Ők az ukránpárti orosz radikálisok, akik megdöntenék Putyin rendszerét

A háború kezdete óta tudjuk, az orosz és az ukrán oldalon harcolnak furcsa szerzetek. Mint arról korábbi cikkünkben is írtunk, ott vannak az orosz oldalon a Wagner-zsoldosok, akik a klasszikus Bruszilov-gőzhengert alkalmazva támadnak: első sorban küldik a jól-rosszul felfegyverzett, felkészített legalját az ukrán állások ellen, majd amikor ezek kifárasztották a védőket, jönnek a profik. Aztán ott vannak Kadirov brutális csecsen instaharcosai, nagy hanggal, szakállal és dérrel-dúrral, de kérdőjeles harcértékkel, mindenesetre keménynek szánt videókkal.

Ukrán oldalon pedig ott van a rettegett, erősen neonácira hajazó Azov-zászlóalj, ennek veteránjaiból, focihuligánokból, kétkezi melósokból és biztonsági őrökből alakult Kraken-egység (róluk itt írtunk részletesebben). S persze, hogy itt is akadjanak külföldiek, ott van a tiritarka idegenlégió, benne egy ideig például az amerikai-ausztrál-magyar kalandorlánnyal, F. Emesével.

S most nemrég egy csapat orosz tűnt fel – orosz területen, a Brjanszk megyei Ljubecsanye és Szucsanye községnél, ahol – orosz jelentések szerint – a támadásuk során két civil meghalt, és egy gyerek megsebesült; valamint megpróbáltak merényletet elkövetni Konsztantyin Malofejev, a Cargrad orosz médiacsoport vezetője ellen.

Ami bizonyosság lehet, az egy videófelvétel, amelyen oroszul beszélő férfiak lobogtatnak egy brjanszki postaállomás mellett egy furcsa, kardos-pajzsos zászlót, és közlik, ők az Orosz Önkéntes Hadtest, és jöttek felszabadítani Oroszországot „Putyin véres rezsimje alól”.

Természetesen a közösségi médiában, elsősorban a Telegramon és a Twitteren megindultak a találgatások: ez itt biztosan orosz hamis zászlós akció, vagyis direkt az oroszok csinálták az egészet. Volt, aki szerint ilyen patyolattiszta egyenruhában nem is tudtak volna átjönni a fronton, mások épp ellenkezőleg, egy orosz forradalom kezdetét látták a történtekbe.

Ám ha eltávolodunk a közösségimédiás megfejtésektől, az orosz propagandától és a nagyon is beszédes ukrán hallgatástól, igen sovány információink maradnak.

Például egy októberi közlemény, amelyben az Orosz Önkéntes Hadtest deklarálja létezését, hogy ők bizony orosz állampolgárok, akik 2014 óta Oroszország ellen harcolnak, 2014 óta pedig egyenesen az ukrán fegyveres erők tagjai. Aztán jönnek a további kijelentések: Oroszországot terrorista államnak minősítik, közlik, hogy harcban állnak vele; Ukrajnát és annak 1991-es területi integritását támogatják. Felhívást intéznek Oroszország teljes reformjára,

Emellett, amit tudunk, hogy alapítója a magát Nikitinnek hívató Denisz Kapusztyin, aki konkrétan neonáci, a Hadtest pedig, mint olyan, saját leírása szerint „jobboldali konzervatív” értékeket vall. Ennek ellenére az általuk használt kardos-pajzsos szimbólum a náci kollaboráns Vlaszov tábornokéra hajaz.

A középosztálybeli moszkvai családba született Nikitinről azt kell tudni, hogy

amikor a labdarúgó EB-n orosz ultráival szétverték az angolokat Marseille utcáin.

A Telegraph portréja szerint a White Rex fehér felsőbbrendűséget hirdető ruhamárka is hozzá köthető. A márka stilizált náci szimbólumokat használ, a neve pedig a „White Heterosexual Reactionary Xenophobe” jelzősorozat rövidítése. Az orosz elnök által indított ukrajnai háborút eszerint Nikitin augusztusban így írta le: „a kopasz őrült, aki kaukázusi-ázsiai gyilkosok hordáit küldte” Ukrajna ellen.

