Eltűnt a „fehér folt” a honfoglalás előtti korszakból – moldáv régész a Mandinernek

2022. január 15. 11:00

Sokkal pontosabban körvonalazhatjuk azt a területet, amelyet a mai magyarok ősei közvetlenül a Kárpát-medencei betelepülésük előtt elfoglaltak – mondja Vitalij Szinyika. A moldáv régész szerint a térség régészetében lezajlott forradalmi változások újraalkothatják a magyarság Fekete-tenger melletti tartózkodásának képét, közvetlenül a honfoglalás előtt. Interjúnk!

2022. január 15. 11:00
null
Kovács Gergő

Nyitókép: Székely Bertalan Vérszerződés című freskója, a központi helyen látható a Nagyszentmiklósi aranylelet egy értékes darabja, a bikafejes ivócsanak

 

Vitalij Sztyepánovics Szinyika (1980) régész, a történelemtudomány kandidátusa, a T. G. Sevcsenkóról nevezett Dnyeszter menti Állami Egyetem Régészeti Laboratóriumának (Tiraszpol) vezetője.

Lapunk kiemelt ügyként kezeli a magyar őstörténet hiteles kutatási eredményeinek naprakész bemutatását. Több tucat cikkben mutattuk be eddig a legfrissebb felfedezéseket, elméleteket, nyomon követjük nem csupán a magyar, de a külföldi kutatók vonatkozó munkásságát is. A világhírű ukrán régésszel, Olekszij Komarral, a Szibériából interjút adó Alekszandr Zelenkovval, és a Volga partjáról jelentkező Dmitrij Sztasenkovval készült cikkek után újabb exkluzív anyaggal bővítjük sorozatunkat: Vitalij Szinyika Moldáviából, az egykori Etelköz területéről jelentkezik.

***

Úgy tudom, ön eredetileg szkíta kurgánokat ásott ki, eközben bukkant rá a magyarok etelközi elődeire. Hogyan történt mindez?

A Fekete-tenger északnyugati előterében több tízezer temetkezési halmot – kurgánt – ismerünk, melyek építéséből és használatából az elmúlt hatezer évben itt élő szinte valamennyi nép kivette a részét. A sztyepp kurgánjai nem pusztán temetkezőhelyként, hanem földrajzi tereptárgyként is szolgáltak. Az általunk vizsgált sírhalmok többsége különböző korokból származó temetkezéseket és rituális tárgyakat tartalmaz. És valóban, a régióban sok magyar jellegű leletanyagot eredményező 9. századi lelőhely is előkerült a bronzkori halmokban, vagy azok közvetlen közelében, illetve néhány szkíta kurgántemetkezésben is.

Minden, általunk felfedezett régészeti leletet elemzünk és tudományos publikáció formájában közzé tesszük a szakma számára. Szerencsére elmondhatom, hogy különböző korszakok tapasztalt kutatói dolgoznak nálunk. Amikor az őskori kurgánok tanulmányozása során több, a halomsírok feltöltésébe beásott magyar jellegű temetkezésekre bukkantunk, felmerült annak szüksége is, hogy az összes hasonló leletegyüttes teljes adatbázisát felülvizsgáljuk, kibővítsük. Kiderült, hogy

az elmúlt évtizedekben jó néhány magyar vonatkozású temetkezést találtak már,

csak tévesen határozták meg és értelmezték azokat. Az elmúlt 10-15 évben azonban nagyon sok új lelet látott napvilágot ebben a témakörben és a tudományos érdeklődés jelentősen felélénkült, köszönhetően a magyar kutatási kezdeményezéseknek is. Így ma már sokkal biztosabban tudjuk felismerni és azonosítani az etelközi magyarsághoz köthető tárgyi emlékeket.

Kutatásaival megtízszerezte a Dnyeszter vidéki, és az Al-Duna moldáv oldalán található magyar lelőhelyek számát. Milyen új tudományos eredmények követték a leletek robbanásszerű növekedését?

A legfontosabb, hogy tényszerűen kimondhatjuk:

eltűnt a „fehér folt”

a magyarok elődeinek kelet-európai tartózkodását megjelenítő régészeti térképen. Sokkal pontosabban körvonalazhatjuk azt a területet, amelyet a mai magyarok ősei közvetlenül a Kárpát-medencei betelepülésük előtt elfoglaltak. Különös jelentőséggel bír az is, hogy a Fekete-tenger menti sztyeppen itt sikerült elkülöníteni először olyan szerény mellékletű korai magyar temetkezések is nagy számban, amelyekben a közrendű lakosság, a köznép is képviselteti magát, nem csak a gazdag mellékletű elit!

