Magyarország olyan dolgokat csinál, amiket odahaza is szívesen látnánk – Alekszandar Nacev a Mandinernek

Alekszandar Nacev macedón biztonságpolitikai szakértő. A szkopjei Európai Egyetem Nyomozói és Kriminalisztikai Karának dékánja. Korábban diplomataként Macedónia brüsszeli NATO-képviseletén dolgozott, illetve vezette a Macedón Köztársaság Minősítettadat-biztonsági Igazgatóságát is, amely a minősített adatok Macedónia és a NATO-szövetségesek közötti megosztását végezte. Doktorátusát a szkopjei Biztonsági, Védelmi és Béke Intézetben szerezte. 2023 októberében a Mathias Corvinus Collegium vendégoktatója.

***

Nemrég lángba borult a világ több tűzfészke is. Mit gondol, a Balkán lesz a következő?

Nem gondolom, hogy látni fogunk tüzet a Balkánon. Az elmúlt harminc évben annyi tüzet próbáltunk meg kioltani, amennyit csak lehetett. Már csak két hely maradt a Balkánon, amelynek még szüksége van figyelemre: a koszovói helyzet és a Boszniai Szerb Köztársaság helyzete. Mindkettő olyan politikai ügy, amely valójában már megoldódott.

Mindkét fél csak próbálja eladni a történetét a közönségnek. S nyilvánosan azért nem oldódott még meg a probléma, mert mindkét oldal győzelmi történetet szeretne elmesélni. A Republika Srpska ügye egy kicsit komplexebb, de az Európai Unió és a bosnyák vezetés is elkötelezett amellett, hogy megoldást találjon. A háború óta folyamatosan EU-misszió tartózkodik ott. Vannak olyan megállapodások, amelyeket minden fél aláírt. Meglátjuk, ez miként alakul, de én mindenesetre nem számítok a Balkánon további tüzekre.

Koszovó ügyében azt mondja, valójában már de facto született egy megállapodás, de annak nyilvános bejelentése még várat magára. Mi Ön szerint ez a megállapodás?

Amíg a dokumentumokat nem látjuk, nem lehetünk ebben biztosak, és egyelőre mindent titokban tartanak, minősítettek a dokumentumok.

 Nagyon gyakran járok Koszovóban, mivel határos Macedóniával, jó az együttműködésünk a legkülönbözőbb pristinak egyetemekkel és kutatóintézetekkel. A szerb kormány is látja, hogy nem tudja befolyásolni azt, ami Koszovóban történik, Mitrovicától délre legalábbis nem.

Ami Bosznia-Hercegovinát illeti: volt szerencsém interjúzni Milorad Dodikkal augusztusban itt Budapesten, és az volt a benyomásom, hogy ő kifejezetten szkeptikus azzal szemben, hogy Bosznia-Hercegovina megmaradhat jelen állapotában. Ön szerint is van esély arra, hogy szétessen az ország?

Nagyon sok pénzt öntöttek már bele. Vizsgája lesz a nemzetközi közösségnek, hogy Bosznia meg tud-e maradni föderációnak, olyan államnak, amilyen ma. Látom, hogy bármikor, amikor a boszniai szerb félnek nem felel meg valami, azt mondja, hogy kikiáltja a függetlenségét és választásokat tart, de ez csak politikai beszéd, nem történik semmi. A boszniai szerbek sok támogatást kapnak Szerbiától. A Herceg-Boszniában, a horvát határhoz közel élő boszniai horvátok sok támogatást kapnak Horvátországtól. Legtöbbjüknek van horvát útlevelük, ami EU-s útlevél, így könnyű mozogniuk az Európai Unióban. Mindenki bolond lenne háborúba menni, és a nemzetközi közösség nem fogja engedni, hogy ez a kísérlet – azért hívom kísérletnek, mert annak idején nem tudtak működőképes megoldást találni, úgyhogy összedobtak valamit, hogy fenntartsák a békét – megbukjon. Megmaradhat a status quo. Meg kell várnunk, amíg egy új politikusgeneráció képes lesz kilépni az etnikai sáncok mögül, és tenni valamit Boszniáért, de nem gondolom, hogy ez egyhamar bekövetkezne.

Nagyon jól ismeri a Balkánt, szoros az együttműködése a régió számos országával. Mit gondol, melyik nyugat-balkáni ország talált rá a fejlődés legjobb útjára az elmúlt néhány évtizedben? Leszámítva persze azon szerencséseket, akik beléphettek az EU-ba.

Mi egykor, 2006-tól a 2010-es évek elejéig Macedóniában jó úton haladtunk. Gazdasági befektetések tekintetében mi vezettünk a régióban, az infrastruktúra jelentősen javult, lettek új autópályáink, két repülőterünket is sikerült működésbe hozni, felújítani. Szóval jól haladtak a dolgok az előző kormány alatt, de aztán 2015-ben bekövetkezett egy színes forradalom, és most a szociáldemokraták uralkodnak. Gazdaságilag stagnáltunk az elmúlt néhány évben.

