CNN-elemzés: Európában megbízhatatlan szövetségesnek tekintik az Egyesült Államokat

Luke McGee, a CNN online szerkesztője legfrissebb elemzésében arról írt, hogy amikor Joe Biden megerősítette újbóli indulását az elnöki székért, akkor Amerika európai szövetségesei pontosan tudták, hogy ez mit jelent a transzatlanti kapcsolatok jövője szempontjából. Emlékeztetett arra, hogy amikor Biden 2020-ban megnyerte az elnökséget, az Európai Unió vezetői megkönnyebbültek, hogy egy demokrata vezető kerül a Fehér Házba. McGee ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a megkönnyebbülés és a bizakodás pusztán időleges volt, ugyanis az is világos volt az EU vezetői számára, hogy Biden nem lesz képes reparálni mindazt a kárt, amit Donald Trump négy éve alatt okozott.

A Trump-adminisztráció Európa politikájára térve az elemzésben kifejti, hogy a Wall Streetről egyik napról a másikra a nagypolitikába csöppenő üzletember kaotikus vezető volt, aki többször is kritizálta Amerika európai szövetségeseit.

és az Európai Unió keményvonalas kritikusa volt. A szerző emlékeztetett arra az esetre, amikor Trump egy ponton azt mondta, hogy ha ő irányítaná az Egyesült Királyságot, egyszerűen nem fizetné ki az 50 milliárd fontos Brexit-számlát, amellyel Nagy-Britannia törvényesen tartozott az EU-nak. 

A CNN munkatársa szerint két fő oka van annak, hogy a „Trump-hatást” miért nem heverte még ki a világ, és miért nem tudott e viharos négy éven túllépni az európai politikai vezetés. Először is, ha a Trump-effektus egyszer megtörténhet, nincs garancia arra, hogy ez az ő képében vagy egy másik politikus képében ne történhetne meg újra. Másodszor, az európaiak úgy vélik, hogy Biden tovább vitte Trump külpolitikájának nagy részét, amely protekcionista volt a kereskedelemben és maximális nyomást gyakorolt Kínára. Ez a két realitás legalább a következő évtizedben jelentős mértékben fogja befolyásolni az Amerikához való európai hozzáállást.

Európa kétkedik az amerikai demokrácia stabilitásában 

McGee szerint európai diplomatákkal és tisztviselőkkel beszélve gyakran felmerül hivatkozási alapként a bizalom szó. Bízz nemcsak az Egyesült Államok mint szövetséges szándékaiban, hanem az amerikai demokráciában is. Azonban ezzel kapcsolatban egyes magas rangú európai diplomaták komoly aggályokat táplálnak.

„Megnézzük, mi történt január 6-án, és azon tűnődünk, hogy bízhatunk-e abban, hogy valami hasonló nem fog megismétlődni, és ezzel összeomlik a politikai rendszer. Nézzük az ország megosztottságát, és azon elmélkedünk, bízhatunk-e abban, hogy az Egyesült Államok nem fogja megduplázni protekcionista, »Amerika az első« programját” – mondta egy magas rangú európai diplomata a CNN-nek. „Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy

– tette hozzá.

Ez a bizalmatlanság és az Amerikával szembeni általános gyanakvás részben azt eredményezte, amit Európában stratégiai autonómia-menetrendnek neveznek – lényegében egy kísérletet arra, hogy az EU független külpolitikát folytasson, amely sikere esetén kevésbé függene az Egyesült Államoktól. Ennek a napirendnek kulcsfontosságú része, hogy Európa szoros gazdasági kapcsolatokat tartson fenn Kínával, ami manapság mindkét nagy amerikai párt számára elfogadhatatlan lenne.

A CNN szerzője szerint Emmanuel Macron francia elnök nemrég kissé nehézkesen magyarázta a stratégiai autonómiával kapcsolatos elképzeléseit, amikor azt mondta a Politicónak, hogy

McGee szerint a megjegyzés ellentmondásos volt, mert arra a kérdésre válaszolva hangzott el, hogy mit tenne Európa, ha Kína megszállná Tajvant. Általánosságban azonban mind a 27 EU-tagállam támogatja a stratégiai autonómia programját, bár Kínával szemben eltérő mértékű „héjaság” tapasztalható.

