Mikor nő be a fejünk lágya? – mengéztük, mikortól beszélhetünk felnőttkori gondolkodásmódról

Több kutatás igyekezett már választ találni arra, hogy pontosan hány éves korban kezdenek a serdülők felnőtt módjára gondolkodni. Míg az úgynevezett végrehajtó funkciók 18 és 20 éves kor között érnek be, az agyunk még jóval ezután is továbbfejlődik. A serdülőkort pedig, amelyet a pubertás és a felnőttkor közötti átmeneti időszakként határoznak meg, 

Hogyan hat mindez a tinédzserekre?

A bigthink.com írása ismertette egy idegtudományi elméletet, amely szerint a serdülőkort a végrehajtó funkciók fokozatos érése és a magasabb rendű kognitív készségek – mint például a döntéshozatal és a tervezés – fejlődése jellemzi, amelyekkel más kognitív képességeket és viselkedésformákat koordinálunk. Azonban itt merül fel a kérdés, hogy a serdülőkor mely pontján fejeződik be ez az érési folyamat.

A Nature Communications című tudományos folyóiratban egy mintegy 11 ezer, 8 és 35 év közötti ember teljesítményét megvizsgáló kutatást említ a téma kapcsán. Brenden Trevo-Clemmens, a Minnesotai Egyetem munkatársa és kollégái négy nagy, egymástól független vizsgálat eredményeit összesítették, amely a végrehajtó funkciók 23 különböző mérését tartalmazza. A vizsgálatban részt vevőknek 17 különböző feladatot kellett végrehajtaniuk, így fel tudták térképezni a már említett végrehajtó funkciók miként „értek be” a serdülőkor során.

A vizsgálat során kimutatták, hogy

Az agy folyamatosan változik

Az adatok elemzése kimutatta azt is, hogy 

A legnagyobb javulás a korai és a középső serdülőkor között – 10-15 éves korban –, és kisebb, de még mindig jelentős javulás a középső és a késő serdülőkor között – 15-18 éves korban – történt. Míg az összes mérés 18 és 20 éves kor között stabilizálódott a felnőttkori szinten – hívták fel a figyelmet a kutatók.

A tanulmány készítői ugyanakkor hangsúlyozták, a végrehajtó funkció nagymértékben függ a prefrontális kéregtől, az agy leglassabban fejlődő részétől – amely egyebek mellett a tanulásért, a memóriáért és az összpontosításért felelős –, amely kamaszkorban hosszantartó érésen megy keresztül. Számos agyi képalkotó vizsgálat azonban azt mutatja, hogy ennek a lebenynek az érése jóval még a harmincas éveinkben is folytatódik.

Még hétköznapibb szituációban vizsgálódnának

Trevo-Clemmens a kutatás kapcsán elárulta azt is: „úgy gondoljuk, hogy a kognitív térképezés és az agyi változások csak egy-egy részét adják ennek a kirakós játéknak, amikor annak meghatározásáról van szó, hogy a serdülők mikor érik el a felnőttkort. Az érzelmi reakciókkal és a szociokulturális keretekkel párhuzamosan kell használni őket a serdülőkor határainak megvitatásához és mérlegeléséhez” – nyilatkozta a kutató.

A szakértő munkatársaival azt tervezi, hogy a kérdést egy még hétköznapibb kontextusban vizsgálják meg. Elképzeléseik szerint a végrehajtó funkciókat okostelefonos alkalmazások segítségével értékelik majd, ahelyett, hogy csak laboratóriumi feladatokra támaszkodnának – olvasható az összeállításban.

Egyre több Pán Péter él köztünk?

A témához kapcsolódóan a Mandiner egy korábbi cikkében már foglalkozott a 18 és 28 év közötti fiatal felnőttek egyrészét manapság érintő jelenséggel: a kapunyitási pánikkal, vagy másnéven az életnegyedi krízissel. Ez a kifejezés azokra a feszültségekre igyekszik magyarázatot adni, amit a felnőttlét küszöbén álló fiatalok átélnek. Jeffrey Jensen Arnett pszichológus professzor azzal magyarázta ennek az új életszakasznak a létrejöttét, hogy a 20. század végére a szokások és az életvitel nagy mértékben átalakult.

„Az egzisztenciálisan beérett szakember – belgyógyász, ügyvéd stb. – a negyvenes éveit taposva furcsa ellentmondásban él: egyrészt felelős szakember, másrészt még mindig otthonról támogatják, ha valami jelentősebb kiadása, beruházása van. Felnőtt és gyerek egyszerre” – ismertette ezt az állapotot a szakértő.

Hajduska Mariann pszichiáter és pszichoterapeuta az említett életszakasz megjelenésének fő okát a szülőkről való leválási nehézségben látja, ami mögött túl szoros családi légkört feltételez. Szerinte ezek a fiatalok félnek az önállóságtól, alacsony az önbizalmuk, és érzékenyek a kritikákkal szemben. A Granadai Egyetem 2007-es kutatása is alátámasztja, hogya szülők nagyban hozzájárulnak a fiatalok gyerekszerepben tartásához a túlféltő nevelési módszereikkel – húzták alá.

Svéd pszichiáter: A mai kultúra azt tanítja a fiataloknak, hogy ha áldozatokká válnak, az érték

A témában még korábban interjút adott lapunknak David Eberhard svéd pszichiáter is, aki arra a kérdésre, hogy mentálisan veszélyezteti-e a fiatal generáció jövőjét a biztonságtól való függés és a kockázatkerülő magatartás, azt felelte „nézze meg a koronavírus-járványt és annak globális reakcióját: a vírusnak 0,2 százalékos halálozási aránya van, mégis, az egész világ a feje tetejére állt. Nem vagyok covid-szkeptikus, de ez egy totális túlreagálás. Képzelje el, hogy ez a vírussal mi történt volna a 20. század elején? Semmi. Szerintem ugyanilyen halálozási ráta lett volna, mint most, 2020-21-ben. A probléma szerintem az, hogy az ember régóta nem a természettel együtt él. A modern ember kiiktatta az életéből a természetet”.

Eberhard a beszélgetés során azt is leszögezte, hogy „az emberben benne van a túlélés ösztöne. A probléma akkor kezdődik, amikor a jóléti, totálisan biztonságos társadalomban az ember elkezd másféle dolgok miatt szorongani, aggódni. Ezzel leszállítja a félelemküszöbét” – hangzott el.

A pszichiáter kitért arra is, hogy „a mai kultúra pedig azt tanítja a fiataloknak, hogy ha áldozatokká válnak, az érték. 

– szögezte le David Eberhard.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay/ohurtsov