„Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy túlságosan függjünk egy olyan szövetségestől, akiben nem bízhatunk, hogy stabil lesz” – fogalmazott egy magas rangú európai diplomata.
Luke McGee, a CNN online szerkesztője legfrissebb elemzésében arról írt, hogy amikor Joe Biden megerősítette újbóli indulását az elnöki székért, akkor Amerika európai szövetségesei pontosan tudták, hogy ez mit jelent a transzatlanti kapcsolatok jövője szempontjából. Emlékeztetett arra, hogy amikor Biden 2020-ban megnyerte az elnökséget, az Európai Unió vezetői megkönnyebbültek, hogy egy demokrata vezető kerül a Fehér Házba. McGee ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a megkönnyebbülés és a bizakodás pusztán időleges volt, ugyanis az is világos volt az EU vezetői számára, hogy Biden nem lesz képes reparálni mindazt a kárt, amit Donald Trump négy éve alatt okozott.
A Trump-adminisztráció Európa politikájára térve az elemzésben kifejti, hogy a Wall Streetről egyik napról a másikra a nagypolitikába csöppenő üzletember kaotikus vezető volt, aki többször is kritizálta Amerika európai szövetségeseit.
és az Európai Unió keményvonalas kritikusa volt. A szerző emlékeztetett arra az esetre, amikor Trump egy ponton azt mondta, hogy ha ő irányítaná az Egyesült Királyságot, egyszerűen nem fizetné ki az 50 milliárd fontos Brexit-számlát, amellyel Nagy-Britannia törvényesen tartozott az EU-nak.
A CNN munkatársa szerint két fő oka van annak, hogy a „Trump-hatást” miért nem heverte még ki a világ, és miért nem tudott e viharos négy éven túllépni az európai politikai vezetés. Először is, ha a Trump-effektus egyszer megtörténhet, nincs garancia arra, hogy ez az ő képében vagy egy másik politikus képében ne történhetne meg újra. Másodszor, az európaiak úgy vélik, hogy Biden tovább vitte Trump külpolitikájának nagy részét, amely protekcionista volt a kereskedelemben és maximális nyomást gyakorolt Kínára. Ez a két realitás legalább a következő évtizedben jelentős mértékben fogja befolyásolni az Amerikához való európai hozzáállást.
McGee szerint európai diplomatákkal és tisztviselőkkel beszélve gyakran felmerül hivatkozási alapként a bizalom szó. Bízz nemcsak az Egyesült Államok mint szövetséges szándékaiban, hanem az amerikai demokráciában is. Azonban ezzel kapcsolatban egyes magas rangú európai diplomaták komoly aggályokat táplálnak.
„Megnézzük, mi történt január 6-án, és azon tűnődünk, hogy bízhatunk-e abban, hogy valami hasonló nem fog megismétlődni, és ezzel összeomlik a politikai rendszer. Nézzük az ország megosztottságát, és azon elmélkedünk, bízhatunk-e abban, hogy az Egyesült Államok nem fogja megduplázni protekcionista, »Amerika az első« programját” – mondta egy magas rangú európai diplomata a CNN-nek. „Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy
túlságosan függjünk egy olyan szövetségestől, akiben nem bízhatunk, hogy stabil lesz”
– tette hozzá.
Ez a bizalmatlanság és az Amerikával szembeni általános gyanakvás részben azt eredményezte, amit Európában stratégiai autonómia-menetrendnek neveznek – lényegében egy kísérletet arra, hogy az EU független külpolitikát folytasson, amely sikere esetén kevésbé függene az Egyesült Államoktól. Ennek a napirendnek kulcsfontosságú része, hogy Európa szoros gazdasági kapcsolatokat tartson fenn Kínával, ami manapság mindkét nagy amerikai párt számára elfogadhatatlan lenne.
A CNN szerzője szerint Emmanuel Macron francia elnök nemrég kissé nehézkesen magyarázta a stratégiai autonómiával kapcsolatos elképzeléseit, amikor azt mondta a Politicónak, hogy
McGee szerint a megjegyzés ellentmondásos volt, mert arra a kérdésre válaszolva hangzott el, hogy mit tenne Európa, ha Kína megszállná Tajvant. Általánosságban azonban mind a 27 EU-tagállam támogatja a stratégiai autonómia programját, bár Kínával szemben eltérő mértékű „héjaság” tapasztalható.
