Az Európai Néppárt fősodrához igazodó kormánypárt, a visszakapaszkodni igyekvő szocdemek, a fiatal értelmiséget megszólítani kívánó Most párt, a civilekre építő Élő Fal és az Amszterdami Koalíció alkotja most a nagy horvát politikai sakkjátszma fő játékosait. EP-körképünk délnyugati szomszédunkról!
Írta: Pósa Károly
A május 26-i EP-választáshoz közeledve a Mandiner körképsorozatban mutatja be az uniós országok EP-választási kampányait, a helyi politika erőviszonyait és játszmáit. Eddigi cikkeinket itt olvashatják:
Németország: Weber ist Ihnen unbekannt?
Nagy-Britannia: Hülye Választások Minisztériuma
Ausztria: Az orbánozástól az Orbán-magasztalásig
Franciaország: Macronék vagy Le Penék győznek?
Spanyolország: Balosok, birodalmiak és lázadók
Írország: EU-s bástya a legmesszibb Nyugaton
Olaszország: Salvini, Öt Csillag, helycserés támadás
Szlovákia: Felvidéki vegyesfelvágott, kieső magyarok?
Hollandia: A jobbliberálist vagy az új jobboldalit?
Görögország: Ciprász lenne Dél Orbánja?
Románia: Mulatós szocik, kiesés szélén táncoló magyarok
Csehország: Babiš, kalóz, konzi, komcsi
Most Horvátország kerül sorra cikksorozatunkban!
***
Zágráb
Nem tudományosan igazolt még a tétel, de borítékolható a tény: az átlag magyar honpolgár, ha Horvátország kerül szóba, elsősorban a tengerparti nyaralásokra gondol. Esetleg a Vegetára. A horvát függetlenségi háború, a kilencvenes évek vérzivataros időszaka már csak a deresebb üstökűeknek jut eszébe. Olyanoknak, akiknek még a kalasnyikov-szállítmány emlegetésekor is földereng valami a rendszerváltás hajnaláról.
Pedig a Magyarországgal 329 kilométeren határos Horvát Köztársaság jóval színesebb, összetettebb attól, hogy pusztán a GDP-jének mintegy negyedét kitevő turizmusa alapján tartsuk számon. Horvátország a földrajzi sokszínűsége, a tengerpartjának a tagoltsága mellett a közéleti tarkaságáról is közismert. Aligha kell csodálkozni rajta: a Nyugat-Balkán híres a földrengésszerű politikai eseményekről, a meghökkentő pálfordulásokról, a pártok, a pártélet nem éppen európai értelemben vett értelmezéséről. Ez utóbbi olykor azért is kínos, mert a Horvát Köztársaság 2013. július 1-e óta az Európai Unió teljes jogú tagja. Sőt. Immáron az Európai Unió Tanácsának a soros elnöki tisztét is ellátja majd 2020. január 1-jétől, amit az év második felében Németország fog átvenni tőle.
Ilyetén a derék horvátok is hamarosan az urnák elé járulnak, hogy eldöntsék, miként tovább Brüsszelben.
Délnyugati szomszédunk egyelőre 11, a végleges Brexit után 12 delegáltat küldhet az Európa Parlamentbe.
Az elemzők mindazonáltal nem táplálnak vérmes reményeket a horvát állampolgárok szavazási hajlandóságát illetően. Öt évvel ezelőtt a voksolásra jogosultak kevesebb mint egynegyede – 24 százaléka – sétált el a szavazóhelyiségekhez, ami európai összesítésben a legelszántabban, legöntudatosabban választó nemzetek listáján alulról mért teljesítmény csupán.
Nincs rajta mit csodálkozni. A horvátokat sokkal inkább aggasztják a hétköznapi kihívások, a napi megélhetés gondjai, mint az egymásnak feszülő helyi pártok ígérgetései, és a Brüsszelbe áhító jelöltek késhegyig menő viadalai. Horvátországban – a februári országos adatok alapján – az átlag fizetés 6369 kuna, vagyis 857 euró volt. A tőlük sokkal jobban teljesítő Szlovéniában például 1108 eurós átlagot mutattak ki. Gyönge vigasz a horvát átlag polgár számára, hogy
Ha a horvát politikai palettát vizsgáljuk meg, hajszálpontosan ugyanazokat a jellemvonásokat figyelhetjük meg, mint a régi Jugoszlávia egykor volt többi tagállamánál.
A pártok zöme Zágráb-központú. Elvétve akad csupán egy-egy regionális tömörülés, amiknek a szerepe országos szinten elhanyagolható. Mindazonáltal a nagy pártok, a „történelmi” jelzővel illetett politikai közösségek jobbára a balkáni háborús időszak tájékán szökkentek szárba.
Elsőként kell említeni a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ), melynek alapítója, majd ikonikus atyja az a Franjo Tuđman volt, akinek mára országszerte szobrai állnak. A „nagy honvédő háborúként” emlegetett polgárháborús konfliktusban elévülhetetlen szerepet szánt neki a történelem, hogy a Belgrádból vezényelt délszláv államalakulatból kiszakadva, súlyos vérveszteségek árán Horvátország kivívja a függetlenségét.
A közvélemény-kutatási adatok szerint az Európai Néppárt családjához tartozó HDZ-nek idén tavasszal minden oka meglesz az elégedettségre.
a voksolásra jogosultak 36,1 százaléka bennük látja az új brüsszeli elit horvát képviselőit, ami a száraz statisztikai adatok tükrében hat biztos befutót jelent a jobbközép tábor prominensei közül. Tehát, a kiküldöttek több mint fele a Néppárt padsoraiban kap majd helyet.
