Orosz csodafegyverek arathatnak Ukrajnában? A szakértő szerint nem a csúcstechnológia a döntő a háborúban

Mások mellett ezt a kérdést feszegeti az a cikk, amely a napokban jelent meg a G7 nevű portálon. A szerző azzal kezd, hogy az elmúlt egy évben sokan kritizálták az orosz hadsereget az Ukrajnában nyújtott „teljesítménye” okán.

Egy tavaly márciusi jelentés például 60 százalékos meghibásodási rátáról számolt be, már ami az orosz rakétákat illeti. Egészen más kép rajzolódik ki viszont a Royal United Services Institute brit védelmi kutatóintézet ugyancsak tavalyi, októberben megjelent tanulmányából. Ebben azt írták, hogy a nagy hatótávolságú (cirkáló és ballisztikus) orosz rakéták meglehetősen pontosan, 3-10 méteres hibahatárral találták el célpontjukat, ha nem tudták lelőni őket; a döntő eredmények elérését a háború kezdetén inkább az akadályozta meg, hogy hiába szerzett pontos információkat az orosz hírszerzés egy-egy ukrán légvédelmi üteg pozíciójáról, két napba is beletelt, mire a megtámadásáról szóló döntés keresztülment az orosz parancsnoki láncon.

Orosz drónok lennének a csodafegyverek?

A harcászati orosz drónok teljesítményére ugyan nem tért ki az elemzés, mivel ezeket a szárazföldi hadsereg, nem a légierő alkalmazza; de a G7 szerint itt is van jó pár érdekesség.

A primitívnek tűnő ORLAN–10-esek például; illetve az úgynevezett kamikaze drónok közül a Kalasnyikov konszernhez tartozó, ZALA vállalat által gyártott KUB-LA drón továbbfejlesztett változata: a Lancet–3M. Utóbbi lenne a csodafegyver? A portál szerint igen, mondhatni: van benne potenciál, mivel 12-15 kilós tömegével kicsinek, elektromos motorjának köszönhetően halknak számít ez a drón, nehéz detektálni, reagálni a fenyegetésére.

„Az orosz Lancet-kezelők szemmel láthatóan utaznak a nyugati – általában pontosabb – tüzérségi fegyverekre – írja a cikk szerzője, linkelve egy olyan listát, amelyből kitűnik: nyugati harceszközök is áldozatául estek az orosz drónoknak. –

Mindeközben a G7 írása szerint Kijev nagy szerencséje, hogy Moszkva egyelőre nem képes ilyen eszközöket nagy számban gyártani; miközben a Lancet nyugati megfelelői, mint amilyenek például az amerikai Switchblade 300-asok, nem veszik fel a versenyt az orosz drónnal.

Önmagukban nem varázsfegyverek a drónok

A biztonságpolitikai szakértő másképp látja a helyzetet. Somkuti Bálint a drónhadviselésről azt mondta a Mandinernek: a modern, pilóta nélküli eszköz az aszimmetrikus konfliktusok korában terjedt el. A hidegháború idején, a nyolcvanas években általános volt az elektronikus hadviselés; azaz a rádióhullámok zavarása.

Azonban, hogy a drónok elterjedhessenek, kellett az a környezetváltozás, hogy az elektronikus hadviselés háttérbe szoruljon; kellett az az információ-technológiai robbanás, ami lehetővé tette, hogy frekvenciaugráló, titkosított megoldások szóba jöhessenek, elérhetővé váljanak; valamint a kellett a miniatürizáció is, amely révén egyre komolyabb képességekkel tudták felruházni a pilóta nélküli eszközöket – mutatott rá a hadtörténész.

Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója úgy látja, bárki bármit is mond vagy ír, a drónhadviselés önmagában nem jelent előrelépést a harcterepen. Ugyanezeket a feladatköröket, amelyeket manapság ezeknek az eszközöknek szoktak dedikálni, a harcoló felek korábban is el tudták végezni műholdakkal, ballonokkal, felderítő repülőgépekkel; a drónokat „elődjeihez” hasonlóan meg lehet zavarni, le lehet lőni.

Somkuti példaként említette a török gyártású Bayraktarok korai sikereit, amelyre reagálva Moszkva felvonultatta az elektronikai hadviselésre szánt eszközeit, „amik fejlettebbek, vagy legalábbis vannak annyira fejlettek, mint nyugati társaik”, például a Krashuka–4-et;

„A drónhadviselés önmagában nem varázsfegyver, hanem egy újabb elem az egyre komplexebbé váló 21. századi hadviselésben” – fűzte hozzá.

Az orosz Lancet–3M sem csodafegyver. Ezeknek az az újdonsága, hogy egy viszonylag kis méretű robbanófej van rajta, nagyjából 3-5 kilogrammos, „ám ezzel a harckocsikban kevés kárt tud okozni, hacsak nem kumulatív robbanófejjel helyeztek fel”.

A hadtörténész szerint egy 3 kilogrammos robbanótöltet csak arra elég például, hogy egy páncélozatlan Hummert teljesen megsemmisítsen. „Modern, páncélozott katonai eszközt ilyen drónnal elpusztítani nehezen lehet.” Előnye ugyanakkor, hogy viszonylag gyorsan, precízen lehet vele reagálni például a nyugati, HIMARS-rendszerek okozta veszélyekre, amelyek úgyszintén gyorsak, mindazonáltal könnyen álcázhatóak. A „lősz és elfutsz” harcmodort képviselik a Lancetek azáltal, hogy a levegőben köröznek, majd a cél detektálását követően becsapódnak.

Kérdésünkre reagálva, amely szerint miben más az oroszok kamikaze drónja nyugati társaihoz, így a Switchblade-ekhez képest, a biztonságpolitikai szakértő úgy felelt: semmiben. Csupán annyiban, hogy előbbi nagyobb. A Switchblade mikro UAV, a Lancet viszont méretéből adódóan hadműveleti, taktikai drón. Az amerikaiak, és úgy általánosságba véve a nyugati hatalmak a precíziós fegyverek fejlesztésében jók.

Más orosz fegyverek netán szóba jöhetnek?

Mi a helyzet más, csúcstechnológiás fegyverekkel, mint amilyenek az orosz fejlesztésű és gyártású T–14 Armata tankok, Szu–57-es vadászgépek, és amelyek ukrajnai bevetését ugyancsak rebesgetik?

„Kevés van belőlük ahhoz, hogy Moszkva ezekkel jelentős sikereket tudjon elérni – állapította meg a biztonságpolitikai szakértő. – A modern ipari háborúban, amit Ukrajnában látunk,

Ha csak nem tudnak olyat, amit a konkurencia nem képvisel. De erre nemigen látunk példát. Nem érdemes arra várni, hogy a csúcstechnológia el fogja dönteni ezt a konfliktust – folytatta Somkuti. – Ebben az összecsapásban, amíg nem létfontosságú a két nagyhatalom számára a kimenetel, nem várom azt, hogy olyan csúcstechnológiát bevessenek, ami drasztikusan megváltoztatná a háború menetét. Ami viszont várható, az az, hogy az ipari kapacitás fog dönteni. Ebben az oroszok állnak jobban. Hogy ki tud több, megbízhatóan működő harckocsit kiállítani a csatamezőre.

Nyitókép: Orosz dróntámadás Kijevben (Metin Aktas / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)