Az igazság az, hogy a modern Amerikával kapcsolatos aggodalmak még az EU legnagyobb Kína-szkeptikusait is arra ösztökélték, hogy más megközelítést alkalmazzanak Pekinggel szemben, mint Washington.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden uniós nemzet örül ennek az új valóságnak. Néhányan, különösen a blokk keleti részén, attól tartanak, hogy a kínai piacok és az olcsó munkaerő csábítása egyeseket elvakíthat, és a túlzott gazdasági kitettség előszobájába vezethet. Egy kelet-európai diplomata névtelenül nyilatkozott a CNN-nek, és arra hívta fel a figyelmet, hogy „Európának meg kell szüntetnie a kockázatos kapcsolatokat Kínával, nehogy az ázsiai nagyhatalommal is úgy járjon, mint Vlagyimir Putyinnal”.
Az Egyesült Államok részéről a tisztviselők optimisták, hogy Európa egy nap észhez tér, és valamivel közelebb kerül az amerikai állásponthoz Kínával kapcsolatban. Remélik, hogy a jövőben az európai szövetségesek is sokkal kritikusabban fognak hozzáállni a Kína által folytatott kereskedelmi gyakorlathoz, valamint a kínai emberi jogi helyzethez és a Dél-kínai-tengeren folytatott tevékenységhez.
„Amerika gyakran a kanári a szénbányában. Megkongatjuk a harangot Kínával kapcsolatban, de lehet, hogy az európaiaknak még egy kicsit tovább tart, amíg meghallják” – mondta egy amerikai kormányzati tisztviselő a CNN-nek. Hozzátette: „Európának sok kapcsolata van Kínával, de nemrég azt is megtanulta, hogy egy partner milyen gyorsan válhat ellenféllé. A valódi választóvonal, hogy Európa mennyire akar eltérni az USA politikájától, akkor fog kirajzolódni a gyakorlatban is, ha Kína Tajvannal szembeni agressziója növekedni fog”.
Egy másik amerikai tisztviselő azt mondta a CNN-nek: a Trump-korszak fő tanulsága a szövetségesek számára az volt, hogy megértsék, fontos fenntartani a tartós kapcsolatot bárkivel, aki a Fehér Házban van, és nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az Egyesült Államok nélkülözhetetlen Európa számára. Az USA nélkülözhetetlenségének kérdését egy uniós tisztviselő is boncolgatta.
Az Egyesült Államok megkerülhetetlen partner, még akkor is, ha aggasztó partner”
– mondta egy magas rangú európai diplomata. Úgy látja a diplomata, hogy a bizalom erősítését segítené, ha jelképes erőfeszítéseket tennének annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki olyan kérdésekben, mint a gazdaság és a kiberbiztonság. A diplomata szerint az EU-USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács például jó fórum, de szerinte egyelőre túlságosan a technológiával kapcsolatos együttműködésre összpontosít. Azt is sérelmezte, hogy túl későn keresték meg az Európai Uniót Amerikából az inflációcsökkentési törvénnyel kapcsolatban.
A diplomata szerint ennek ellenére is akkor lennének boldogok az EU környékén, ha Biden nyer 2024-ben. „Zárt ajtók mögött nincs kétértelműség: az európai tisztviselők sokkal boldogabbak lennének, ha Bidennek hívnák a következő elnököt is, nem pedig Ron DeSantisnak, vagy Donald Trumpnak”.
Az elemzés konklúziója, hogy a Biden elnöksége eddig nem teremtette meg a nagy megbékélést és Európa többnyire elkötelezett amellett, hogy megtalálja a saját útját a világban. Ugyanis tagadhatatlan, hogy Trump elnökségének árnyéka és Biden politikájának folytatása, amely inkább befelé tekint, mint kifelé, Európát minden eddiginél elszántabbá tette, hogy megtalálja a helyét a világban, ahelyett, hogy másokat követne.
Címlapfotó: MTI/EPA/Pool/Phil Noble
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
A társát még keresik. A perzsa állam már magának tulajdonítja a gép lelövését.
Az Európai Bizottság hosszú távú krízissel, egekbe szökő árakkal és ellátási zavarokkal számol, de érdemi választ nem ad a problémákra.
Panyi Szabolcs és kollégái nem éreznék jól magukat a Lajtától nyugatra.
Donald Trump egyértelmű támogatása és az amerikai–magyar kapcsolatok erősödése teljes idegösszeomlást okozott az uniós elitnél.
Dmitrij Medvegyev szerint az EU a NATO-nál is ellenségesebb katonai szövetséggé alakulhat át.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Közel hatmilliárd forintból bővült a rendőrség járműparkja, a cél a gyorsabb reagálás és a hatékonyabb bűnüldözés.
A nézők, szurkolók és az olvasók is imádták a megmozdulásait.
