Egész Dél-Amerikát sújtja a venezuelai migrációs válság

Venezuelában évek óta válságos és kilátástalan állapot uralkodik – elborzasztó hírek érkeztek éhínségről, a közbiztonság és egyes közszolgáltatások hiányáról, hiperinflációról és arról, hogy az ország egy polgárháború felé menetel.

Mindezek Latin-Amerika modern történelmének legnagyobb népességmozgását idézték elő: 2014 óta több mint hárommillió venezuelai hagyta el otthonát, de az UNCHR (az ENSZ menekültügyi szervezete) becslései szerint 2019 végére a számuk az ötmilliót is át fogja lépni. 

Mi történik Venezuelában? 

Venezuelában évek óta nem látni a kiutat. A 2013-tól uralkodó súlyos gazdasági recesszió romba döntötte az egykor virágzó latin-amerikai országot. A 2017-es adatok alapján a lakosság közel 90 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, és java részük ezen belül is „extrém szegénységben”. Egy másik felmérés szerint a venezuelaiak nagy része kénytelen éhesen lefeküdni, több kilót fogyva az élelmiszerhiány miatt. Az alultápláltság különösen tragikus a legfiatalabbak esetében: a gyermekhalandóság 30 százalékkal növekedett.

Nicolas Maduro, az eddigi venezuelai elnök, akit a nyugati és latin-amerikai országok többsége már nem ismer el az ország legitim vezetőjének, korábban ígéretet tett az egészségügy megreformálására: „Venezuela elő fogja állítani az egész egészségügyi ellátórendszeréhez és a társadalombiztosításhoz szükséges gyógyszert. Mindenkit képesek leszünk ellátni, ahogy annak a szocializmusban lennie kell”. 

A hírek viszont másról árulkodnak. A kórházakban nincs elég felszerelés: „Három éve nem kapunk gézt és alkoholt. Nincs elég fecskendők és oltóanyagunk” – nyilatkozta az Al Jazeerának Jose Planes kórházi dolgozó. Jól érzékelteti a körülmények súlyosságát az OAS ( Amerikai Államok Szervezete) főtitkárának kijelentése, miszerint

Maduro viszont tagadja, hogy Venezuelában humanitárius válság lenne, és a külföldi segélyszállítmányok beérkezését is akadályozta. Ezek a körülmények vezettek el a venezuelai migrációs válság kialakulásához; több millió ember özönlötte el a régió országait, és a szakértők szerint a kivándorlás tovább fog folytatódni. A legjelentősebb befogadó országok között a migrációs válság nélkül is számos problémával bajlódó Kolumbiát, Ecuadort, Perut találjuk. 

Venezuelai migránsok a kolumbiai határon

Kolumbia 

Venezuela nyugati szomszédja, Kolumbia fogadta be eddig a legnagyobb számú venezuelai menekültet és migránst – 2018 novemberében számuk meghaladta az egymilliót. Érdekesség, hogy az ide érkezők között bőven akad kolumbiai származású -–

Kolumbia soha ezelőtt nem szembesült ilyen jelentős bevándorlási hullámmal, de a migráció jelensége mégsem ismeretlen számukra, ugyanis a világon náluk tartják számon a legtöbb – nagyjából 7 millió – ún. belső menekültet (ők azok, akik a több évtizedes polgárháború miatt bár elhagyták lakóhelyüket, de Kolumbia határain belül maradtak). 

Ez a dél-amerikai ország sokakat meglepett azzal, hogy nyitva hagyta a határait a venezuelaiak előtt. Kolumbia nem gazdag, Kolumbia nem fejlett és aligha lehet teljesen békésnek nevezni – még ha sokat is javult és stabilizálódott az ország helyzete a korábbiakhoz képest az elmúlt években. A nyitott határok politikáján mégsem kell csodálkozni, ha belegondolunk abba, hogy semmi más nem történt, csak fordult a kocka: most nem a kolumbiaiak menekülnek Venezuelába, hanem a venezuelaiak Kolumbiába. Emiatt mind a kormányzat, és mind az emberek próbáltak szolidárisan hozzáállni a kialakult helyzethez. 