Vučićról kiderült, hogy okos vezető, aki miközben dolgozik az EU-val, együttműködik Oroszországgal, Kínával és Törökországgal is – Szerbiában sok a befektetés. Mindeközben képes fenntartani a jó munkakapcsolatot az EU-val. Ha Szerbiában jár, látja, hogy szinte mindenhol vannak már autópályák. Ezek egy részét európai pénzből építették, másokat meg amerikai cégek. Szerbia halad előre, és bár az 1990-es években lezajlott bombázások miatti sértődöttségből a NATO-ba nem törekszenek – pedig ez a Nyugat-Balkánon néha fontosabb is, mint az EU, mert elkél itt a biztonsági ernyő –, az EU-tagságért még játékban vannak. Ők is hosszú, hosszú ideje várnak, de közben nagyon ügyesek lettek az európai pénz felhasználásában, ahogy más finanszírozási forrásokéban is. Gazdasági értelemben Szerbia ma a régióban a legfejlettebb ország.

Macedón szemszögből az EU még mindig olyasmi, amihez az ország sok év után is szívesen csatlakozna?

A válasz erre egyszerű: elég megnézni a közvélemény-kutatásokat.

Úgy tűnik, hogy sokan kiábrándultak – ha nem is az Európai Unióból, de az Európai Unió vezetésének politikájából. Sok mindent ígértek nekünk. Emlékszem még a húsz évvel ezelőtti szlogenekre, hogy végre az európai úton vagyunk, ezekből aztán ki kellett hátrálni. A névváltoztatási népszavazás (Macedónia 2018-ban népszavazáson Észak-Macedóniára változtatta a nevét az euroatlanti integrációjával szembeni görög ellenállást megtörendő – a szerk.) alatt volt olyan kampány is, hogy az EU-tagsággal ingyenes egészségügyi ellátás, ingyenes egészségbiztosítás és még sok minden jár majd. De nem történik semmi, benne ragadtunk a sárban a Bulgáriával folytatott vitát tekintve, és nem látok kiutat egyhamar.

Jól értem, macedón pártok képesek voltak megígérni az ingyenes egészségügyi ellátást, mint az EU-tagság egyik előnyét?

Igen.

Keringett is egy vicc a nép között. Egy férfi mondja a barátjának: „Baj van a feleségem térdével, nem tud járni.” A barát azt mondja: „Hát vidd be a kórházba!” Erre ő: „Nem, a feleségem ingyen vizsgálatra szeretne menni Franciaországba, mert már úgyis mindjárt EU-tagok leszünk.” Szóval az emberek ezen már viccelődni kezdtek. 30-40 éve sokkal könnyebb volt hazudni a választóknak. Ma ez már jóval nehezebb, mert sok információforrás van, az emberek online kapcsolatban vannak egymással, van alternatív média is. Aki politikusan gondolkozik, eljuthat az igazsághoz. Jövőre kettős választást tartunk – elnököt és parlamentet is választunk –, és a szociáldemokraták nagyon kikaptak a két évvel ezelőtti önkormányzati választáson. Az a várakozás, hogy kormányváltás lesz, és megint visszatérünk a helyes útra.

Azt mondja, 20 százalékot esett Macedóniában az Európai Unió népszerűsége. Kit okol ezért a csökkenésért, a macedón politikai elitet vagy az EU-t?

Közös a felelősségük. A mi politikusaink nem mernek kiállni a nyilvánosság elé, és mondani valamit az EU-ról anélkül, hogy arra engedélyt kaptak volna.

Köztudott, hogy nem tesznek semmit anélkül, hogy meg ne kérdeznék a nagykövetségeket. Ha nagyon fontos stratégiai kérdésről van szó, akkor az autók az amerikai nagykövetség előtt parkolnak... Az egyetemem szemben van az EU delegációjának székházától, pont oda néz az irodám ablaka. Mikor látom ott parkolni a kormányzati autókat, tudom, hogy aznap vagy másnap fontos sajtótájékoztató várható. Ha őszinte vagyok, azt mondom, mindketten felelnek: a mi inkompetens politikusaink is, és az EU diplomatái is, akiket ez nem érdekel.

Macedónia EU-integrációja még nem történt meg, de a NATO-nak már tagja. Látott ebből előnyt?

Ezt a NATO-tagságot 18 éven át kergettük, 2002 és 2020 között. 2008-ban, Albániával és Horvátországgal együtt kellett volna NATO-taggá válnunk. De mivel Görögország a névvita miatt vétót emelt, a tagság késett.

Ezt már tíz éve meg kellett volna oldani, amikor a kereszténydemokraták voltak kormányon. Ha ők léptek volna a megoldás érdekében, meg lehetett volna ezt oldani sokkal jobban, mint ahogy sikerült. Jobb dealt köthettünk volna. Az akkori miniszterelnök, aki ma az Önök vendége Budapesten, nem szedte össze eléggé a politikai bátorságát.

Miért gondolja, hogy a NATO-tagság előnyös Macedónia számára?