Az igazság az, hogy a modern Amerikával kapcsolatos aggodalmak még az EU legnagyobb Kína-szkeptikusait is arra ösztökélték, hogy más megközelítést alkalmazzanak Pekinggel szemben, mint Washington.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden uniós nemzet örül ennek az új valóságnak. Néhányan, különösen a blokk keleti részén, attól tartanak, hogy a kínai piacok és az olcsó munkaerő csábítása egyeseket elvakíthat, és a túlzott gazdasági kitettség előszobájába vezethet. Egy kelet-európai diplomata névtelenül nyilatkozott a CNN-nek, és arra hívta fel a figyelmet, hogy  „Európának meg kell szüntetnie a kockázatos kapcsolatokat Kínával, nehogy az ázsiai nagyhatalommal is úgy járjon, mint Vlagyimir Putyinnal”.

Amerikában bizakodnak, hogy az EU jobb belátásra tér

Az Egyesült Államok részéről a tisztviselők optimisták, hogy Európa egy nap észhez tér, és valamivel közelebb kerül az amerikai állásponthoz Kínával kapcsolatban. Remélik, hogy a jövőben az európai szövetségesek is sokkal kritikusabban fognak hozzáállni a Kína által folytatott kereskedelmi gyakorlathoz, valamint a kínai emberi jogi helyzethez és a Dél-kínai-tengeren folytatott tevékenységhez. 

„Amerika gyakran a kanári a szénbányában. Megkongatjuk a harangot Kínával kapcsolatban, de lehet, hogy az európaiaknak még egy kicsit tovább tart, amíg meghallják” – mondta egy amerikai kormányzati tisztviselő a CNN-nek. Hozzátette: „Európának sok kapcsolata van Kínával, de nemrég azt is megtanulta, hogy egy partner milyen gyorsan válhat ellenféllé. A valódi választóvonal, hogy Európa mennyire akar eltérni az USA politikájától, akkor fog kirajzolódni a gyakorlatban is, ha Kína Tajvannal szembeni agressziója növekedni fog”.

Egy másik amerikai tisztviselő azt mondta a CNN-nek: a Trump-korszak fő tanulsága a szövetségesek számára az volt, hogy megértsék, fontos fenntartani a tartós kapcsolatot bárkivel, aki a Fehér Házban van, és nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az Egyesült Államok nélkülözhetetlen Európa számára. Az USA nélkülözhetetlenségének kérdését egy uniós tisztviselő is boncolgatta.

– mondta egy magas rangú európai diplomata. Úgy látja a diplomata, hogy a bizalom erősítését segítené, ha jelképes erőfeszítéseket tennének annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki olyan kérdésekben, mint a gazdaság és a kiberbiztonság. A diplomata szerint az EU-USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács például jó fórum, de szerinte egyelőre túlságosan a technológiával kapcsolatos együttműködésre összpontosít. Azt is sérelmezte, hogy túl későn keresték meg az Európai Uniót Amerikából az inflációcsökkentési törvénnyel kapcsolatban.

A diplomata szerint ennek ellenére is akkor lennének boldogok az EU környékén, ha Biden nyer 2024-ben. „Zárt ajtók mögött nincs kétértelműség: az európai tisztviselők sokkal boldogabbak lennének, ha Bidennek hívnák a következő elnököt is, nem pedig Ron DeSantisnak, vagy Donald Trumpnak”. 

Az elemzés konklúziója, hogy a Biden elnöksége eddig nem teremtette meg a nagy megbékélést és Európa többnyire elkötelezett amellett, hogy megtalálja a saját útját a világban. Ugyanis tagadhatatlan, hogy Trump elnökségének árnyéka és Biden politikájának folytatása, amely inkább befelé tekint, mint kifelé, Európát minden eddiginél elszántabbá tette, hogy megtalálja a helyét a világban, ahelyett, hogy másokat követne.

Címlapfotó: MTI/EPA/Pool/Phil Noble