Sarokba szorították Zelenszkijt, mialatt Biden a tárcáját kereste

A Mandiner olvasói emlékezhetnek: noha az ukránok szerint ők még nem engedték el a várost, az oroszok már történelmi győzelemről beszélnek Bahmut elfoglalását illetően. Ráadásul kiderült az is, hogy egy katonai szakértő szerint az ukránoknak nincs elegendő felszerelésük egy ellentámadáshoz, ami ha valóban igaz, megmagyarázná a régóta halogatott ukrán katonai manővert.

Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy a több, mint egy éve tartó háborúban példátlan módon

nem tűnik a valóságtól elrugaszkodott értékelésnek Peszkov kijelentése, aki szerint az akció célja, hogy minimálisra csökkentse a Bahmut elvesztése okozta politikai hatást Ukrajna számára.

Miben reménykedhet az Ukrán elnök?

A sajtóhírek alapján tehát Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Bahmut elvesztésével némileg sarokba szorult, még ha csupán átmenetileg is. Ebben a helyetben pedig vélhetően nagyobb szüksége van nyugati segítségre, mint a háború kitörése óta eddig bármikor. Kérdés azonban, hogy kire számíthat.

Az Európai Unió a háború kitörése óta Ukrajna egyik legfontosabb anyagi támogatója, nem beszélve a számos uniós és NATO-tagállam által eddig, némelyek részéről pedig még most is folyamatosan szállított fegyverekről, lőszerről és más eszközökről. Még akkor is, ha ez vadászgépek helyett néha csak szerszámokat jelent.

a koronavírus okozta gazdasági válságot szinte azonnal követő energiaválság, majd az azt kísérő háborús infláció okozta nehézségektől.

Az Egyesült Államok, noha számos alkalommal kijelentette, hogy abszolút támogatója a megszállt országnak, és elítéli az orosz agressziót, még egy amerikai szenátor vallomása szerint is csak proxyháborúként tekint az orosz-ukrán konfliktusra. És bár Joe Biden megadta az engedélyt az F-16-osok Ukrajnába szállításához (miután Zelenszkij megígérte, hogy nem fognak velük orosz légtérbe repülni – a szerk.), 2024-es indulásának belengetése óta (politikailag érthető módon) mintha visszább vett volna a háborúval kapcsolatos témákból.

Ami nem is meglepő, figyelembe véve az amerikai gazdaság állapotát, amelyről Biden cikkünk írásának napján megosztott tweetje (lenti bejegyzés) is árulkodik, amely szerint az amerikai elnök elkezdett inkább a saját háza táján rendet tenni. Konkrétan azon dolgozni, hogy az Egyesült Államok elkerüljön egy most még ráleselkedő gazdasági katasztrófát.

Kína béketervét pedig Ukrajna eddig annyira nem fogadta el, hogy egyenesen leszögezték: annak megvalósulásához Oroszországnak kapitulálnia kell. A keleti ország mindenesetre közölte, hogy beszáll a békemisszióba, vagyis anyagi és hadi támogatásról Ukrajna nem is álmodhat Kína részéről (ahogyan eddig sem tehette).

Az ukrán elnök számára ráadásul a 2023-as G7-es csúcstalálkozó kapcsán az is kiderülhetett: nem a háború lesz a legfontosabb téma az idei G7-csúcson sem, hiszen annak központjában a Kína elleni közös fellépés és a globális dél befolyásolása áll. Erről itt írtunk bővebben.

A fentiek alapján tehát egyre inkább úgy tűnik:

Hiszen semmi sem zárja ki, hogy az oroszok további, Bahmuthoz hasonló katonai eredményeket érjenek el, ahogyan arra sincs garancia, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő Egyesült Államok, vagy az óriási háborús inflációval küzdő Európa a segítségére tud sietnie Ukrajnának, nem beszélve a még homályosan sem látszó békekötést követő helyreállítás már most felfoghatatlannak tűnő költségeiről.

Ha viszont a háborúban álló ország számítana az EU-s tagállamok segítségére is a helyreállításban, illetve addig is a háború kárainak enyhítésében, nem biztos, hogy jó ötlet olyan kijelentéseket tenni, mint például, hogy a kisebbségi kérdésre hivatkozni csak spekuláció a magyarok részéről, vagy éppen folyamatosan diplomáciai botrányokat generálni Magyarországgal szemben, amely a konfliktus kezdete óta az áldozatok mellett áll, és csak 2022. szeptemberéig közel 1 millió embernek nyújtott menedéket.

Nyitókép: MTI/AP/Patrick Semansky