Merkel, Plenković és Weber Zágrábban
Árnyalja a képet az imént emlegetett, gyakori horvát hangnemváltás. Mi, magyarok még élénken emlékezünk arra, hogy például tavaly, a Sargentini-jelentés vitájakor az a HDZ állt teljes mellszélességgel a Fidesz mellé, amelynek vezetője idén májusban már Angela Merkelnek gazsulált, a kancellárasszony sebtében megejtett zágrábi vizitjén. Noha a német kancellár hivatalosan amiatt találkozott Andrej Plenković horvát kormányfővel, hogy tárgyalásokat folytasson Horvátország euró- és schengeni övezethez való csatlakozásáról, a két ország gazdasági együttműködéséről, valamint az Európai Unió Tanácsának soros elnökségéről, a kétoldalú eszmecserét követően már ismét a kampányé volt a főszerep: Manfred Weber és Angela Merkel mellett ott virított Andrej Plenković is, akit láthatóan csöppet sem feszélyezett, hogy veretes szólamok hangzottak el „Európai szétrombolói”, a „populista erők előretörése”, és az „európai értékeket semmibe vevő szövetségek” ellen.
Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy az akkor aktuális milánói rendezvénynek, vagyis
A horvát politikai mezőny másik nagy pártja a magát Szociáldemokrata Pártnak (SDP) valló, valójában a baloldali-liberális erőket tömörítő alakulat. A zsenge, két évtizedes horvát demokratikus közéletben ők a HDZ legnagyobb riválisai. Eddig jobbára egyenrangú ellenfélként küzdöttek, de most, május 26-án éjjel nem az ő pártházuk tájékán fognak a pezsgősüvegek pukkanni. A közvéleménykutatók alig három jelöltjük esélyeit látja biztosítottnak. A szavazatok 20,5 százalékára számíthatnak. Nem lefutott még a szociáldemokraták teljes veresége. Csütörtöki horvát lapinformációk szerint az SPD egyik jelese, a párt hajdani elnöke, a politikától visszavonult Zoran Milanović ismét hallatta hangját. A sikeres üzletember Kínából üzente, hogy az SDP listát támogatja és hazajön szavazni. Elemzők szerint a máig népszerű Milanović nyilvános felbukkanása egy ügyesen időzített politikai aduász kijátszása.
Az EP-választásokon Milanović személye ismét szóba került, köztársasági elnöki aspiránsként. Ősszel ugyanis Horvátországban köztársasági elnököt választanak. Milanović lehet Kolinda-Grabar Kitarović asszony legkomolyabb riválisa.
A két nagy pártalakulat mellett akadnak még olyanok, akik várományosai lehetnek egy-egy brüsszeli kiadó helynek. Horvátországban is van egy Most (Híd) nevű párt, mint Szlovákiában. A formáció nem pártként, hanem listaként, mozgalomként definiálja magát.
Egy küldöttjük – ha beigazolódnak a kutatók elvárásai – befuthat Brüsszelben.
Az Élő Fal aktivistái
Gazdagítja a horvát politikai skálát egy viszonylag új hang is. Ők a Zivi Zid (ZZ), ami magyar tükörfordításban Élő Fal, vagy helyesebben inkább Emberi Fal lenne, s mint olyanok, leginkább a „civil szféra” aktivistáit tömörítik. Programjuk hasonló a környező országokban működő civil mozgalmak (NGO) törekvéseihez. A vezetőjük a pártfinanszírozást adományokból és tagsági díjakból oldaná meg, és a „nép fölött álló” pártok – értsd: a többség által mandátumokhoz juttatott parlamenti erők – azonnali feloszlatását szorgalmazza.
A sok egyéb szivárványos pártocska között érdekes színfolt az Amsterdamska Koalicija (AK), az úgynevezett Amszterdami Koalíció felbukkanása. A tavalyi évben hét törpe párt szövetségéből verbuválódott, amelyek között ott található a Horvát Parasztpárt (HSS) is. Róluk idén kora tavasszal a magyarországi média is hírt adott, amikor
A látványos elhatárolódást és a drámai módon bejelentett kilépés hírértékét erősen tompította, hogy a Horvát Parasztpártnak egyetlen képviselője volt Brüsszelben, s ő is csak a HDZ listájának köszönhetően politizálhatott. Egyébként a jelenlegi horvát politikában a Horvát Parasztpárt nagyjából akkora súllyal bír, mint a honi közéletben mondjuk a Független Kisgazdapárt.
Az Amszterdami Koalíció most azt ígéri, mégis lesz képviseletük. Rezeg a léc, de kétségkívül sikerként élhetik meg, ha egy delegáltjuk is kijut az Európa Parlamentbe. Váltott helyük lenne a Zöldek frakciójában.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Elképesztő jelenet a pulai stadionból.
„Mi harcolni fogunk az energiaellátásunk biztonságáért” – mondta Szijjártó Péter.
Újabb kormányzati segítség, itt vannak a védett árak. Az üzemanyagárak részben ennek köszönhetően a szomszédos országok átlaga alatt maradhattak.
Rendkívüli döntést hozott a kormány.
Ez már kabaré.
Az ellenzéki sajtó véres kardként hordozza körbe az amerikai Polymarket jóslatait Magyar Péter győzelméről, csakhogy nem először tévedne nagyot az oldal egy európai választással kapcsolatban.
Vajon meddig marad Arne Slot?
