Putyin és Hszi Csin-ping ma megerősítette a kínai-orosz kapcsolatokat

A Sanghaji Együttműködési Szervezetről (SCO) valós súlyához képest viszonylag kevés szó esik mifelénk, noha az eurázsiai politikai, gazdasági és biztonsági szövetség lefedi az eurázsiai kontinens nagyobbik felét, hárommilliárd ember él a szervezethez tartozó országokban, és itt állítják elő a globális GDP legkevesebb ötödét.

A szervezetet főbb tagjai Kína, Oroszország és India, számos közép-ázsiai állam, például Pakisztán, és immár – hivatalosan, várhatóan szombattól – Irán is, vagyis, ha csak a nukleáris potenciált nézzük, négy és fél atomhatalom.

Ennek a két és fél évtizedes múltra visszatekintő szervezetnek az egyeztető fórumát tartják most éppen Üzbegisztánban, amelyre sokan várakozástelien tekintettek,

A CNN terjedelmes elemzésében ki is fejtette, hogy miért várható valamiféle távolodás, azzal a címmel, hogy „Hszi és Putyin új világrendet akartak, de Oroszország ukrajnai kudarca tönkreteheti terveiket”.

Moszkva és Peking: kölcsönös egymásrautaltság

Az amerikai portál emlékeztet, legutóbb a két vezető – Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin és kínai kollégája, Hszi Csin-ping – a pekingi téli olimpia bojkottja nyomán terjedelmes közös nyilatkozatban fogadtak „korlátok nélküli barátságot” egymásnak, és ostorozták a Nyugatot; s lényegében új világrendet jelentettek be az SCO akkori gyűlésén.

A portál megállapítja: nem egészen úgy sültek el a dolgok, ahogy a két hatalom szerette volna, az oroszok ukrajnai gyengesége pedig „idegesíti Kínát”, mert ha Moszkva bukik, „kevésbé hasznos eszköz lesz Kína nagyhatalmi rivalizálásában az Egyesült Államokkal”. Elvégre, ha az amerikaiak erejét nem kötik le az oroszok, jobban összpontosíthat Kínára és Tajvan ügyére, amit emellett precedensként segített volna egy gyors orosz siker, és az esetleges nyugati passzivitás vagy sikertelen segítségnyújtás Ukrajnában. Kína emellett azért is egyensúlyoz, mert ha túlságosan elkötelezné magát az oroszok mellett, a nyugati szankciók őt is elérhetik, éppen akkor – emlékeztet a lap – amikor Hszi példátlan módon harmadik elnöki mandátumának megszerzésére készül a pártkongresszuson.

A lap emlékeztet Hszi és Putyin erős személyes kapcsolatára és találkozóira – szám szerint tíz év alatt 38-ra – , valamint, hogy

mert a globális piactól őt elvágó szankciók súlyos csapást jelentenének a kínai gazdaságnak, ezért a pragmatikus kínaiak inkább óvatosan támogatják az oroszokat. A szerző szerint egyébként a közép-ázsiai országokat megijesztette az Ukrajna elleni offenzíva, sőt, azt is látni véli, szembeszegülnek Oroszországgal. Példaként a kazahokat hozza fel, akik humanitárius segélyt küldtek Ukrajnának, s nem ismerték el az oroszbarát szakadár régiók önállóságát (hozzátehetjük, a „sztánok” többsége még Ukrajna területi integritása mellett is kiállt!). A lap szerint kérdés tehát, hogy Kína mennyiben marad az oroszok támogatója, és sikerül-e az SCO-ból valami hatékonyabb platformot összehozni a laza és olykor érdekeikben is szembenálló országokból.

Salát Gergely Kína-szakértő szerint azonban maga az elgondolás, hogy bármiféle szakítás jöhetne Peking és Moszkva között, vágyvezérelt nyugati gondolkodás gyümölcse. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa lapunknak úgy fogalmaz:

ami egyfajta kényszerszövetségbe kovácsolta őket. Az, hogy Putyin egyébként ott van az SCO ülésén, és ott milliárdos lakosságú államok vezetői gond nélkül lekezelnek vele, azt is üzeni a szakértő szerint, hogy hamis a nyugati narratíva, miszerint az egész világ elítélné az orosz elnököt.

Szerelemről szó sem volt

S valóban, a két nagyhatalom csütörtökön meg is adta a választ a nyugati feltételezésekre: az üzbegisztáni csúcson Hszi – aki „felelős világhatalomként” hivatkozott Kínára – megerősítette, hogy kész a véleménycserére orosz kollégájával a nemzetközi napirendről és a mindkét országot érintő kérdésekről.

Putyin pedig közölte,

valamint a biztonság kedvéért hitet tettek az „egy Kína-elv” mellett.

A Washington Post saját elemzésében hozzáteszi: Putyinnak a találkozó azt üzeni, hogy továbbra is globális szereplő marad, s olyan barátai vannak, akik kiállnak mellette egy új világrend megteremtése érdekében.

A csendes-óceáni térséggel és a tágabb értelemben vett Ázsiával foglalkozó The Diplomat arról ír, hogy noha a(z eurocentrikus) híradásokban „Putyin és Hszi találkozója ellopta a showt”, a kínai elnök turnéja a közép-ázsiai országokban Kína befolyásának jelentős megerősítéséről szól, ami az orosz védnökséggel szemben kínálhat alternatívát. Vagyis magyarul mondva Kína szövetségese szorult helyzetét felhasználva terjeszkedik kicsit a térségben. 

S hogy mi kéne ahhoz, hogy ez a kényszerszövetség megbomoljon Moszkva és Peking között? Salát Gergely szerint az, hogy az Egyesült Államok stratégiát váltson, és kezet nyújtson az egyiknek. Mint mondja, valami hasonlót vártak az orosz offenzíva kezdetén akár a kereskedelmi embargó, akár Tajvan terén, de ehelyett pont az ellenkezője történt Pelosi látogatásával.

„Úgy látszik, az amerikaiak továbbra is bíznak magukban, hogy elbírnak mindkettővel” – tette hozzá a szakértő.

Nyitókép: MTI/EPA/Szputnyik/Alekszandr Demjancsuk