Országok, amelyekről példát vehetne az Egyesült Államok a fegyverviselést illetően

Az Egyesült Államokban már évtizedek óta folyik a vita a fegyverviselés szabályozásáról. A szabad fegyverviselés támogatói és ellenzői közötti konfliktus általában minden jelentősebb tömeges lövöldözést követően még inkább fellángol. Az egyik legutóbbi olyan esemény, amely után a figyelem középpontjába került a téma, március 27-én történt, amikor is egy transznemű személy vérengzést rendezett egy keresztény magániskolában, megölve három gyermeket.

Mostani cikkünkben azt vizsgáljuk meg, mi különbözteti meg az Egyesült Államokat olyan európai országoktól, ahol más mércével mérve, de mégis liberálisnak nevezhető a fegyvertartás szabályozása.

Amerikai arzenál

Az Egyesült Államokban a fegyvertartáshoz való jog alapja az amerikai alkotmány második módosítása:

Habár az egyes amerikai tagállamok szabályai között jelentős eltérések lehetnek, valamint szövetségi szinten is vannak a fegyverviselést korlátozó jogszabályok. Ennek ellenére még mindig igaz, hogy az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország a fejlett világban, ahol akár fegyvert is lehet vásárolni egy kisboltban – legálisan.

A svájci székhelyű Small Arms Survey jelentése szerint a világ lakosságának kevesebb mint 5 százalékát kitevő Egyesült Államok rendelkezik a világ civil tulajdonban lévő fegyvereinek 46 százalékával. A lakosságra jutó lőfegyverek számának tekintetében pedig az első helyen áll az ország, hiszen

Az Egyesült Államokban 150 ezer ember dolgozik a kézifegyveriparban, amely évente több mint 6,2 milliárd dollárnyi bért fizet ki, s mintegy 21 milliárd dolláros (mintegy 7200 milliárd forintos!) iparág.

Kalifornia és New Jersey a legszigorúbb fegyvertörvényekkel rendelkező államok az országban, mindkettő ötöst kapott a Giffords-féle fegyvertörvény-értékelő oldalon. Kaliforniában minden fegyvervásárlásra 10 napos várakozási időt írnak elő, valamint alapos háttérellenőrzést minden fegyvervásárló számára. Ez magába foglalja a bűnügyi és a mentális egészségügyre vonatkozó ellenőrzést, valamint a fegyverviselési engedély meglétét, amelyet ötévente meg kell újítani. Kalifornia betiltotta a lőfegyverek bizonyos típusait is, például a gépkarabélyokat, amelyek nagyobb pontosságot és gyorsabb tűzerőt biztosítanak, mint a hagyományos vadászfegyverek.

New Jersey hasonlóan szigorú a fegyvertörvények tekintetében: minden kézifegyvert be kell jegyeztetni az állami rendőrségnél, és a vásárlóknak biztonsági tanfolyamot kell elvégezniük, mielőtt fegyvert vásárolhatnak. New Jersey megköveteli a lőfegyver-kereskedőktől, hogy részletes tranzakciós nyilvántartást vezessenek, beleértve a vásárló adatait és a fegyverek üzletből való elszállítására használt autók rendszámát.

Mississippiben a legenyhébbek a fegyverviselés szabályai: ez a déli állam nem ír elő vásárlási engedélyt, regisztrációt vagy háttérellenőrzést a magáneladásokhoz. A nyílt fegyverhordás is legális, és a tárak méretére vonatkozóan nincsenek korlátozások. Érdekes, hogy miközben általános tendencia, hogy a lazább fegyverviselési szabályokkal rendelkező államokban több erőszakos bűncselekményt követnek el, addig annak ellenére, hogy New Hampshire-ben a második legmagasabb a fegyvertartás aránya, mégis itt követik el az egyik legkevesebb erőszakos bűncselekményt az Egyesült Államokban a statisztikák szerint.

Amíg az Egyesült Államok egyes részein valóban nagy szabadságot élveznek az állampolgárok, ha fegyvert akarnak vásárolni,

Az Európai Unió is meghatározott bizonyos szabályokat, amik minden országban érvényesek, ezek közül a legfontosabb, hogy nem megengedett az teljesen automata lőfegyverek birtoklása. Ennek ellenére Európában is vannak olyan országok, ahol viszonylag könnyen lehet fegyverhez jutni.

Svájci fegyverfellegvár

Svájcot gyakran emlegetik a szabad fegyverviselés amerikai támogatói mintapéldaként, hogy miként lehet elérni, hogy a fegyverviselés ne vezessen az erőszakos bűncselekmények magas számához. A svájci szabályok nem a fegyvertartásra, hanem a fegyvervásárlásra koncentrálnak. A fegyvervásárlási engedélyhez szükséges a háttérellenőrzés, tehát nem lehet az illető büntetett előéletű, emellett szükség van egészségügyi vizsgálatra is, valamint az alkoholizmus, illetve a drogfüggőség is kizáró ok.