Főleg NATO-tagok vesznek minket körül. Ez volt a stratégiai érdekünk: kis ország vagyunk, védelmi infrastruktúránk nem túl fejlett, nincsenek repülőgépeink és egyebeink. Jó benne lenni egy olyan klubban, amely a kollektív biztonságra és védelmi együttműködésre épít. Már csak azért is, hogy nagyobb biztonságban legyünk, és bebiztosítsuk, hogy olyan helyzetek, mint Koszovóban és Szerbiában, nem állnak elő. Nekünk is jelentős albán lakosságunk van, akik most pártot szeretnének bejegyeztetni. Nyíltan nem mondják ki, hogy Nagy-Albánia létrehozása a céljuk, de föderális államot csinálnának Macedóniából. Ezt a Legfelsőbb Bíróság elutasította, ilyen platformmal nem hozhattak létre pártot, de az érzület ettől még él. 

A névváltoztatás mélyen sérti a macedónokat, vagy csak legyintenek rá?

Nagyon nagy megosztottságot okozott ez az országban. A macedón etnikumúaknak csak 10 százaléka mondja azt, hogy neki ez nem számít, 90 százalékukat mélyen bántja. Akárhol is alakul ki tömeges megmozdulás, folyton látni azokat a szlogeneket, hogy „Észak soha, csak Macedónia!” Senki nem használja az „északot”. Mikor külföldön járunk, igyekszünk lehagyni azt a részt. De ez a valóság, ezzel kell együttélnünk. Talán egyszer majd lesz esélyünk parlamenti kétharmaddal megváltoztatni ezt, de ezek a nagy politikai döntések nem egyik napról a másikra történnek.

Az Európai Unióban most vannak mindenféle kísérletek arra, hogy az Uniót úgy bővítsék, hogy közben ne vegyenek fel új tagállamokat. Ezeket hantázásnak, politikai retorikának tartja, vagy úgy látja, hogy az Európai Politikai Közösség és a hasonló ötletek jó megoldást jelenthetnek Macedónia számára?

A „bővítés” fogalma nem olyan népszerű ma Brüsszelben. Nem látom, hogy ezek az új politikai mechanizmusok, mint az Európai Politikai Közösség vagy a többsebességes Európa, működhetnének. A kitűzött tagsági céldátumunk, 2030 őrültség, nem fog összejönni. Ez hét év múlva van, és akkora az Európai Unió, mint szervezet már nem úgy fog kinézni, ahogy ma kinéz. Először is meg kell reformálnia önmagát, aztán kell bővülnie. A politikája eközben következetlen; vannak emberek, akik az Európai Bizottságban egyvalamit mondanak, aztán otthon a saját parlamentjeikben megint mást. Nehéz ma tiszta választ kapni Brüsszelben a bővítés kérdésére.

Ha az uniós út mégsem sikerülne, milyen alternatívák vannak a Balkán számára? Lehetséges volna például egy szorosabb regionális együttműködés?

Az ilyen jellegű kísérletben sem hiszek. Mi az európai utat támogatjuk, de ahhoz, hogy bekerüljünk Európába, magunkhoz is közel kell hoznunk Európát. Fel kell építenünk az infrastruktúránkat, az intézményeinket, a gazdaságunkat közösen úgy, hogy az Európai Unióba való belépés csak az út egy lépése legyen a számunkra. Egyébként a bővítés ügyében az EU sem volt következetes.

Bulgária a mai napig nem érett meg arra, hogy az EU-ban legyen, és néhány nyugati tagállam másodosztályú tagnak is tartja őket. De ez stratégiai döntés volt, akárcsak az, hogy Ukrajnának és Moldovának tagjelölti státuszt adtak. A politika néha felülírja az objektivitást és a valóságot.

Két évtizede nem volt ennyire befolyásos kormánya sem Lengyelországnak, sem Magyarországnak. Az emberek szavaznak, a PiS és a Fidesz nyernek, efelől nincs kétség. A diplomaták és bürokraták mégis azt hangsúlyozzák, hogy „nem dolgoztok jól, nincs kész a házitok!”, miközben nem ez a dolguk, a maguk feladatával kellene foglalkozniuk.

Mint tudja, Magyarország az EU nyugat-balkáni bővítésének őszinte támogatója. Miként látja Magyarország szerepét a Balkánon? Pozitív, konstruktív szerepet visz?

Pozitív a szerepe.

Kitűnő a gazdasági és politikai együttműködésünk. Lehetne ez az együttműködés jobb is, ha nekünk is konzervatív kormányunk lenne – voltak a belpolitikánkban olyan dolgok, amelyeket gyakorlatilag copy-paste átemeltünk Magyarországtól, például a születésszám növelése érdekében. A konzervatív pártunk és a Fidesz mindig jó munkakapcsolatban voltak, tartottak közös kormányüléseket, gyakran tettek látogatásokat, jó volt az együttműködés a védelmi szektorban... Magyarországot a macedón társadalom nagyon pozitívan látja, a konzervatív oldalon különösen. Látjuk, hogy Magyarország olyan dolgokat csinál, amiket odahaza is szívesen látnánk. Ez persze nem mindig lehetséges, de jó látni, hogy Magyarország víziója olyasmi, amiből tanulhatunk.

Nyitókép: MCC