Ezek a radiokarbon és archeogenetikai vizsgálatokkal is megerősített magyar jellegű temetkezések kivételesen részletes, mély betekintést nyújtanak a régió kora középkori társadalmi képébe. Aki az utóbbi években figyelemmel követte a moldovai kora középkori régészeti szakirodalmat, ahol a vonatkozó cikkek többsége a nemzetközileg is rangos, a magyarországi régészeti kiadványokat is megelőző Q1 besorolású Stratum című folyóiratban jelentek meg, pontos képet kaphatott minderről.

A legfrissebb eredmények szerint hol lehetett Etelköz?

A legújabb kutatások arra mutattak rá, hogy a tágabb értelemben vett

Etelköz a Prut és a Dnyeper folyó között helyezkedett el,

a füves és erdős sztyepp övezetében. Ne felejtsük el azonban, hogy nomád társadalommal van dolgunk: szálláshelyük idővel megváltozhatott, például a kazárok és a besenyők nyomására nyugat felé tolódhatott el.

Magyar jellegű sírból származó fülbevaló (Szlobodzeja)

A magyar jellegű lelőhelyek (Szubbotci régészeti horizont) elterjedése a Fekete-tenger északi előterében (Etelköz, térkép)

 

Mikor távoztunk? Az összes magyar elment „hont foglalni”, vagy egy részük Etelközben maradt?

A magyarok többsége a 9. század utolsó évtizedében hagyta el ezt a területet, amit régészeti adatok és írott források is alátámasztanak. A leletek alapján a magyarok egy része azonban maradt Etelközben, fokozatosan asszimilálódva az itt feltűnő török nyelvű nomád törzsek közé. Moldáv régészek mutattak rá először arra is, hogy

a 10. század derekáig a magyar politikai érdekszféra keleten a Dnyeszter folyóig megmaradt,

helyi szláv szövetségben.

Mit lehet tudni az etelközi mindennapokról, társadalomról?

Ebben az időszakban az eurázsiai sztyepp tipikus nomád társadalmáról beszélhetünk. Az egyes nemzetségek és családok nyáron rendszeresen északra, a vízben gazdagabb erdős sztyeppre, télen pedig délre, a tengerhez közelebb költöztek szállásterületükön lovaikkal, tehén-, és juhállományukkal. Törzsi és törzsszövetségi szinten pedig közös ünnepeken gyűltek össze évente többször, magasabb szinten, hogy megszervezzék az ellenség elleni közös védekezést, vagy a közös portyákat.

Milyen volt a viszonyunk a szomszédokkal? Mit tudunk az etelközi magyarság etnikumáról?

Az anyagi kultúra egyaránt tükrözi a kapcsolatokat a szomszédos népekkel és országokkal, úgy mint az I. Bolgár Cárság, a Rusz, Kazár Kaganátus, török nyelvű nomád népek, alánok, illetve a korai középkor nagy civilizációs központjaival, a Keletrómai Birodalommal, az Arab Kalifátussal és a perzsiai területekkel. A kapcsolattartás az adott helyzettől függően békés (kereskedelem, követségi kapcsolatok) és katonai (rajtaütések, adóbeszedés, ellenséges támadások visszaverése) is lehetett. A temetkezési szokások konzervatívizmusa, illetve a viseleti elemek és a fegyverek összességéből ítélve elmondhatjuk, hogy az etelközi magyarság általánosságban véve

megőrizte a Volga-Dél-Urál vidékéről hozott anyagi és szellemi műveltségét, némi újabb nomád török elemekkel keveredve,

kiegészülve.

Vitalij Sztyepánovics Szinyika

Magyar jellegű sír feltárása (2021)

 

2019-től három éves kutatási szerződés keretében dolgoznak tovább a moldovai és a magyar szakemberek a terepen és a múzeumok mélyén egyaránt. Milyen eredményeket vár a közös munkától? Melyek a fő célok? Mik a remények?

A munka fő célja az, hogy újraalkossuk a Fekete-tenger északi előterében, közvetlenül a honfoglalás előtt élt magyarok történeti-régészeti képét. Ennek a kutatásnak keretében nem csupán új feltárásokat végzünk, hanem minden, korábbról felgyülemlett olyan adat alapos elemzését is, amelyek lehetővé teszik a régebben fel nem ismert magyar jellegű lelőhelyek azonosítását.

