Szakácsból „muzsikus”

„Jevgenyij Prigozsin csillaga látványosan emelkedőben van, ám éppúgy hiba volna a politikai rendszerben elfoglalt helyét túlértékelni, mint alábecsülni. A Wagner vezérét Putyin elnök azért hozta helyzetbe, mert megoldást keresett a hadsereg egyre kínosabban kiütköző problémáira. Ezzel az eddig a háttérben mozgó Prigozsin kiléphetett a fényre. Soha nem Putyint érintő bírálataival népszerűvé is vált, ám sértett primadonnaként sokak szemében túljátssza a szerepét. A bahmuti kivonuláshoz hasonló zsaroló fenyegetései a jelenlegi helyzetben akár törvényszegésnek is minősülhetnének, a Kreml azonban nem követi el azt a hibát, hogy nyíltan helyretegye Prigozsint. Vannak erre finomabb módszerek is.

Indulatos tirádáival a Wagner-vezér sokszor éppen a nyilvánosságot használja arra, hogy eljusson az üzenete Putyinhoz. Mert egyébként az elnökhöz nincs bejárása, ami jól mutatja a súlyát, illetve annak hiányát. Prigozsin kihasznált minden lehetőséget: a Wagner szíriai szerepvállalása a katonai felderítés felé nyitott meg ajtókat, az afrikai akciók során egyes nagykövetségekkel épített ki jó viszonyt, az ukrajnai »különleges katonai művelet« révén pedig például Szurovikint és a kommunikációs térben kulcsszerepbe került »vojenkorokat«, a katonai tudósítókat nyerte meg szövetségesének. De befolyásának a háború előtti emelkedésében leginkább a Putyinnal szoros kapcsolatot ápoló Kovalcsuk testvérek és az elnöki adminisztrációt vezető Anton Vajno segítették. Jól látszik, hogy Prigozsin rendszeren belüli státusa több embertől is függ, ebből adódó gyengeséget most a nyilvánosság erejével igyekszik kompenzálni.

A rendszeren belül elfoglalt helyét mutatja az is, hogy Putyin nem bízott rá egyetlen szektort sem. A gázért például Alekszej Miller, az olajért Igor Szecsin vagy a hadiipari komplexumért Szergej Csemezov felel. Felségterülete – különösen békeidőben – ezekhez képest korlátozott, igazából a Wagner-magánhadseregre és az elhíresült »trollgyárra« (Internet Research Agency) terjed ki. Prigozsinnak tehát van mit behoznia, és dolgozik is rajta gőzerővel. Látja ezt a Kreml is, ezért aztán az állami médiában a Wagnert nem is nagyon emlegetik. Így például még Bah­mut/Artemivszk bevételekor is csak egy nappal később került be ezeken a csatornákon Prigozsin neve a hírekbe. Azzal a lépéssel sem Prigozsin pozícióit erősítette Putyin, hogy néhány hónapja Szergej Szurovikin helyett Valerij Geraszimov vezérkari főnök kezébe adta az ukrajnai műveletek irányítását.

Prigozsin népszerűségének emelkedése a rendszer »katonáinak« egyáltalán nem tetszik. Ripacsnak tartják, és a »Putyin szakácsa« elnevezés sem a komolyságát alapozza meg. Ugyanakkor látnak benne potenciális veszélyt önmagukra és a rendszer stabilitására nézve, és emiatt is sokan összezárnak. Ráadásul a Wagner-vezér folyamatosan gyűjti az ellenségeket. A hadsereg vezérkarával nemcsak most, de már a szíriai szerepvállalás idején is meggyűlt a baja. De összekülönbözött több kormányzóval is, a leglátványosabban Alekszandr Beglovval, Szentpétervár első emberével. A külügy a túlzott afrikai aktivitást nem nézte jó szemmel, az Igazságügyi Minisztérium és a büntetés-végrehajtás (FSZIN) pedig a börtönökben toborzott rabok miatt neheztel rá. Ez nem nagyon tetszett a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) sem, amely enélkül is növekvő biztonsági kockázatként tekint rá. De megromlott a viszonya az elnöki adminisztrációval is, és feltehetően Putyin sem nagyon örülne neki, ha a Wagner háború miatt kiszélesedett autonómiája esetleg már az állam érdekeit veszélyeztetné.

Mindemellett az elmúlt hónapokban Prigozsin látványosan kinőtte a neki kiosztott felségterületet. Egyre inkább politikai szereplővé válik. A most megerősödött »háborús párt« egyik arca, így a kommunisták ellensúlyozásában fontos két pártban, a Vlagyimir Zsirinovszkij halálával vezérét vesztett »liberális demokraták«, valamint a Szergej Mironov fémjelezte, egyre inkább eljelentéktelenedő Igazságos Oroszország táborában jó eséllyel követőkre találhat. De a Kreml bástyái is felfigyeltek Prigozsin növekvő súlyára, így elkezdődött a helyezkedés, ami már most megbillentette az uralkodó eliten belüli egyensúlyt.”

Nyitókép: Képernyőfotó, Jevgenyij Prigozsin és Vlagyimir Putyin