„3. Horst Seehofer, a magyar kormánnyal megértő CSU-elnök és szövetségi belügyminiszter lesz az egyik felelőse a CSU rossz eredményének, s valamelyik pozícióját ezért elveszítheti. Valószínűbb, hogy a pártelnökséget kell feladnia, de valószínűtlen, hogy azt épp a bajor miniszterelnök, Markus Söder szerezné meg. A párt ugyanis alighanem a megújulás igényét fogja levezeti története második legrosszabb eredményéből, de ebben a pártelnökséget eddig mereven elutasító Södernek is van felelőssége.
4. Merkel agóniája folytatódni fog, de a bajor választás miatt nem várható bukása. Egyrészt a 2017-es szövetségi választáson az uniópártok még 3 százalékponttal jobb eredményt értek el, tehát a CSU népszerűtlenebb volt egy helyi választáson, mint a Merkelt kancellárrá választó szövetségin. Másrészt két hét múlva újabb tartományi választás lesz Hessenben, ami fegyelmet követel. Harmadrészt a szövetségi kormány erőviszonyának megbontása Seehofer esetleges eltávolításával a Merkel-kormány kártyavárának teljes összeomlásával járhat. A következményektől való félelem miatt, legalábbis egyelőre, nem várható változás. Ugyanakkor a helyzet olyan feszült, hogy egy szikra is robbanást okozhat: az SPD elnöke is megbukhat, Seehofert is lemondásra kényszeríthetik, Merkel is elveszítheti maradék hátországát október vége után.
5. S vajon örülhet-e az eredménynek a magyar kormány? A CSU stratégiai szövetségese a Fidesznek, így a visszaesése nem öröm, de a várható kormányon maradása Münchenben és Berlinben öröm az ürömben. Az utóbbi években a CDU és a CSU is közelített a Fidesz migrációs politikájához, amelyben nem várható változás. Összességében a CSU a Bajor Szabadállamban figyelmeztetést kapott választóitól, de ugyanezek a választók se a kormányfő személyében, s annak fő stratégiai kérdésekben kialakított álláspontjában nem akartak változást. A Fidesznek pedig megmaradt a fontos és befolyásos szövetségese.”