Különösen ígéretesnek tűnnek a természettudományos elemzések, úgy mint a radiokarbon kormeghatározás, antropológia, archeogenetika, archeozoológia, és így tovább. Az új módszerek segítenek a leletek keltezésének tisztázásában, a magyar jellegű leleteket tartalmazó sírokban feltárt csontvázak biológiai eredetének és családi kötelékeinek azonosításában, ezen

konkrét személyek egykori fizikai külsejének rekonstruálásában,

továbbá az akkori várható élettartam, betegségek és sérülések megállapításában, a háziállataik fajtájának és megjelenésének kiderítésében és ezer más dologban. Reméljük, hogy sikerül még további új magyar leletegyütteseket, lelőhelyeket feltárni, közöttük telepeket és olyan nagy sírszámú temetőket mint a Slobodzeya.

(A fordítást ellenőrizte és szakmailag lektorálta: Türk Attila)

További érdekes képek:

Magyar jellegű övkészlet részlete Szlobodzeja lelőhely egy sírjából

Harci kés egy magyar jellegű sírból Glinoje lelőhelyről

Magyar jellegű sír feltárása (2008)

Összesen 556 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
suwar
2022. március 26. 21:09
Kifelejtették a cikkből, hogy épp a cikkben említett szlobodzejai lelőhelyen a honfoglaló (magyarnak mondott) leletek mellett egy csomó szaltovói lelet is előkerült.
figyelő4322
2022. január 16. 21:59
Szerintem az igazság az, hogy nemhogy a magyarokhoz asszimilálódtak volna nagyobb számban más népek Árpádék bejövetele idején, valamint néhány száz évvel előtte és utána, hanem éppen fordítva van. Tehát a szűkebb értelemben vett finnugor elmélet ebben is megbotlik, hiszen ők úgy képzelik el, hogy Árpád népébe olvadt volna be a sokkal nagyobb számú régebbi népesség. Tehát fordítva ülnek a lovon... Azt is tudjuk, (néhány finugrász talán nem) hogy a hunok, avarok, valamint egy ideig a magyarok is szinte 'sakkoztak' a körülöttük élő, jórészt uralmuk alatt álló népekkel. Úgy telepítgették őket, hogy azok gyepűnép módjára körbe vegyék a medencét, és az ellenség csapásai azokat érjék először. Ennek persze lett egy nekünk nagyon szerencsétlen 'mellékhatása'. Hiszen így a peremekhez közeli, nagy számú magyar ajkú népesség IDŐVEL asszimilálódott azokhoz. Ilyenek voltak pl. a balkáni Onogurok, (Késő- Avarok), akik délről IS szintén körbefogták a KM-ét, és végül beolvadtak a főleg déli szláv népekbe. A Horvátokat is egy viszonylag nagy számú Avar elit szervezte néppé, azok is 'eltűntek.' A felvidéken is nagyobb számú fekete magyar, (némelyek őket még hunoknak, sőt székelyeknek is nevezték) olvadt bele a szlávokba, akiket tótoknak hívtak. Persze a finnugrizmus nem akar ezekről tudomást venni... Szerintünk a KM-ben csak idegen nyelvű lakosság élt, így szlávok, de talán törökös, sőt iráni nyelvű is. Ezeket így vagy úgy, de Árpád magyarjai asszimilálták. Az egyik módszer az lehetett, hogy egy részüket TALÁN kardélre hányták a kegyetlen, vérengző nomádok, aztán a többi meghunyászkodott, és megtanult magyarul.. Hogy hogyan és miért? Hát, talán azért, mert a magyar nyelv hirtelen menő lett! Hirtelen az lett a kultura nyelve, ami okán hirtelen mindenki igyekezett magyar lenni. Persze (és most szarkazmus következik) az is lehet, hogy a TV-ben, rádióban csak magyar nyelvű adások lehettek. Valamint a kötelező iskolában CSAK és kizárólag magyarul tanítottak a vérengző nomádokból hirtelen tanárokká vedlett magyarok! Igen, ez irónia, de jogos. Hiszen 1100 éve nem voltak iskolák, nem voltak magyar nyelvű kurzusok, és nem volt semmiféle szervezett népoktatás! Ráadásul nem is volt semmiféle kényszerítő indok, hogy hirtelen nyelvet kellett volna változtatni a lakosságnak. Persze nem azt mondom, hogy nem volt semmiféle asszimiláció, de az azokban az időkben általában TÖBBSÉGI nyelvű nép javára történt, és nem országosan, hanem helyi szinteken. Azt sem állítom, hogy a magyar nyelv nem rokon a FU nyelvekkel. Arról van csak szó, hogy