől függetlenül az együttműködés a jövőben lehetséges és fontos a patrióták és a konzervatívok között. Látjuk, hogy a baloldal egységes, a szuverenistákra is nagy munka vár a következő öt évben – mondta.

Bernasconi a két nézet közötti álláspontra helyezkedik: valamiféle szemi-formális keretek kialakítására igenis szükség lenne szerinte. Bár elvileg az európai intézmények pont arra jöttek létre, hogy efféle egyeztetésnek keretet adjanak, úgy látja, hogy ezeket a gyakorlatban a baloldali igényekre szabták, emiatt a szuverenistáknak meg kell teremteni a rendszeres találkozás lehetőségét a frakciókon átívelve, például havonta egyszer. 

Egyetértés volt a megszólalók között abban, hogy a legfontosabb, hogy miután kimondjuk azt, hogy milyen Európát nem akarunk – Bernasconi például a „rossz amerikai klón” szót használta –, arról is beszéljünk: milyen Európát szeretnénk, miért szeretnénk közösen harcolni. Fontos megtartani az európai lelket, ahelyett, hogy identitás nélküli globalista massza legyünk. 

 – tette hozzá Bernasconi. Balázs Ádám emlékeztetett: „Ha a republikánusok megnyerik a választást az Egyesült Államokban, és Donald Trump lesz az elnök, Európa jobban magára fog maradni. Világos választ kell majd adni arra, hogy milyen Európát szeretnénk”. 

Szintén közös tapasztalat, hogy az egyes politikai pártok ifjúsági tagozatainak, szervezeteinek körében érdemes kiemelt figyelemmel előkészíteni pártok közötti együttműködést, hiszen ezen a szinten sokkal könnyebb összeterelni azokat az embereket, akik pár éven belül saját hazáikban meghatározó politikusok lesznek. Szpąndrowski kiemelte: „Nem erre a három pártra gondolok, de ebben a régióban megszokott, hogy pártok tűnnek fel, majd oszlanak fel pár éven belül. A személyek közötti barátságok viszont évtizedekig tartanak, ezért ennyire fontos építeni őket”. Bernasconi hozzátette, hogy fontos lenne a másodvonal politikusainak is rendszeres találkozókat szervezni, nem elég, ha a pártvezetők és az ifjúsági tagozatok jóban vannak.

A záró kérdéskörben mindenki egy-egy gondolatot fogalmazott meg arra vonatkozóan, mit tart a legfontosabbnak, amiért közösen ki kell állni. Szpąndrowski általában a józan észt jelölte meg. A józan ész talaján kell megválaszolni a migrációra, családra, más témákra vonatkozó kérdéseket. Szerinte azonban nem elég jó álláspontokat elfoglalni, de el is kell magyarázni a választóknak ezeket az álláspontokat. Bernasconi az identitás védelmének fontosságát ismételte meg. Az identitás nem valami olyasmi, amit szabadon választhatunk meg; egy nemzet tagjai vagyunk, saját történelemmel, tartozunk valahová. Ha ezt feladjuk, nem marad semmi. 

Balázs Ádám szerint a józan ész és az identitás védelmét azzal kell kiegészíteni, hogy egy európai alternatívát mutatunk fel. Ez nem Európa alternatívája, hanem egy olyan európai berendezkedés, amely teret ad a választók hangjának, ahelyett, ahogyan a mostani elit igyekszik elhallgattatni őket. Zárszóként hozzátette: a jövő a patriótáké.