Elkezdődött a Transzparens Újságírásért Alapítvány vitaest-sorozatának második évada, ahol ezúttal Jeszenszky Zsolt, a Pesti TV műsorvezetője és Hont András, az Átlátszó újságírója csaptak össze. Bevallom, parázs vitára számítottam, ismerve a felek habitusát. „Két olyan újságíróról van szó, akik nem rejtik véka alá a véleményüket!” – olvasható az esemény ajánlójában is, ennek ellenére viszonylag visszafogott beszélgetés kerekedett a dologból. A vitát Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány menedzsere moderálta. 

– válaszolta Jeszenszky Zsolt arra a kérdésre, vajon mit gondolnak egymás munkásságáról. Hont András ezzel szemben nem bókkal kezdte: elmondta, hogy nem követője a Pesti TV műsorainak, s ahányszor előfordult, hogy odakapcsolt, mindig megbánta. Ugyanakkor azt is elárulta, mostanság már kétszer is meggondolja, mely meghívásoknak tesz eleget, mert úgy érzi, túl sokat szerepel, erre mégis rábólintott.

Önreflexió, önkritika

Ezután a feleknek válaszolniuk kellett arra, milyen kritikát fogalmaznának meg a saját médiumukkal kapcsolatban. „Nagyon fontos az önreflexió. Nem szabad abba a hibába esni, hogy az ember azt gondolja, ahol ő dolgozik, az a világ legcsodálatosabb médiuma. Nyilván szereti az ember, hiszen azért van ott, csinálja is szívvel-lélekkel, de fontosnak tartom, hogy legyünk képesek mindig picit távolabbról is magunkra tekinteni, és tudjuk magunkat reálisan elhelyezni a politika terében” – fogalmazott Jeszenszky.

„Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, nem én vagyok a legproblémamentesebb munkavállaló a Földön, gyakori a munkahelyi konfliktusom, ugyanakkor elég lojális vagyok az aktuális munkahelyeimhez” – vette át a szót Hont András, majd hozzátette:

Jeszenszky egyetértett: befelé mindig szóvá kell tenni, ha valami nem tetszik. „Még egyszer hangsúlyoznám, nagyon fontos, hogy tudjuk önmagunkkal szemben kritikusak lenni (...) Nekem a bajom mindig azzal van, ha valaki nem vállalja fel saját magát – akár személyiséget, akár médiumot értünk ez alatt –, és eljátssza a függetlent. Közben pedig masszívan el van kötelezve valamelyik politikai párt vagy ideológia mellett. Mi, a Pesti TV-nél nem mondjuk azt, hogy függetlenek vagyunk, mert van egy nagyon markáns elképzelésünk a politikáról, a politikai mögötti ideológiáról és annak a gyakorlati megvalósításáról."

„A kérdés az: mitől vagyunk függetlenek?” – fogalmazott Hont – „Hiszen az ember nyilván nem független a saját véleményétől vagy a környezetéétől. A függetlenségnek egyetlen egy olyan kritériuma van, amit elég szigorúan lehet tartani, az pedig az, hogy a véleményemet – amely adott esetben egybeeshet egy politikai erő véleményével – autonóm módon alakítsam ki, és ne külső nyomásra.” Összegezve tehát: véletlenül se merüljön fel a gyanú, hogy a véleményem nem valamiféle belső indíttatás eredménye.

– szögezte le a publicista, majd hozzátette: annyiban igaz az ellenzékisége, hogyha van egy kormányzati hatalom, ami azzal az igénnyel lép fel, hogy az élet teljességét irányítsa, ő azt mindig ellenezni fogja, mert úgy véli, vannak autonóm terek, amiket lehet és kell védeni. Ha ennek a formális ellenzékhez bármi köze kéne, hogy legyen, akkor viszont nem tartja magát ellenzékinek. „Ebben az esetben ráadásul annyira nem vagyok ellenzéki, hogyha feldobják azt a kérdést, hogy bal- vagy jobboldali vagyok, akkor nagyon nem bal.”

A posztújságírás korába léptünk?

Nagy Károly felvetette, hogy egyre több vélemény jelenik meg a sajtófelületeken, hiszen a vélemény előállításának költsége sokkal alacsonyabb, mint egy komoly oknyomozó anyag előállítása. Nem beszélve arról, hogy a 21. században bárki elkezdhet híroldalt működtetni az online térben, és a különböző social média felületeken a nagyobb múltú médiatermékeknek komoly versenytársaivá válhatnak.

Hont kiemeli: a szó hagyományos értelmében sem ő, sem Jeszenszky Zsolt nem újságíró. „Nem gondolom, hogy a vélemény-újságírásnak kisebb lenne a költsége, mint az oknyomozásnak. Mégpedig azért nem, mert az oknyomozásnak megvan a maga protokollja, amit könnyebb követni, mint amikor utat törsz magadnak. Az viszont igaz, hogy egy olyan korszakot élünk, amikor átalakul az egész nyilvánosság. Már rég nem arról van szó, hogy valaki indít egy híroldalt, hanem arról, hogy nem lehet tudni, hogy egy hagyományos médiafelületen mi az, amit a közösségi médiából vesznek át, és mi az, amit egy hagyományos médiatermék állított elő.” Hont posztújságírói korszaknak nevezi a jelenlegi időszakot, amely nagyon komoly nehézségek elé állítja a közéletet szerte a világon. Tömören:

Az Átlátszó szerzője rávilágított: tulajdonképpen a hírelőállítás gyorsult fel, hiszen mindenkinél ott a telefon a zsebben, nem kell, hogy komplett stáb vagy egy fotóriporter menjen az adott helyszínre, ahogy az esti híradót vagy a nyomdába küldött lapot sem kell megvárni. Azonnal hír lesz egy balesetből például. „Ezzel radikálisan átalakult minden, amit a nyilvánosságról gondoltunk” – tette hozzá a publicista, aki úgy véli emiatt a felgyorsult állapot miatt a fő gond inkább a minőséggel van.

