Senki nem bánta meg, hogy azt választotta: megszüli a gyermekét

Fotók: Főzy Ágnes

A Bánffy Miklós Társalgóban tartott, több mint másfél órás eszmecserén olyan, a nemzetek fennmaradása szempontjából létfontosságú témákat boncolgattak a lengyel, olasz és magyar vendégek, mint a családpolitika, a közösségépítés, az életvédelem és a magát a nemzeti identitást támadó eszmerendszerek elleni hatékony küzdelem lehetősége. Ezek mind olyan értékek, melyben a három nemzet konzervatív oldalán helyet foglalók egyetértenek.

A beszélgetés moderátora, Mohay Gergely felvezetőjében elmondta, hogy noha a közönség soraiból szerencsére eddig senki nem találkozott a tábor során medvével, azonban közéleti fronton számos képzeletbeli medvével kell megküzdenünk. Az egyik ilyen a nemzetet, mint identitás-, és közösségképző entitást ért támadások és az a szándék, hogy a világ inkább egy repülőtérre hasonlítson, ahol a nemzeti hagyományok csupán szuvenír díszletté silányulnak, és arra kérte a vendégeket, hogy értékeljék, miként lehet új, korszerű, de egyúttal a hagyományokat is megőrző tartalommal megtölteni a nemzet fogalmát a 21. században. 

Fabio Galli, az olasz Nazione Futura szerkesztője megerősítette, hogy sajnálatos módon 

Liliana Śmiech, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi ügyekért felelős főigazgatója szerint Európa bizonyos területen a lehetőségeihez képest túl ambiciózus terveket fogalmaznak meg, olyanokat pedig elhanyagolnak, ahol lehetne elérni eredményeket. A szuverenitás megtartásáért extrém erőfeszítéseket kell tenni, és a munkát nem könnyíti meg, hogy a progresszív oldal részéről sokkal kevesebb, vagy semmilyen hajlandóság nincs a párbeszédre, mint a szuverenista oldal részéről. 

Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, egyben a Waclaw Felczak Alapítvány kurátora szerint sem konstruktív a vita a nemzetek Európája víziót és az európai birodalmat építeni vágyó két oldal között, és fontos lenne, hogy ez organikus legyen, és az érvek ütköztetése helyett ne elégedjenek meg azzal, hogy megcímkézik a másikat. 

Kacper Kita, a Warsaw Institute elemzője szerint is mélyebb értelmet ad az életnek, ha az ember rendelkezik nemzeti identitással, családdal, hagyományokkal és gyökerekkel. Ezek nélkül az élet üressé válna. Ezekért az értékekért folyó harc közös. 

Ezt követően, a családok kérdésköre kapcsán Mohay Gergely arról érdeklődött, hogy mi az, ami derűre, és mi az, ami aggodalomra ad okot a családok mindennapjaival, szerveződésével kapcsolatban, és mi lehet az állam, valamint a civil szerveződések szerepe a családok segítésében. 

Kacper Kita rámutatott, hogy vannak a család ellen ható tényezők, 

 Az egészséges család hiánya függőségekhez és egyéb problémákhoz vezet. Az elemző rámutatott, hogy a konzervatív oldal elveszteni látszik az érvelési kapacitását, ami arról szól, hogy valójában miért is akarjuk a hagyományos értékek szerint élni az életünket. 

Rosonczy-Kovács Mihály emlékeztetett, hogy a magyar családpolitikai fordulat példaértékű lehet, a termelékenységi ráta lassan emelkedő pályára állt, de a Lengyelországban meghirdetett Család 500+ program is ért el eredményeket, nemcsak anyagi megbecsülést, de méltóságot is adva a családoknak. A magyarországi gyermekvédelmi törvénnyel sikerült megerősíteni az Alapjogi Charta által az uniós jogban is szereplő szülők jogát a gyermekek neveléséhez. Rámutatott, ez egy olyan téma, ahol 

Liliana Śmiech jelezte, hogy a Család 500+ program a lengyel fertilitási rátát tekintve nem hozott áttörést, de kétségkívül javított a szegényebb körülmények között élő gyermekek élethelyzetén. Véleménye szerint a nemzet védelmét a saját családjainkon kell kezdeni. 

Kacper Kita a probléma gyökerét ott jelölte meg, hogy sok hölgy már nem éli meg büszkén az anyaságot, nem törekednek a társadalmi tiszteletet is kiváltó gyermekvállalásra, ezért nem csak anyagi, hanem kulturális síkon is megoldásokat kell keresni. 

Fabio Galli adatokkal támasztotta alá, hogy csökken a házasságok és nő a válások száma, és statisztikákon keresztül bizonyította, hogy 1964-hez képest milyen drasztikus csökkenés volt kimutatható az újszülöttek számában. Egyúttal jelezte azt a sokkoló adatot, hogy 60 ezer terhesség megszakításra csupán 40 ezer élve születés jut. 

A résztvevők ezt követően az élet védelméről osztották meg egymással gondolataikat. Mohay Gergely elismerte, hogy a kérdés kényes, de a tusványosi közegben az érzékenyebb kérdésektől sem szabad megijednünk. Rámutatott, hogy azzal az alapvetéssel, hogy 

sokan nem értenek egyet, mert nem abszolút értéknek tekintik az életet, hanem egy olyan dolognak, melyről az individuumnak áll jogában rendelkeznie. Ez az oka az eutanáziáról szóló – Magyarországon is a közelmúltban fellángolt – vitáknak. A moderátor e mellett felvette, hogy az európai liberális diskurzusokban az életvédelem terén sokszor nem történik más, mint az önzés megideologizálása, melyre az emberek nyitottak, hiszen hajlamosak vagyunk a könnyebb ellenállás felé mozdulni.  

A felvetésre reflektálva Kacper Kita emlékeztetett, hogy Lengyelországban csak szigorú feltételek mellett esetén lehetséges a terhesség-megszakítás. Szerinte a lengyel jobboldal nem figyelt arra, hogy a médiában eléggé kiálljon az élet védelme mellett, ahogyan általában többet tehetne, hogy képviseli.

Rosonczy-Kovács Mihály szerint ez egy olyan téma, ahol megint csak nagyon eredményes tud lenni a három ország jobboldalának együttműködése. Ebben az együttműködésben ugyanis kiemelten fontos Giorgia Meloni szerepe, így pedig az, hogy ő milyen témákban mer bátrabban fellépni. Az életvédelme pedig ilyen, amiben szerepe lehet annak is, hogy őt magát majdnem elvetette az édesanyja, a kórházi folyosón gondolta meg magát, hogy világra hozza a lányát.

Fabio Galli arra emlékeztetett, hogy nincs olyan nő, aki megbánta volna, hogy világra hozta a gyermekét, de sok olyan nő van, aki megbánta, hogy elvetette. Minden megszólaló egyetértett ugyanakkor abban, hogy nemcsak a megszületésben kell segíteni a gyermeket és az anyát, illetve a családokat, hanem abban, hogy utána is támogassák őket.

Fotók: Főzy Ágnes