A szabályok szerint a vásárlás elsődleges oka vadászat, illetve sportlövészet lehet: ha a vásárló valamilyen más célra, például önvédelemre szeretné beszerezni a fegyverét, akkor azt külön indokolnia kell. A különböző típusú fegyvereket és kiegészítőket – többek között hangtompítókat – bizonyos speciális engedélyek birtokában lehet csak megvásárolni, ezekhez további feltételek teljesítése szükséges. Ausztriában a svájcihoz hasonló szabályok vannak, ahol szintén Európa egyik leglazább fegyvertartási szabályai vannak érvényben.

Ami leginkább kiemeli a svájci fegyvertartásra vonatkozó szabályokat, az a kötelező – nők részére – önkéntes sorkatonaság. Egyrészt a katonai kiképzés miatt a lakosság többsége szakszerűen tudja kezelni a lőfegyvereket, másrészt a sorkatonaság teljesítése után a katonák dönthetnek úgy, hogy – külön engedély megszerzése után – megtarthatják fegyverüket, amelyet akár otthon is tarthatnak, természetesen megfelelően biztosítva. A svájci törvények filozófiája, hogy

Az ország történelméből adódóan pedig a svájci társasdalom igen kifinomult fegyverkultúrával rendelkezik.

Ennek köszönhető, hogy a körülbelül 8 millió lakossággal rendelkező országban több mint 2 millió fegyver van, ám Svájc ennek ellenére – vagy épp ezért? – a világon is a legbiztonságosabb országok közé tartozik.

Csehország

A Cseh Köztársaságban a fegyvertörvények sok tekintetben eltérnek a többi EU tagállam törvényeitől, s jóval megengedőbbek európai mércével mérve. A legnagyobb különbség, hogy Csehországban törvényben kifejezetten elismert a cseh állampolgárok „lőfegyverek megszerzéséhez, tartásához és viseléséhez való joga”. Továbbá alkotmányos szinten deklarálva van az állampolgár joga,

Éppen ezért a legtöbb engedélyt önvédelmi fegyverre adják ki, csak ezután következnek a sportlövészet, illetve vadászat céljából tartott fegyverek.

Csehországban a fegyverviselési engedély megszerzését talán a vezetői engedély megszerzéséhez lehet leginkább hasonlítani. Az eljárás magában foglal egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát, orvosi vizsgálatot, illetve a büntetlen előélet ellenőrzését. Csehországban is különböző engedély kategóriák vannak, amelyek meghatározzák, hogy ki milyen fegyvert viselhet. Csehországban vonatkoznak a leglazább szabályok arra is, hogy ki tarthatja magánál a fegyverét.  Annak ellenére, hogy a legálisan tartott fegyverek száma folyamatosan nő az 1990-es évek óta, az erőszakos bűncselekmények száma csökkenést mutat ezzel párhuzamosan.

Franciaország

Franciaország is azok közé az országok közé tartozik, ahol ahol jelentős számú fegyver van a lakosság tulajdonában. Itt is hasonlóak a feltételek, mint az eddig felsorolt országokban. Franciaországban a fegyverek tárolására, valamint a fegyverek hordozására vonatkoznak szigorúbb szabályok.

Ugyanakkor a Franciaországban sem a legálisan tartott fegyverek okoznak problémát, hanem az erősen felfegyverzett városi bandák, terroristák és bűnözők. De

bár a vadászbalesetek és öngyilkosságok előfordulnak.

Polgárháború helyett önvédelem  

A felsorolt példákból látható tehát, hogy mik a legnagyobb különbségek az európai, valamint az amerikai felfogás között a fegyverviselési jogban.

Míg az amerikai alkotmány kifejezetten egy polgárháborús helyzetre vonatkoztatva fogalmazza meg annak lehetőségét, addig az európai szabályozás az önvédelmet, a vadászatot, valamint a sportcélú használatot fogadja el a fegyverviselés legitim okának. Ez alól részben kivétel Svájc, valamint Ausztria, ahol nem deklaráltan honvédelmi célokat is szolgál a fegyverviselés megengedőbb szabályozása.

Amíg az Egyesült Államokban sokan a fegyverviselés korlátozását valamilyen autokratikus lépésként élik meg, addig Európában ez egy elfogadott jogkorlátozás a közbiztonság megőrzésének érdekében.

Nyitókép: JIM WATSON / AFP