Nyitókép: Jean Voiculescu / Getty images
A The Economist elemzése szerint a non-fiction tárgykörébe tartozó történelmi, tudományos, önéletrajzi, politikai és közéleti könyvek hét százalékponttal kisebb eséllyel kerülnek fel a New York Times bestseller listájára, ha azok konzervatív kiadóktól származnak. Annak dacára történik mindez, hogy Publishers Weekly eladási adatai ezt egyáltalán nem támasztják alá.
Persze az olyan ismert konzervatív szerzők, mint Bill O'Reilly, még így is elérik a listák élét, azonban a másodvonalbeli jobboldali könyvek esetében már jelentős az eltérés tapasztalható. Azok a konzervatív kiadványok, amelyek a Publishers Weekly top 25 keménykötésű listájának alsó tíz helyén szerepelnek egy adott héten, 22 százalékponttal kisebb eséllyel kerülnek fel a Times listájára.
A New York Times állítja, hogy politikai szempontok nem játszanak szerepet a rangsorolásban. A lista több ezer „értékesítési helyszín” adatait összesíti, és igyekszik kiszűrni a „tömeges vásárlásokat”, amelyek politikusok vagy gazdag emberek manipulációját jelezhetik, akik saját könyveiket nagy mennyiségben vásárolják fel a bestseller státusz elérése érdekében.
Azonban a Times az adatokat és a bestseller lista összeállításához használt módszertanát titokban tartja.
Az Economist szerint a lap 550 szavas magyarázatának értelmezése olyan, mint a „Da Vinci-kód” szimbólumainak megfejtése. Az Economist szerint a New York Timesnak jobb egyensúlyt kellene találnia az integritás és az átláthatóság között. Helyes lépés, hogy megpróbálják megakadályozni a rendszer manipulálását, de mivel a média objektivitásába vetett hit folyamatosan csökken, pont az átláthatóság lehetne a legjobb módja a bizalom megőrzésének. Ha a Times valóban kizár bizonyos szerzőket, mert nem kedveli őket, ezt nyíltan közölnie kellene a lap szerint.
***