A Tanuláskutató Intézet igazgatója, Setényi János a UNIside-nak adott interjújában is arról beszélt, hogy a posztmodern gondolkodás nyelve a tudás helyett a gyermekpszichológia, meghatározó szemponttá vált a kedélyállapot, hogy a fiatalok minél jobban érezzék magukat, ne terheljük őket olyanokkal, mint a házi feladat vagy az osztályzás. „Nem az a fő cél, hogy milyen tudást szerezzenek a gyerekek a tizenkettedik év végére, hanem az, miként motiválják őket arra, hogy egyáltalán a padban üljenek” – jelentette ki. Hozzátette, a legnagyobb probléma a közműveltség fontosságának megkérdőjelezésével, hogy nem lesz egy olyan közös referenciakeret és nyelvezet, amely összeköti az állampolgárokat.
Lengyelországban is fennáll ez a veszély, hiszen a Tusk-vezette koalíció a történelemoktatást is megreformálja: a kilencedik évfolyamosok egyáltalán nem tanulják majd, az idősebbek pedig egy megújult tananyaggal találkoznak, amelyből kikerül a II. világháború kommunizmus elleni harca, vagy éppen a magyar-lengyel barátságot megalapozó események.
Ezek az intézkedések kiüresítik a nemzeti identitást, pedig ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a jelent és a hazájuk helyét a világban, a történelmet kellene a legjobban ismerniük, mindenféle interpretáció nélkül
– szögezte le Szakos Enikő, aki megjegyezte, lesz viszont „állampolgári ismeret”, amelynek keretében a mostani oktatási minisztérium határozza majd meg, mit is kellene gondolni a demokráciáról, Lengyelországról és az Európai Unió működéséről.
Hozzátette, azzal, hogy a házi feladat tiltása mellett az irodalomban és a történelemben is egyre kevesebb olvasni- és tanulnivalót adhatnak a tanárok, lassan kiveszik a kötelességtudat a diákokból – visszacsinálni pedig nagyon nehéz lesz, hiszen azt már plusz teherként élik majd meg.