„Szeretjük a hazánkat, és Európát is szeretjük, mert tudjuk, hogy a kettő visszavonhatatlanul összeforrt egymással" – nyomatékosította.
A 16 oldalas, 7 fejezetből és 28 pontból álló aacheni megállapodást pontosan 56 évvel az Élysée-szerződés megkötése után írták alá, amely megteremtette a történelmi megbékélés alapjait a két ország között. A német-francia barátsági szerződést 1963. január 22-én szignálta Konrad Adenauer és Charles de Gaulle a párizsi Élysée-palotában.
Az Aachen-szerződés célja, hogy szorosabbra fűzze a német-francia kapcsolatokat a gazdaságpolitika, a kül- és biztonságpolitika, az oktatás, a kultúra, a kutatás és technológia, a klíma- és környezetvédelem, valamint a határvidékek és a civil társadalmak közötti együttműködések terén. A megállapodásban a felek arra törekszenek, hogy kétoldalú kapcsolataik új szintre emelésével felkészüljenek a 21. század kihívásaira.
A szerződést a francia és a német jobboldal is bírálta. A Nemzeti Tömörülés nevű pártot vezető Marine Le Pen azzal vádolta Macront, hogy feladja Franciaország szuverenitását. Alexander Gauland, az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali párt egyik alapítója eközben azt állította, hogy a megállapodással Párizs és Berlin egy szuper-EU-t akar létrehozni az Európai Unión belül.
„Az követeljük, hogy mindenki elsősorban a saját országával foglalkozzon" – mondta Gauland. „És nem akarjuk, hogy Macron ezt német pénzből csinálja" – tette hozzá.