A nap kérdése: szabad-e sztárfocistának öltözni a transzvesztita büszkeség hónapjában?
(Nyitókép: Getty Images)
Nem kis botrány rázta meg Hollandiát a Lengyelország elleni meccsük alatt és után: a hamburgi stadionban összegyűlt 51 ezer néző között ugyanis
három holland férfi – előre kitervelten – Ruud Gullitnek beöltözve szurkolt a lelátóról.
Mármint a suriname-i apától Amszterdamban született egykori aranylabdás holland sztárt imitálva simán magukra öltöttek egy-egy raszta parókát, arcukat pedig sötétbarnára festették.
Kicsit aggódom, hogy még mindig nem esett le mindenkinek:
blackfacinget követtek el, kulturális kisajátítással súlyosbítva.
A „pride” hónapjában, amikor magukat szőke szexbombának maszkírozó és magassarkúban tipegő drabális férfiakat is ünnepelnek egészen komoly tömegek, ezek a focidrukkerek fehér európai férfi létükre egy másik etnikumra jellemző hajviseletet öltöttek magukra, és (mintegy a gyarmati múlt sztereotípiáit megidézve) festéket kentek az arcbőrükre, mókából és a kedvenc focistájuk iránti rajongásból.
Lett is ebből ügy, nem kicsi –
mostanra már szinte mindenkinek sikerült megtanulnia, hogy decemberben krampusznak beöltözni rasszizmus, erre elmegy ez a három drukker az Európa-bajnokságra, és júniusban beöltözik Gullitnek. Fel is robbant a Twitter, ahol különösen külföldi kommentelők sérelmezték a rasszista húzást; az RTL Nieuws hírcsatornának ugyanakkor sikerült megszólaltatnia az egyik bűnöst, aki rámutatott:
semmiképp sem állt szándékában, hogy másokat megsértsen, igazából ő maga közvetlenül csupa pozitív visszajelzést kapott,
a közösségi médiában tapasztalt felhördülés azonban elgondolkodtatta, és úgy döntött, többé nem vesz magára ilyesféle jelmezt.
A De Telegraaf mindezek után megkérdezte magát az imitáltat is, mire Ruud Gullit elmondta: „tulajdonképpen megtiszteltetésnek” érzi, hogy három honfitársa ezzel az akcióval megemlékezett az 1988-as Európa-bajnoki győzelméről. Egy másik újságíró a holland csapat mai rasztás tagjánál, az elefántcsontparti apától Hágában született Nathan Akénél is érdeklődött, hogyan is látja a helyzetet, mire ő kedves mosollyal nyugtatott meg mindenkit: „ez nem igazán probléma” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte
a média rosszul fogadta a dolgot, ugyanakkor az egészből „nem kellene túl nagy ügyet csinálni”.
Végre egy hír, amelyre bárki teljes joggal mondhatja, hogy álprobléma.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Jobban jár-e az az Abdul, akit ámokfutása után német rendőr lő le, mint az, akit a magyar állam nem enged be? Francesca Rivafinoli írása.
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
Az uniós pénzből brüsszeli és strasbourgi munkára alkalmazott asszisztens mit keresett munkaidőben folyton Budapesten? Francesca Rivafinoli írása.
Bár nyílvesszők záporoztak volna körülöttünk, nem pedig az egymilliós fizetések, például Tarr Zoltáné! Francesca Rivafinoli írása.
Adatvezéreltséget szorgalmaz Lannert Judit, nagyon helyesen – lássuk is az adatokat! Francesca Rivafinoli írása.
Az Európa-barátként jellemzett Magyar Péter nyilatkozatai nyomán felmerült annak lehetősége, hogy Magyarország visszatér a Dalfesztiválra.
Igen, most. Íme Európa vezető országának kormánypártja, a világ egyik legrégebbi politikai tömörülése és annak kongresszusa. Francesca Rivafinoli írása.
Az Európai Bizottság közvetlenül a választások előtt megmérte, a magyarok hány százaléka elégedett az életével. Francesca Rivafinoli írása.
Az úgynevezett svájci rendszert már megismerhettük a nemzetközi kupasorozatokban.
A választások óta eltelt időben érdemi kormányzást nem nagyon láttunk. Fut az abszolút filmszínház, miközben másokat próbálnak erőből lenyomni.