A venezuelai migrációs hullámot viszont – annak intenzitása és nagysága miatt – egyre nehezebben tudja már kezelni a kormányzat és a kolumbiai polgárok is egyre nyugtalanabbak. 

Trisha Bury, egy civil szervezet helyszínen tartózkodó munkatársa a The Atlanticnak azt nyilatkozta, hogy soha nem látott még olyan kormányt, amely ennyire kitartóan próbálta volna regisztrálni az embereket és nyitva tartani a határait. Hozzátette: sajnos a válság mértéke és kiszámíthatatlansága több, mint amit Kolumbia kezelni képes.

A befogadó társadalom türelme egyre végesebb: az ország szinte összes pontján konfliktusok alakultak ki a migránsok miatt.  A fővárosban, Bogotában egy újonnan épült menekülttábornál a tüntetők

A kolumbiai migrációs hatóság szerint a migránsok ellen elkövetett bűncselekmények egyre több helyen fordulnak elő. Jelentettek már tömeges támadást, de beszámoltak olyan esetről is, amikor egy venezuelai prostituált egy rivalizáló kolumbiai szexmunkással folytatott verekedés közben halt meg. A helyzeten az sem segít, hogy az ország egyes részein továbbra is aktív gerillacsapatoknak és bűnszervezeteknek kiváló prédát jelentenek a venezuelai migránsok: kényszertoborzás, emberkereskedelem, nemi erőszak, prostitúció és a drogkereskedelembe való becsatlakozás veszélyezteti őket. 

Kolumbia nem pusztán a legnagyobb befogadó állam, hanem a legjelentősebb tranzitország is – rajta keresztül vezet az út Ecuadorba és Peruba.

Tömeg Kolumbia és Ecuador között Kép: UNICEF/ Santiago Arcos 

Ecuador 

Súlyosan érinti a migrációs válság a Kolumbia és Peru között fekvő, három magyarországnyi, hatalmas szomszédai között viszont eltörpülő Ecuadort: közel 800 ezer migráns fordult meg az országban, bár közel 81 százalékuk tovább haladt Peruba. Ecuadorban jelenleg negyedmillió venezuelai tartózkodik – az országban a legnagyobb nehézséget egy menedékkérő számára az okozza, hogy

így a munkalehetőségek java része és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés is elúszik, az ott tartózkodó venezuelaiak csak 42 százalék rendelkezik munkavállalási engedéllyel. 

Ecuadorban komoly problémákat okozott a venezuelai migrációs válság. 2018 nyarán – amikor egy nap átlagosan ötezer ember lépte át a határokat – szükségállapotot rendeltek el három tartományban is. A feszültség 2019 januárjában hágott a tetőfokára, miután egy venezuelai migráns meggyilkolt egy ecuadori nőt Ibarra tartományban. Az eset után az ecuadori kormány minden venezuelai migráns számára felajánlotta, hogy ingyen hazarepíti őket. Pedro Sassone, az ecuadori venezuelai nagykövetség egyik tisztviselője az ügy kapcsán azt nyilatkozta, hogy a venezuelaiak nem is akarnak Ibarrában maradni, mivel

Mindezek mellett az ecuadori kormány kilátásba helyezte azt, hogy ezentúl az belépni szándékozóknak erkölcsi bizonyítványt is be kell mutatniuk a határon. 

