Visszatér Fico vagy összefognak ellenfelei? – így fordul rá Szlovákia a választásra

A lapunk által is rendszeresen idézett felvidéki magyar politikai elemző, Tokár Géza a Szótlan Szemtanú blogján írt elemzéseket a szlovákiai nagyobb és kisebb pártok helyzetérő a szeptember 30-ai választás előtt – gondolatait idézzük az alábbiakban.

A három nagypárt és vázlatos kormányalakítási opciók

Tokár Géza szerint ideális esetben egy működőképes (mármint funkcionális, nem feltétlenül jó) kormány létrejöttéhez szükség van a Robert Fico-féle Smerből, a Fico jobbkezeként induló, mára saját pártot építő Peter Pellegrini Hlas pártjából és a liberális Progresszív Szlovákia mozgalomból két párt összefogására.

Tokár szerint. Fico pártja három éve 18 százalékot és 520 ezer szavazatot szerzett (Pellegrinivel együtt), most viszont a Hlas létezésével párhuzamosan, alsó hangon is van ekkora támogatottsága. A Smer történetének legjobb eredménye 2012-ből 880 ezer szavazat és 35 százalék. A Fico-szavazók 34 százaléka átszavazna a Hlasra, 24 százaléka az SNS-re, 19 pedig a Republikára, de nincs átjárás a többi párttal. 

Tokár Géza szerint „nem nehéz észrevenni, hogy a Smer bepozicionálta magát oda, ahová a Republikán kívül más párt látványosan nem. Ráhajtott azokra a szavazókra, akik inkább oroszpártiak az orosz-ukrán konfliktusban, nem tetszenek nekik a szlovákiai fegyverszállítások és a teljes nyugati elköteleződés. Amíg más szlovák párt nem lesz ezen a téren megengedőbb, addig egy átlagos választónak, aki ezeket a témákat fontosnak tartja, kizárólag a Smer és a szélsőjobb kínál alternatívát. Az elkötelezetlen választók mellett még a Hlas, a Republika, illetve az SNS szavazói mehetnek át az utolsó hetekben Ficóhoz.”

miután ehhez a párthoz csapódtak tömegesen a bizonytalankodó jobboldali szavazók. A PS-szavazók 45 százalékának a SaS, 13 százalékának a parlamenti küszöb alatti Demokrati lenne a természetes választása; de adott esetben átszavazna rájuk akár a SaS-választók 32, illetve az OĽaNO, a Sme rodina és a Hlas-választók tíz százaléka is.

„Szóval elméletben a PS párt működhet úgy, mint egy kis gömböc, ami felszippantja a jobboldali bizonytalanokat, de minél sikeresebb a PS, annál jobban izgulhat az öt-hét százalékos határon táncoló SaS, OĽaNO és Sme rodina. A PS lett a Smer nagy antitézise. Eduard Heger irigykedhet és gondolkodhat azon, hogy mit csináljon a politikai nyugdíjban.”

Pellegrini pártja egyedi helyzetben van, mivel a szimpatizánsai között akadnak mostani ellenzékhez húzó szavazók – 24 százalékuk második választása a Smer, 9 százaléké az SNS, liberálisok –, 12 százalék átszavazna a PS-re, de még a Sme rodina választását is 12 százalék fontolgatja. A párt alapvető problémája, hogy a párt elitje teljesen mást gondol a jövőbeni opciókról, mint a szavazók túlnyomó része, bár az utóbbi hetekben egyre több apró, pozitív jelzés érkezik a Hlas környékéről a Smer felé. Ezen a ponton ez még lehet sima megtévesztés, elvégre csak ilyen gesztusokkal tudják mérsékelni a szavazóik eláramlását.

„Már tavasszal is úgy gondoltam és szerintem továbbra is teljesen reális opció, hogy a Hlas támogatottsága szeptember végéig tovább csökken – nagyon bátor tipp: 10 százalék alá –, mivel éles helyzetben a választók elvárják, hogy a politikusok a jövőbeni opciókról fogalmazzanak világosan. Egy PS-szimpatizáns hlasos se szeretné a szavazatával Ficót támogatni, de a Smerrel rokonszenvező Pellegrini-drukkerek is nehezen nyelnék le, ha a voksuk a liberális szövetségre menne. A PS nehézségei ellenére mégis királycsináló szerepben maradnak” – fogalmaz Tokár Géza.

De kérdés, hogy lesz ebből a három pártból kormány, és miért a Hlas-t kell meggyőznie a másik pártnak?

„Először is fontos, hogy mennyi párt jut be a parlamentbe, és pontosan melyik oldalnak ártanak az elveszett szavazatok. 

ha Matovič kiesne, rögtön stabilabb lenne a jövőbeni kormány, alakítsa azt bárki. Az SaS (és a Demokrati) kiesése elássa egy hangsúlyosan liberális nyugatpárti kormány létrehozásának esélyeit. Az SNS bekerülése viszont megnöveli Fico mozgásterét. És szélsőséges esetben létrejöhet egy kisebbségi kormány is, ha sehogy sem sikerül összerakni egy működőképes szövetséget.”

Tokár Géza szerint egy dolgot már most érdemes megemlíteni: az lehet, hogy a rendőrség függetlenül dolgozik, Hamranék elmúlt heti tevékenysége biztosan rádöbbentette a Smert, a Hlast és a Sme rodinát, hogy a bajban csakis egymásra számíthatnak és közös csónakban eveznek. 