egy magyar nyelvű, viszonylag kis számú, elszórtan betelepedett nép, Árpád népe semmiképpen sem asszimilálhatta a KM már ott élő lakosságát. Fordítva azonban lehetett, és minden valószínűséggel ez is történt! Ezeket már László Gyula, a 20. sz. talán legnagyszerűbb régész- történésze is megállapította. Pedig ő is funnugorista akadémikus volt. A probléma az, hogy habár MINDEN elmélet változik az idővel, az MTA finnugrista 'kemény magja' egy tapodtat sem akar hátrálni semmiben! Pedig az IE elmélet is sokat változott az elmúlt, hosszú évtizedeken alatt. Talán attól félnek, hogy az történik az elméletükkel, mint a kommunista rendszerrel történt? Vagyis az, hogy egy lépést hátrálva az egész rendszer összeomlik? Nem tudom, hogy pontosan miért, de abból nem akarnak tapodtat sem engedni, hogy magyar nyelvű népességet NEM találtak Árpád honfoglalói?
polárüveg
2022. január 16. 14:03
Álmos és Árpád a Kárpát-medencébe bevonulás megkezdésekor a Tarján törzs egy részét, a kardkovácsok felét Kijevben hagyta. Ugyanígy történhetett a Kárpátok előterében. A bevonulás előtt a Keleti-Kárpátokon kívül délen és északon egyaránt Cumania, vagyis kunok országa terült el. Észak-India valahai fehér hun területein is feltűnik a Koman nemzetségnév. Megjegyzem, a „H” és „K” egymás váltóhangja, tehát a „kun” a hangváltás alapján ejthető „hun”-nak. A Kijevnél a kunokkal lezajlott csata után nyilván a magyarság lett a domináns vezető térségi hatalom, valamilyen függőség kialakulhatott. Viszont Cumania területe Havasalföld, Moldva, Bukovina lett. Nemcsak Moldvában, hanem Havasalföldön is nagy számban találhatunk magyar településneveket, amelyek a török hódítás előtti korból maradt fenn. A kun - és magyarirtást a mongol hadak végezték először, utána tudott az üressé vált területekre beköltözni a románság a bulgáriai Rodope hegység felől. Moldva nevéről egy hipotézist szeretnék felvetni. A „molyhos” szó külső – pelyhes, szőrös, borostás - réteget jelent általában növénynél. Mohos szó pedig a mohával fedett dolgot. Tehát Mol-dva hordozza a „külső rész”, „külön rész” jelentést a Magyar Királysághoz, mint belső magterülethez képest. A „-d” hang az terület jelentésű, mint pl. Érd, Diósd, Várad, stb. Ha pedig nem Mol-dova az eredeti írásmód, hanem Mol-deva, akkor ez a forma is megtalálható a magyar településneveknél: Dévabánya, stb. Moldva történetéről. Az első román nemzetiségű moldovai vajda kinevezésekor „véletlenül” leégett a jászvásári (mai neve Jasi) magyar oklevéltár. Itt őrizték a falvak, városok, kis- és nagynemesek birtokleveleit. Ezek megsemmisülése után állandó folyamattá vált a magyar lakosság birtokfosztása, birtokfogyása a románság javára. A bizonyító erejű oklevél eltűnt, a király messze volt, és török időkben még rosszabbá vált a helyzet. A magyar utazók az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején megdöbbenve tapasztalták, hogy mekkora tömegű magyar lakosság él Moldvában minden elnyomás és román asszimilációs törekvés ellenére. Ekkora tömegű lakosság nem akkor „csángált” ki Moldvába, amikor a Habsburgok Erdélyt sanyargatták, ez régebbről maradt ott. A magyar lakosság hosszú ottlétét és késői asszimilációját a genetikai vizsgálat eldöntheti. A csángók neve sem a csángálásból fakadhat. A szkíta leszármazott jüecsik egyik ágának a neve volt Hszia-Tsiang, vagyis nyugati Csang. Moldva területe is hosszú ezer évekig a szkíták eurázsiai területét képezte. A genetikai vizsgálatokkal tisztázódni fognak az eddigi kérdések. Többek között a Kárpát-medencéből történő kivándorlások és visszatelepülések hullámai is.
Trinitysum
2022. január 16. 10:23
"Látjátuk feleim szümtükhel...." a múltból nem élünk meg. Sokkal nagyobb népek is szinte nyomtalanul eltűntek a kultúrájukkal együtt. Az lenne a lényeg, hogy most összefogjunk, hogy megmaradjunk!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!