Lelki problémák sújtják a migránsokat

A Franciaországba érkező migránsok pszichológiai állapotát térképezi fel egy frissen megjelent tanulmány. A 20minutes.fr által ismertett kutatás szerint a különböző súlyos pszichológiai problémák előfordulása 16,6 százalékra tehető a bevándorlók körében. A problémák mintegy kétharmadát pszichotramatikus szindrómák és komplex traumák teszik ki. A betegek több mint negyedének voltak már öngyilkos gondolatai, hét százalékuk pedig legalább egyszer átestek valamilyen pszichiátriai vészhelyzeten.

Arnaud Veïsse, a kutatást végző Comité pour la santé des exilés (Bizottság a száműzöttek egészségéért) nevű szervezet elnöke szerint közegészségügyi kérdésről van szó. Leszögezi: a hiedelmekkel szemben a migránsok többsége nem szenved pszichológiai bántalmaktól, 16 százalék azonban sok. „Sokat beszélünk a migránsokat sújtó AIDS-ről és tuberkolózisról. Ha azonban összevetjük a számokat, kiderül, hogy ennek a lakosságrétegnek a fő egészségügyi problémái lelki jellegűek”, véli.

A kutatás szerint a lelki problémák megnehezítik a bevándorlók beilleszkedését: így például meggátolhatják azt, hogy összeszedetten adják elő menekülésük történetét, és hogy számot adjanak az elszenvedett kínzásokról vagy szexuális erőszakról, ami a menekültügyi eljárás során döntő fontosságú lehet. A pszichológiai eredetű memóriaproblémák pedig a francia nyelv elsajátítását tehetik nehezebbé.

A lelki segítségnyújtás azonban számos akadályba ütközik. Elsősorban a migránsok létbizonytalansága jelent gondot. A megkérdezett bevándorlók 98 százalékának nincs állandó lakhelye, 81 százalékuknak nincs társadalombiztosításuk, 23 százalékuk nem jut elegendő mennyiségű táplálékhoz. Az anyagi körülmények meggátolják, hogy a betegek figyelmet fordítsanak lelki egészségükre. Egy, a cikk által megszólaltatott, bevándorlókkal foglalkozó pszichoterapeuta ugyanakkor elmondja: a depresszió és más pszichikai zavarok sokszor az anyagi problémák rendeződése után törnek elő.

A cikk rámutat: Franciaországban jelenleg nem léteznek olyan intézmények, amelyek kifejezetten a bevándorlók pszichológiai problémáinak kezelésével foglalkoznának. A lelki zavarokkal foglalkozó orvosi központoknak és a különböző szervezeteknek pedig nincsenek meg ahhoz az eszközeik, hogy tolmácsot biztosítsanak. A pszichoterapeuta felidézi, hogy korábban bevándorlók segítettek neki a páciensekkel való kommunikációban, ezzel azonban felhagyott, mivel a betegek által elmesélt élmények magukban a tolmácsokban is képesek voltak feleleveníteni a traumákat.