„Ha a Hlas vagy Kollárék úgy értelmezik a rendőrségen belül zajló fejleményeket, hogy a pártjukat a PS-szel közös koalíciós szerepvállalásuk ellenére idővel úgyis bedarálják a hatóságok, az erőteljesen demotiválja őket a liberálisok felé kacsintgatásban. Senki sem önmaga ellensége, függetlenül attól, hogy valójában ki korrupt és mi is zajlik az igazságszolgáltatásban. Hamran akárhogy is tagadja, 

A kispártok is ráfordulnak az utolsó hónapra

Tokár szerint ami evidens, hogy három, de inkább négy párt biztosan bejut a parlamentbe, ennyi idő alatt nincs lehetőségük nagyot süllyedni: a Smer, a Hlas, a PS és bónuszként a Republika nevű újabb radikális párt. A többi párt viszont egyáltalán nem lehet biztos a bejutásban.

Az öt százalék körül táncoló SaS legnagyobb problémája abból ered, hogy a Progresszív Szlovákia párt sikeresen elvitte a szavazóikat. Az AKO szerint a PS-szavazók 42 százalékának a SaS egy legitim alternatívát jelentene, a választóik 76 százaléka pedig simán átszavazna Šimečkáékra. Ez egy komoly gond lesz a SaS-elnök Sulíknak az utolsó hónapban: elvileg a PS támadásával vagy a tőlük való elhatárolódással jönne össze biztosan a kritikus tömeg, de Tokár szerint bármilyen hasonló lépés 

felelős alternatívaépítés helyett.

„Az OĽaNO a saját maguk által felállított hét százalékos küszöbbel lapot húzott húszra. Igor Matovič nagyon erősnek hiszi magát a meghökkentő húzásokkal tarkított utolsó pillanatos kampányokban (lásd a 2020-as választást, a pártja fél év alatt erősödött meg öt százalékról 25-re), de most sokkal jobban el van használódva, mint három éve. Most ismét megpróbálja: videókkal, partizánakciókkal azt szeretné elérni, hogy róla szóljon a következő egy hónap – de erős konkurenciája van az általános káoszban.”

A Sme rodina azért van veszélyben, mert Boris Kollár pártjára záporoztak a botrányok. A nőverési ügye mellett újabban a kiemelt profilú rendőrségi eljárások is odasodorták a Családot a Smer mellé, elvileg nehezebben tud egyensúlyozni. Viszont a választói nagy részét ez nem érdekli. Érdekes tény: a Sme rodina a választói körében nem ideológiai, régiós vagy kor alapján dominál. Kollár szavazói között túlnyomórészt bulvárt olvasók és leginkább nők vannak.

kicsiben reprodukálva Robert Fico sikertörténetét a Smerrel. És pont ugyanaz a gondja – csak kisebben –, mint Sulíknak. A Smer-szavazók 24 százaléka az AKO szerint SNS-szimpatizáns, az SNS-választók 44 százaléka meg átszavazna a Smerre. Tehát Danko sikeréhez az kéne, hogy Ficótól szivattyúzzon el ingadozó választókat. Ficónak meg jól jönne egy parlamentbe jutó SNS, de fáj neki minden százalék, amit a Smer elveszít.

A kereszténydemokraták (KDH) legnagyobb problémája a kicsi választói potenciál. Nagyon kevesen gondolkodnak azon az ingadozók közül, hogy a kereszténydemokratákat válasszák, a törzsszavazóik pedig akkor viszik a pártot a parlamentbe, ha viszonylag alacsony marad a választási részvétel. „Kisebb riadalmat okozott kereszténydemokrata értelmiségi körökben, hogy az AKO szerint a KDH-választók 18 százaléka is átszavazna akár a PS-re. Hát vannak még erkölcsök ebben az országban? Mondjuk ez inkább arról árulkodik szerintem, hogy 

– ki emlékszik már arra, mikor 2016-ban a Híd mellett a KDH volt a másik jelölt a kiugrásra és a Ficóval való kooperációra?”

Mi lesz a magyarokkal?

És hol vannak ebben a konstellációban a magyar pártok, különösen a Szövetség? Tokár Géza szerint

 „Az NMS és az AKO egybehangzó adatai alapján – még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy alul mérik a magyar pártokat – az arányokkal van a legnagyobb baj. Azaz egyszerűbben: a Szövetségnek nem az a baja, hogy nincs túl sok törzsszavazója, hanem egyszerűen nem létezik – vagy az ügynökségek számára láthatatlan – a Szövetség választásán gondolkodó »ingadozó réteg«. Gyimesi György bevétele és a Híd-politikusok távozása után olvastam pár eszmefuttatásban, hogy a világos beszéd, a magyarországi fősodorhoz való igazodás, esetleg a belső konfliktusok megszűnése, vagy a Fico-szállal kapcsolatos megengedőbb álláspont majd bevonzza a passzív szavazókat. A felmérések szerint azonban ilyen szavazók nagy tömegekben egyszerűen nem léteznek. Persze a kutatások tévedhetnek.”

A többi párt még ennél is rosszabb helyzetben van: a Modrí-Híd még a Demokratáknál is értelmezhetetlenebb és népszerűtlenebb alternatíva a jobboldali-liberális szavazók körében, „ha sörben fogadnék, azt mondanám, egy százalékot fognak a választáson. A Magyar Fórum-lufi még a pártot korábban három százalékra mérő AKO-nál is kipukkadt, az MF koalícióját most már kivétel nélkül minipártként kezelik a felmérések.”

Nyitóképen: pozsonyi reggel (fotó: Shutterstock)