Európa a középső ujjával üzen Bidennek

„Amióta Joe Bident megválasztották az Egyesült Államok elnökének, az európai vezetők politikai kommunikációját az új transzatlanti együttműködés várakozásai töltik ki. Donald Trump vereségét követően az európai politika húzónevei arról nyilatkoztak, hogy Európa ismét az USA-val kart karba öltve, közös ideák és hatorzott fellépés mentén küzd majd a világ gonoszai ellen. 

Biden, elkötelezett transzatlantista politikusként végig a legjobbra törekedett, vagyis, hogy Európa önérzetére hatva – négy évig tartó harc után – megszólítsa a kontinenst. Az amerikai külügyi tárca jelöltjeinek névsora – mely franciául beszélő jelölteket is tartalmazott – akár a brüsszeli Berlaymont épületben is készülhetett volna.

(…)

Az elmúlt hetekben lehetőség nyílt arra, hogy Európa megmutassa a Biden-kormánynak, hogy komolyan gondolja a geostratégiai együttműködést, azonban a kontinens inkább a középső ujjával üzen Washingtonnak. 

(...)

December végén például az Európai Unió – Németország közbenjárásának köszönhetően  – egy mérföldkőnek számító beruházási megállapodást hozott tető alá Kínával, figyelmen kívül hagyva a tengerentúlról érkező kifogásokat, illetve a Biden-csapat azon kérését, hogy várják meg, amíg az új amerikai adminisztráció feláll.

(…)

Washingtonot az aggasztja, hogy Európa önszántából csapdába sétál. Miután Kína évtizedeken át kiszipolyozta a nyugati világ szellemi tulajdonát globális vállalatok felépítése céljából, az elmúlt években az európai piacon – ezen belül is elsősorban Németországban – a vállalatok felvásárlására koncentrált. Ugyanakkor Peking a 17+1 együttműködés keretein belül megvalósuló beruházások és a kereskedelemi együttműködések ígéretével a déli- és kelet-európai országoknak is kedvezett. 

A Kreml támogatja Európa politikáját, Moszkva ugyanis évek óta próbálja megosztani a transzatlanti szövetséget. Oroszország leghatékonyabb eszköze az Északi Áramlat 2 nevet viselő, Szentpétervárt és Németországot összekötő 1200 kilométer hosszú földgázvezeték. 

(…)

Washington abban reménykedett, hogy Merkel megragadja az alkalmat, és Alekszej Navalnij ellenzéki politikus oroszországi letartóztatása miatt leállítja a projektet.

Ehelyett Merkel azt tette, amit a 2018-as Salisbury mérgezés, a Kreml által felbérelt bérgyilkos 2019-es berlini leszámolása, illetve Navalnij tavalyi halálos mérgezése után tett: semmit.

Merkel nem szeretné amerikai érdekek mentén alakítani a kínai és orosz kapcsolatokat, ezt az álláspontot pedig mások is osztják Európában. Párizs és Róma nagyjából egyetért Merkel megközelítésével, ahogy az Európai Bizottság is. 

(…)

Nem tudni, hogy Európa miért választotta le teljesen az európai külpolitikát az amerikairól. Lehet, hogy végre megvalósítja a stratégiai függetlenséget célzó tervét, tart Donald Trump visszatérésétől, vagy esetleg mindkettő. Valójában a pontos ok nem is lényeges. 

Az európaiak többsége az USA és Kína között zajló rivalizálás láttán úgy véli, legjobb a pálya szélén maradni és semlegességre törekedni. Ez egy téves megközelítés, hiszen Európából sosem lesz Svájc.”