Ténylegesen neonácik-e vagy sem, mindegy: Michael Colborne, a From the Fires of War: Ukraine’s Azov Movement and the Global Far Right című könyv szerzője szerint bár a csoport nem túl sokat érhet el katonailag, morálisan annál komolyabb kihívást jelenthet Putyinéknak. „Ezek az emberek Oroszországban születtek, oroszul beszélnek, és legalább úgy tesznek, mintha fenyegetést jelentenének Putyin rezsimjére” – mondta egy podcast adásban –

Hasonlóképpen vélekedett a katonai erejükről Somkuti Bálint. A biztonságpolitikai szakértő lapunknak elmondta: az Orosz Önkéntes Hadtest jelenti „az ukrán Föláldozhatókat”. Szerinte „ez tipikusan az a helyzet, amikor könnyen letagadható eszközt jelentenek az ukrán hadvezetésnek – ha akarja, felhasználja őket, ha nem akarja, nem; ha akarja, felvállalja őket, ha akarja, nem”.

Most éppen Kijev tagad, de „a logika azt diktálja, hogy egy 40-80 fős felfegyverzett alakulat egy háborúban álló országban nem juthat el a határig úgy, hogy az adott ország hadvezetése ne tudjon róla”. De miért is akadályozták volna meg őket ebben? Eddig orosz területeket nem ért támadás, „ez nyilván bántja az ukránok önérzetét, hogy ők nem támadhatnak orosz területekre, míg az oroszok büntetlenül lőhetik szét Ukrajnát” – vélekedett Somkuti. Ellenben az Orosz Önkéntes Hadtestet – megjegyzendő, „mindent hadtestnek neveznek, így a létszáma megállapíthatatlan, 50 és 500 között bármennyien lehetnek” – nyugodtan odamehet zavart kelteni, és le lehet tagadni a kijevi kapcsolatot.

miután az orosz biztonságiak elkezdték üldözni őket, áttették a székhelyüket Ukrajnába.

Hogy most ukrán parancsra, támogatással vagy egyszerűen csak úgy fogták magukat és átmentek, sosem fogjuk megtudni – fejtette ki Somkuti. Ami az ideológiájukat illeti, az igen zavaros. „Vannak közöttük echte nácik is, ami nagyon furcsa, inkább marginális szélsőséges csoportnak mondanám, mérhető támogatottsága Oroszországban nincs” – vélekedett. Somkuti Bálint hozzátette: „az a furcsa, hogy Oroszországban semmi sem normális, ők úgy szélsőségesek, hogy közben ez egy szélsőliberális és szuverenista”, sérelmeken alapuló csoport.

Más kérdés, hogy mindez ráadásul Putyin érdekeit szolgálja – felvetésünkkel a szakértő is egyetértett, hozzátéve, hogy a kercsi támadás is ezt szolgálta. „Ez egy otthoni fogyasztásra szánt támadás volt, mondjuk, hogy jól ráijesztettek az oroszokra. Ukrán szemszögből meg ha elérnek valami pozitívat, elismerik, ha pedig terrortámadást hajtanak végre, akkor letagadják” – sommázta a szakértő.

Ugyanakkor hozzátette:

Mindegy, hogy nemzeti konzervatív vagy ténylegesen szélsőjobboldali alapon áll szemben az orosz hatalommal, ez egyszerűen egy reflex, ami hátramaradt a második világháborúból.

Ugyanakkor katonai erejük tényleg elenyésző, Somkuti Bálint még csak nem is a Bandera-féle ukrán hadsereghez vagy akár a Vlaszov-féle Orosz Felszabadító Hadsereghez, hanem leginkább a szerb Arkan szabadcsapataihoz hasonlította őket: elsősorban a civil lakosság vegzálása és a zavarkeltés lehet a maximum hatás, amit elérhetnek. „Ez egy terrortámadás volt. Nyilván tagadnak, és a gyereket nem akarják felvállalni – de akkor mi értelme volt az egésznek? Csak átmentek villogni a zászlóval egy postaállomáshoz, aztán elfutottak?”

Nyitókép forrása: Twitter