A német főbíróság és az EU között fortyogó vita balul is elsülhet

„Hogyan kezelsz egy olyan problémát, amelyet nem tudsz megoldani? A német kormány pragmatikus megoldása: tagadni még a probléma létezését is.

A múlt héten a kormány jelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság elküldte álláspontját az Európai Bizottságnak Brüsszelbe. Az álláspont válasz arra a kötelezettségszegési eljárásra, amelyet az Európai Bizottság indított Németország ellen, nemtetszését kifejezve utóbbi főbíróságának, a Német Szövetségi Alkotmánybíróságának határozata kapcsán.

A felszínen ezek az eljárások arról szólnak, hogy kié az utolsó szó, ha az uniós jogot kell értékelni – az Európai Bíróságé, vagy a Német Szövetségi Alkotmánybíróságé? Csakhogy a jogi konfliktus hátterében egy nagyobb horderejű kérdés is megfogalmazódik: meddig mehet el az uniós integráció, és ki hozhat erről döntést?

Az EU a Német Szövetségi Alkotmánybíróság májusi döntésének meghozatalát követően indította meg eljárásait.

(…)

A bírák kimondták, hogy a luxemburgi Európai Unió Bírósága (…) saját hatáskörén túlterjeszkedve döntött. A német bíróság kimondta, hogy az Európai Bíróság ítélete „egyszerűen értelmezhetetlen”, s mint ilyen, „objektíve önkényes”.

(…)

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság első ízben mondta ki, hogy egy Európai Unió Bírósága által hozott ítélet nem kötelező a tagállamra nézve. Számos ekkortájt született kommentár szerint ezzel nemcsak az uniós jog és a tagállamok jogrendszerei közötti viszony került veszélybe, hanem az Európai Unió maga.

(…)

Az eseményeket Brüsszelből szemlélve ezek a publicisták nem is fogalmazhattak volna pontosabban. Az Európai Bizottság velük párhuzamosan állította, hogy a német bírák döntése „komoly precedenst teremt”.

„Az uniós jogot illetően az utolsó szót mindig Luxemburgban mondják ki” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szembesülve a német alkotmánybírák határozatával.

(…)

A német kormány képtelen befolyásolni a Német Szövetségi Alkotmánybíróság határozatainak tartalmát, mint ahogy arra sem képes, hogy felülbírálja ezeket a döntéseket. A brüsszeli politikusok tudták ezt, mielőtt megindították volna az eljárást.

(…)

Az a megközelítés, amelyet Brüsszel alkalmaz, nem tűnik túl meggyőzőnek. (…) A Bizottság a lengyel kormányt az igazságszolgáltatás függetlenségét féltve vonja felelősségre. Másfelől viszont Németországot épp abból a célból regulázza, hogy a kormány befolyásolja a bírákat."

Az eredeti cikk szerzői: Markus Becker, Sophie Garbe, Ralf Neukirch és Christian Reiermann