Ausztria kapuja

„Johanna Mikl-Leitner néppárti belügyminiszter kedden azt mondta, építenek valamit, ami megakadályozza, hogy a migránsok szervezetlenül, bárhol átjöhessenek a határon, ahelyett, hogy az erre kijelölt helyet választanák. Hogy ez egy kerítés volna talán? Nem, dehogy kerítés. 

Szerda reggel a miniszter asszony már úgy fogalmazott: természetesen kerítésről van szó. Vajon mi történhetett szerda reggelig? Rájöttek, hogy nem elég szigorú tekintetű rendőröket állítani a határra, akik integetnek a migránsoknak, hogy bitte schön, tessenek már arra menni? 

Szegény Mikl-Leitnernek sem lehetett egyszerű komoly arccal végigcsinálnia ezt a »nem kerítés, de, kerítés« kommunikációs bravúrt, de Werner Faymann szociáldemokrata kancellárra, az ország kedvenc taxisofőrjére mindig lehet számítani. Ő ugyanis a tegnapi kormányülés után bedobta a tökéletes megoldást: ez a kerítés ez nem kerítés, hanem tulajdonképpen egy »kapu, oldalsó szárnyakkal«. Vajon kancellár úr a saját házát körbevevő kerítésre is így gondol? Na persze.

Szóval az osztrák kormány tagjai most lázasan szinonimákat keresnek a határkerítés szóra, kölcsönvehetnék esetleg tőlünk a műszaki határzár kifejezést, de számítaniuk kell rá, hogy lesznek olyanok, akik így is kerítésnek, sőt falnak fogják azt látni meg nevezni. Például magától Faymann kancellártól várnánk, hogy így nyilatkozzon, hiszen mit is mondott az elmúlt hónapokban? Csak nem azt, hogy szögesdrótokkal nem lehet megoldani a válságot? Hogy a huszadik század legsötétebb korszakára emlékezteti, ami Magyarországon történik? Hogy nem lehet megengedni, hogy az üldözöttek lezárt határsorompók előtt álljanak a szakadó esőben?”