A képmutatás fellegvárává vált Brüsszel

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is komoly felháborodás tárgyát képezte az a tavaly decemberben „Katargate” néven elhíresült, európai politikát érintő korrupciós botrány, amely után kiderült, magas rangú tisztségviselők, bürokraták, EP-képviselők, illetve lobbisták is olyan különböző kenőpénzek elfogadásában voltak érintettek, amelyek elsősorban Katar és Marokkó befolyását igyekezték megszilárdítani az Európai Parlamentben. Mint az a nyomozati anyagokból kiderült, a belga hatóságok az olasz és görög rendőrséggel együttműködve legalább másfél millió eurót foglaltak le úgy, hogy közben hat gyanúsítottat is őrizetbe vettek, többek között az Európai Parlament alelnökét, Eva Kailit is. 

Mondani sem kell, a hírlapok által a brüsszeli korrupció mintapéldájaként ábrázolt eseménysorozatot követően nemcsak a korrupt politikusok pártcsaládjainak vezetői, hanem az európai establishment valamennyi tagja is szinte egyként reagálva jelentette ki: az efféle botrányok precedens nélkülinek számítanak Brüsszelben, s ahhoz, hogy ezeket el lehessen kerülni a jövőben, a lehető legradikálisabb reformok végrehajtását fogják előkészíteni. 

Első ránézésre úgy tűnt, hogy az elsősorban a jövő nyáron esedékes európai parlamenti választások lehetséges kimenetelét szem előtt tartandó brüsszeli imázspolitizálásnak meg is lett az eredménye. Hiszen kicsivel több, mint fél évvel az európai intézmények renoméját alaposan megtépázó ügy kirobbanása után már „eredményekről” és „paradigmaváltásról” szóló nyilatkozatok láttak napvilágot, majd az ügyben egyébként Eva Kaili volt alelnökön keresztül érintetté vált Európai Parlament egy jelentést is elfogadott a demokratikus intézmények és az EP feddhetetlenségének védelméről, miközben az Európai Bizottság egy etikai testület létrehozásáról szóló megállapodástervezetet nyújtott be. 

addig alaposabban megvizsgálva az elszámoltatásra és az átláthatóság fokozására irányuló európai intézkedéseket, egyértelműen kiderül, Brüsszel nem tudja – és a jelek szerint nem is akarja – felszámolni az intézményeit behálózó korrupciót.

Ugyanis az EP nemrégiben elfogadott jelentése túl azon, hogy az EP-képviselők magatartási kódexének haladéktalan felülvizsgálatát, és az abban foglaltak megsértésének eseteire szankciók kivetését javasolja, semmilyen olyan kézzelfogható szigorítást vagy módosítást nem tartalmaz, amelyek azokra a folyamatokra fókuszálnának, amelyekből a legtöbb esetben korrupciós ügyek kerekednek – elvégre nem etikai, hanem büntetőjogi kérdésekről beszélünk. 

Így konkrét válaszok nélkül maradtak azok a szürke zónás kérdések, mint az összeférhetetlenség, a vagyonnyilatkozatok, illetve a mellékjövedelmek bevallására vonatkozó szabályok felülvizsgálata, ugyanakkor a korrupt baloldali képviselők és lobbisták válláról sikerült valamelyest levenni a terhet abban az értelemben, hogy a jelentésben arra figyelmeztettek, hogy bizonyos „külső veszélyek”, mint a demokráciába való beavatkozási kísérletek ellen a lehető legerőteljesebben fel kell lépni. 

Érdekesség, hogy ezt a korrupciós ügyletek kapcsán mutatott fordított megközelítést a bürokraták tovább tudták fokozni azzal a jelentésbe beleerőltetett passzussal, miszerint a külföldi befolyásolás vagy annak kísérlete „nem maradhat következmények nélkül”, azonban arra már nem tértek ki, hogy a konkrét botrányok miatt jogerősen letartóztatott, majd szabadlábon védekezésre bocsátott EP-képviselők részt vehetnek-e parlamenti, illetve bizottsági munkában. Hogy ez utóbbi szempont az európai politika legnagyobb botrányával, a Katargate-tel kapcsolatban példának okáért mennyire relevánsnak bizonyulhatott volna, hűen érzékelteti, hogy az eurómilliónyi kenőpénzekkel összefüggésben megvádolt kulcsszereplők (Eva Kaili, volt szocialista EP-alelnök; Marc Tarabella és Antonio Panzeria, szocialista EP-képviselők) nem sokkal a gyanúba keveredésük után

Pedig ami a brüsszeli korrupció kíméletlen felszámolásának kérdését illeti, nemcsak az európai közösség józanabb tagállamainak, hanem valamennyi európai választópolgár körében is már egy jó ideje konszenzus mutatkozik meg azzal kapcsolatban, hogy ennél jelenleg talán nincs is égetőbb kérdés. Amíg az előbbi kapcsán példának okáért mind a magyar, mind pedig a lengyel kormánypárti vezetőpolitikusok megdöbbenésüket fejezték ki a történtekkel kapcsolatban, addig az Eurobarométer átfogó felmérése szerint soha ilyen alacsonyan nem állt Brüsszel transzparenciával kapcsolatos bizalmi indexe. Az adatok ugyanis arra világítanak rá, hogy 2019 óta mintegy 12 százalékponttal (60 százalék) nőtt meg Európa-szerte azok száma, akik szerint „az európai intézmények nem tesznek elegendő erőfeszítést a korrupció visszaszorítása érdekében”. 

Amennyiben bárki is azt feltételezné, hogy mindez egy, a választópolgárok körében mért pillanatnyi kilengés eredménye, érdemes megjegyezni, hogy tagállami szintre lebontva hasonló attitűdök rajzolódnak ki Brüsszellel kapcsolatban. Így nem meglepő, hogy az európai intézmények kapcsán már az egy évtizeddel (!) ezelőtt mért korrupciós index, amely 72 és 76 százalékpont között mozgott, az elmúlt évek során egyáltalán nem csökkent. E megállapítás érvényességét támasztja alá egyébként a Századvég nemrégiben, ugyanebben a témában elkészített közvélemény-kutatása is, amelyből szintén egyértelművé vált: a magyarok 68 százaléka korruptnak tartja a brüsszeli politikai elitet, továbbá 

Az imént tárgyaltak alapján két megállapítás is helytállónak tűnik. Egyrészt belátható, hogy Brüsszel messze nem élvez olyan széles körű választói bizalmat, mint amelyről a bürokraták oly gyakran beszélni szoktak. Másrészt, szinte bizonyos, hogy a korábban tárgyalt Európai Parlament, illetve Bizottság által indítványozott látszatintézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy felszámolják azokat a politikával vegyített vesztegetési ügyleteket, amelyek kizárólag az európai elit és a bürokraták önző céljait szolgálják. A kérdés csupán az, hogy ezek az összefüggések végül milyen választói reakciók kiváltásáért lesznek felelősök a jövő nyáron megrendezésre kerülő európai parlamenti választások napján. 

Fotó: Daniel Karmann / DPA / AFP