Új életet kezdett ez a venezuelai család Peruban – pékséget nyitottak.  Kép: UNHCR/ Santiago Escobar-Jaramillo

Peru 

Kolumbia után a második legnagyobb befogadó államként tartják számon Perut. 2017 eleje óta a felmérések szerint 600 ezer venezuelai telepedett le az országban, de 2019 végére a becslések szerint számuk meghaladja majd az 1,3 milliót. A perui kormányzat megpróbálta enyhíteni a rájuk nehezedő migrációs nyomást, Ecuadorhoz hasonlóan főleg különböző bürokratikus buktatók felállításával, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A migránsok továbbra is jönnek, de a szükséges papírok hiányában nem tudnak legális munkát szerezni és nem férnek hozzá a közszolgáltatásokhoz. Carol Pezo perui emberi jogi ügyvéd szerint állami ellátások híján a venezuelaiak bajba kerülhetnek.

A venezuelai bevándorlók számának növekedésével az idegengyűlölet is egyre jobban érzékelhető az országban – derült ki egy Limában készült felmérésben. 

Brazília 

A dél-amerikai óriásországban, Venezuela déli szomszédjában kimondottan nagy társadalmi feszültségeket okozott a migránsok érkezése. Az ország eddig nagyjából 90 ezer venezuelait fogadott be, akik elsősorban az északi határon léptek be az állam területére – ezzel jelentősen megterhelve Roraima államot. Brazília ezen régiója a legszegényebbek közé tartozik, a közszolgáltatások nem megfelelőek, földrajzi elhelyezkedése miatt kieső és izolált terület. Ezt a helyzetet a migráció tovább rontotta, és komoly feszültségek alakultak ki Roraima mintegy félmilliós lakossága és a bevándorlók között.

A legsúlyosabb incidensek Boa Vistában, az állam fővárosában és Pacaraima településen történtek. Tavaly

miután az egy rablás során meggyilkolt egy odavalósit, de olyan esetre is akad példa, amikor feldühödött brazilok felgyújtottak egy informális menekülttábort, ezzel több mint ezer migránst kényszerítve vissza a határ túloldalára. Számos venezuelai az utcákon alszik, olykor saját kezűleg összetákolt menedékekben.

Csendélet Boa Vistából. Kép: Reuters

A kereskedelem viszont fellendült: többen csak azért utaznak Brazíliába, hogy olyan termékeket tudjanak vásárolni, amelyek Venezuelában hiánycikknek számítanak. „A mi eladásaink 70 százalékkal emelkedtek, ez a pozitív oldala a helyzetnek” – mondta a The Guardiannak Thuanny Rayelle Bezerra, egy helyi élelmiszerbolt menedzsere. „De félelemben élünk. Emberek alszanak az utcán, boltokat raboltak ki. Régebben soha nem zártuk az ajtókat, most viszont nem tudunk nyugodtan aludni az éjjel.” Az észak-brazíliai tagállamra nehezedő terhet azzal enyhítik, hogy

Becslések szerint 2019 végére a venezuelai bevándorlók száma megduplázódhat Brazíiában. 

Van, aki viszont marad

Ha a hazád súlyos válságba süllyed, se maradni, se menni nem könnyű választás: Venezuela társadalmának eddig közel 10 százaléka hagyta el az országot.

De mi tartja ott a 90 százalékot? A válasz nagyon sokrétű. 

Vannak olyanok, akiket a családi kötelékek és kötelességek marasztalnak, például az idős szülők, akikről gondoskodni kell. Mások nem merik hátra hagyni ingatlanjaikat, amelyeket az alacsony ár miatt amúgy sem lenne érdemes most eladni. Sokakat megrémiszt a befogadó társadalmak xenofóbiája, és belátják:

Ecuadorban és Peruban a bürokrácia akadályokat állítottak fel, a menedékjog vagy a munkavállalási engedély megszerzéséhez számos dokumentumot kell bemutatni, a venezuelai hatóságok viszont extra lassúak: egy útlevél kiállítására legalább fél évet kell várni, de a procedúra évekig is elhúzódhat.

Néhányuknak szerencséje volt: akik külföldi valutában tartották a vagyonukat, most lubickolnak a számukra rendkívül olcsóvá vált országban. Sokan maradnak a hazaszeretet és a remény miatt – és persze kitartanak azok is, akiknek töretlen a hitük Maduróban és a szocializmusban.