„Valóban, az információközlés és a kommunikáció teljesen átalakult. Azt látjuk, hogy olyan hiteles figurák és karakterek – akik a közönségnek valamilyen újfajta élményt adnak, még ebben a száraz politikai közegben is –, sokkal erősebben tudnak működni, mint azok az újságírók, akiknek nincs karakterük, nincs hitelességük, és a médium is, ami mögöttük áll, már több ízben lejáratta magát” – magyarázta Jeszenszky. „A hagyományos média a túléléséért küzd, nem tud már versenyezni. Ez a fajta erőszakos tényellenőrködés és a cancel culture is ennek a jelei."

Magyarországon mi a mainstream média?

„Tizenkét év NER után ezt nagyon nehéz megmondani. Annyira kettéosztott lett a társadalom, hogy a két oldalnak más-más lett a mainstream” – mondta Hont. „Ha pedig ezt a kettéosztottságot elfogadjuk, akkor tulajdonképpen Magyarországon mindenki mainstream. Nagyon ritka az olyan ügy, ami nem azonnali politikai megosztottságot eredményez, a kormány ugyanis mindent politikaivá tesz ebben a rendszerben.”

Jeszenszky szerint itthon a baloldalnak 95%-os hegemóniája volt a médiában a '90-es években, és az számított mainsteram-nek. „Ez a hegemónia mára megszűnt, és megszületett egy ellenpólus. Ez mára nagyjából 50-50% körül mozog, ami nyilván nem tetszik a másik oldalnak. Baromság, hogy az jobboldal leuralta volna az egész teret, hiszen az öt legolvasottabb portál közül négy ellenzéki, és a legnézettebb kereskedelmi televízió szintén ellenzéki” – fejtette ki a műsorvezető, majd kiemelte: érdekes jelenség,

Hont vitába szállt Jeszenszkyvel, hiszen szerinte nem baloldali médiahegemónia volt a '90-es években, hanem inkább valamiféle „híg neoliberális” csoport uralta a mainstream médiát.

„Nekem a NER berendezkedésekor súlyos vitáim voltak Fidesz-hívekkel, akiknek az alapállása nem az volt hogy igen, a média frontján is Orbán Viktorért küzdünk, hanem az, hogy én rémeket látok. Na, most ezek az emberek ma már 90%-ban az egyesült ellenzék zászlóhordói. Egykori Hír TV-sek, Magyar Nemzetesek, Mandineresek, stb.” – fejtette ki a publicista.

Értelmiség

„Az értelmiség egy része valóban kihátrált a kormányzat mögül, mert van egy olyan tulajdonsága, hogy borzasztóan hiú. És ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogy ő, az értelmiségi azt elképzelte, akkor előbb-utóbb megsértődik” – állította Jeszenszky.

„Igen, ez az attitűd valóban létezik, de ne haragudj már, egy tisztes konzervatív értelmiségi úriembernek igenis lehet olyan problémája a rendszerrel, mint például Habony Árpád” – válaszolta erre Hont. „Érthető, hogy nem ezt képzelték el a konzervatív szó alatt.”

A történetmesélés fogja átvenni az adatalapú újságírást, a posztújságírás korában?

Hont András úgy véli Bodoky, Gavra Gábor vagy Dezső András például olyan újságírók, akik jó példát mutatnak. „Az újságírás szépen lassan át fog menni az adatújságírásból a storytelling-be, és ebben például Dezső András nagyon jó. Ebben a képlékennyé váló világban egyre fontosabb lesz, hogy a közelmúltról szülessenek meg ezek a komplex elmesélt történetek, amelyeknek nem az az elsődleges célja, hogy valamiféle politikai célt alátámasszanak.”

Jeszenszky szerint azonban Dezső Andrásnak éppen az a célja, hogy politikai célokat támasszon alá, ahogy Földesnek is. Elismerte: mesélni valóban nagyon jól tudnak, de kérdéses, hogy annak mennyi az igazságtartalma.

 – tette fel a kérdést a moderátor.

„Nincsenek tények, csak interpretációk” – idézte Nietzsché-t Hont. „Nyilván a saját elménkből és testünkből nem fogunk kilépni. Ez pedig meghatároz egy csomó mindent.”

Jeszenszky kijelentette: tények léteznek, ahogy valóság is létezik. „A szakma abban az ismert formájában, amiben létezett, megszűnt. Mára vannak intézményesült médiumok, és az önmaguk médiumává vált emberek. Vannak utóvéd-harcok, de ezt a jelenséget el kell fogadni.”

Fotó: Ficsor Márton