Százszázalékos igazodás

„Megint itt vannak a régi szavak. A blokkhoz és ideológiához való hűség mint gyakorlatilag az egyetlen mérce egy ország megítélésében. A kis országok örülnek, ha a »nem rés, hanem erős bástya« kategóriába kerülnek, amennyiben túlteljesítik a tervet. Lihegve rohannak szavazni az EU-ban, az ENSZ-ben vagy bármely más szervezetben úgy, ahogy elvárják tőlük. (...)

Ma az „EU leghűségesebb szövetségese” vagy az »USA leghívebb követője« házi verseny nehezebb, mint valaha, és több is a kényszer. A nyugat-balkáni, csatlakozni akaró országok nem is próbálják titkolni, hogy százszázalékosan kívánják követni az Európai Unió kül- és biztonságpolitikáját. Nemcsak teszik, de ki is mondják. Egy kis ország úgy érezheti, hogy vagy a globális politika fősodrában van, vagy politikai, sőt anyagi hátrány éri. Ebben azért változott valamit a Nyugat, régen talán az anyagi hátrány kevésbé volt hangsúlyos, megelégedtek a súlyos megrovásokat tartalmazó újságcikkekkel. A kis balkáni országokban  persze a legtöbben nevetnek a »közös értékeken«, de okosan felmondják a leckét. Botorság lenne kritizálni ezeket a veszélyes helyen lévő országokat. Azt teszik, amit tenniük kell. Viszont azt nagyon is kritizálni kell, hogy ide jutott az Európai Unió.

Ott tartunk, hogy már a látszatra sem adnak. Lengyelország példája kiváló. Egyetlen törvényt sem kell módosítani, elég egy kormányváltás a »demokratizálódáshoz«. Persze ugyanezt tették volna Magyarországgal is, ha 2022-ben más a választási eredmény. El sem indult volna az eljárás, és jöttek volna az EU-s pénzek – pontosabban az a pénz, ami az országnak egyébként jár. (...)

De ezt próbálják eljátszani olyanokkal is, ahol jelentéktelen vagy teljesen kölcsönös a függés. Az oroszok az elmúlt két évben megmutatták, mennyire nem működik ez a politika. A mai orosz rendszer nem szép, de van mögötte erő. Nem kell szimpatizálni Kínával sem, de azt látni kell, hogy mögöttük még nagyobb erő van. Soha nem fognak beállni a sorba. A hit, hogy az ideológiai „Macskafogó” majd meggyőzi őket, egyszerre komikus és tragikus. Nem mondhatjuk azt, hogy »ez a világ, ezek a szabályok, és nektek nincsen ebben szavatok, bármennyi katonátok vagy atomfegyveretek van«.  Ez az arrogancia háborúhoz vezet, öl és pusztít. (...)

Európának és a tágabb Nyugatnak nem a blokkszemléletre lenne szüksége. Ha csak egyfelé fújhat a szél, ha büntetünk kifelé, a saját országunkban pártot tiltunk be, akkor miféle demokráciáról vagy erkölcsi fölényről lehet beszélni? Szembenézésre lenne szükség az eddigi »eredményekkel«. A végletesen polarizálódott nyugati társadalmakkal, a végletesen polarizálódott nemzetközi viszonyokkal. Mert ez a nyugati ideológiai vakhit eredménye.

Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand