Modern kori exodus? – Az ukránok migrációja Lengyelországba

"Az Európai Uniónak néhány hónapja egy újkeletű migrációs kihívással kell szembenéznie: a Fehéroroszországból érkező illegális migrációval. Az események közvetlenül érintették többek közt Litvániát és Lettországot is, de talán a legnagyobb migrációs nyomás immár Lengyelországra nehezedik. A közép-európai államnak azonban nem jelentenek újdonságot a bevándorláshoz kapcsolódó kihívások. 2014-ben Kelet-Ukrajna konfliktusba süllyedt, Oroszország pedig annektálta a Krím-félszigetet.

Ukrajna területi nagysága és a konfliktus földrajzi koncentráltsága miatt az európai jog nem tekinti az ukránokat menekültstátuszra jogosultnak – csak egyedi esetekben. Ennek ellenére – különböző statisztikai források – több százezertől kétmillióig teszik azoknak az ukrán állampolgároknak a számát, akik a nehéz gazdasági és politikai helyzet miatt inkább Lengyelországban próbálnak meg munkát találni. Ez nem meglepő: Ukrajna és Lengyelország kulturálisan és nyelvileg is közel áll egymáshoz. A II. világháború előtt Lengyelország lakosságának csaknem 30%-a ukrán volt.

(...)

A Lengyelországba történő vándorlás egyszerre átmeneti és állandó: míg maguk a bevándorlók legtöbbször csak pár hónapot töltenek az országban, jelenlétük a folyamatos „cserélődés” révén állandóvá válik, ami magyarázatot ad a magas statisztikákra. Miközben a kelet-ukrajnai konfliktus is hozzájárul az elvándorláshoz, a migrációs kedvet sokkal inkább a nehéz gazdasági helyzet fűti. Éppen ezért téves a lengyelországi ukránokat „menekülteknek” nevezni általánosságban.

Az integráció kérdése kevéssé élesen merül fel az elemzésünk tárgyát képező bevándorló közösség esetében. A lengyelországi ukránok nem illeszkednek be a társadalomba, tekintve, hogy jellemzően csak pár hónapot töltenek ott, alapvetően idénymunkásként. Amennyiben a helyi ukrán közösség hálózatot építene, annak tagjai is inkább honfitársaik lennének, mint lengyel állampolgárok. Éppen ezért a lengyel állam nem tesz érdemi lépéseket az ukránok integrálására, ugyanakkor aktívan használja közösségüket külpolitikai céljaik érvényesítésére (gondoljunk itt a korábban említett szydloi mondatra).

Az ukránok kulturális, történelmi és nyelvi közelségük miatt előszeretettel választják Lengyelországot célországnak. Részint ezek a jellemzők azok, amelyek miatt a lengyel államnak nem kell aggódnia amiatt, hogy Németország vagy bármelyik másik nyugat-európai ország elszipkázza előlük a potenciális ukrán munkavállalókat. Mint láthattuk, az ukránok lengyelországi jelenlétének komoly történelmi előzményei vannak, és tömeges munkavállalásuk sem kifejezetten új jelenség.

Ma nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy az emelkedő migrációs tendencia meddig tarthat ki a jövőben. Két dolog bizonyos: egyrészt a lengyeleknek és a kivándorló ukránoknak gazdasági értelemben messzemenően előnyös a kialakult „migrációs ökoszisztéma”. Másrészt, amíg nem sikerül stabilizálni Ukrajna politikai helyzetét és (tartós) növekedési pályára állítani a gazdaságát, addig az ukrán állam nem reménykedhet a kivándorlási trendek lassításában, hogy azok megfordítását már ne is említsük."