„2023. októberében Orbán Viktor delegációjának tagjaként részt vehettem a pekingi Új Selyemút, az Egy övezet, egy út (Belt and Road Initiative, BRI) tizedik születésnapján tartott nemzetközi seregszemlén.
Ezt megelőzően még soha nem jártam Kínában, annak ellenére, hogy több tucat Kínával, elsősorban a történelmével foglalkozó könyvet elolvastam és többször írtam is róla, eddig nem volt alkalmam személyes tapasztalatokkal szembesíteni mindazt, amit erről a hatalmas országról tudni véltem. Most is csak egy-két benyomást gyűjtöttem és néhány felületes megfigyelést tettem, egyrészt, mert csak Pekingben és Sencsenben voltam, másrészt a hivatalos programok sűrűsége és az óriási távolságok beszűkítették azt a terepet, ahol egyáltalán megfordultam, amit láthattam.
Minket mindenhol kitüntetett figyelemmel és tisztelettel fogadtak. Miközben nem vagyunk akkorák, mint egy közepes kínai város, szemmagasságban tárgyaltak velünk, egyenrangú felekként. Ezt Nyugaton soha nem tapasztaltam. Ott mindig az volt az üzenet, hogy érezzük magunkat megtisztelve, hogy egyáltalán ott lehetünk, hogy szóba állnak velünk, de ne higgyük, hogy ez azt jelenti, hogy kinyithatjuk a szánkat.
Amit, többek között meg kellene a kínaiaktól tanulnunk, az az alázat, az odafigyelés, a kedvesség, a gesztusok, ahogy megtisztelik a másikat, egyenrangú félként kezelik, annak ellenére, hogy kisebb, szegényebb, kiszolgáltatottabb náluk.
Kína cukorral jön, az USA korbáccsal. Ezen kellene Washingtonban elgondolkodniuk azoknak, akiknek ez a dolguk.„
***
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán