Budapest nem veszhet el a polgári oldal számára – Szatmáry Kristóf a Mandinernek

Az IttLakunk.hu nemrég közzétett felmérése alapján a budapesti kerületek közül az egyik legnagyobb arányban Kertvárosban elégedettek a lakosok a kerületi vezetéssel és azzal, ahogy a városrész fejlődik. Mit gondol erről?

Én is láttam ezt a felmérést és valóban megtisztelő, hogy közel hetvenöt százalékban elégedettek a kerületiek az elmúlt több években elvégzett munkákkal. Talán az egyik jele mindennek: gyakran kapok, kapunk olyan visszajelzéseket olyanoktól, akik bár nem Fidesz-szavazók, de támogatnak minket, „mert itt nálunk nagyon szépen fejlődik minden”. Kertvárosban a felmérések alapján a baloldali szavazok többsége is elismeri az elvégzett munkánkat. Az persze egy másik kérdés, hogy jövő áprilisban mennyi fordítható át ebből valós szavazatokra. 2018-ban több mint egy százalékkal sikerült többet kapni egyéniben, mint listán. Látszólag nem nagy szám, de egy ilyen kiélezett körzetben eldöntheti a választást.

Egyesek szerint a polgári, nemzeti oldal ebben a választókörzetben kifejezetten esélyes Budapesten. Úgy tűnik, az ellenzék is kiélezett küzdelemmel számol.

A jó eredmények politikai értelemben felelősséggel is járnak.

Számunkra arról szól 2022 tavasza, hogy azokat a bástyákat, azokat az értékeket, amelyeket meg tudtunk itt Budapesten és a XVI. kerületben őrizni, továbbra is megvédjük. Fideszes polgármester, fideszes többség, fideszes országgyűlési képviselő és még botrányok sincsenek, felháborító! Mármint az elvakult balosoknak. Ezért marad a jól ismert és a baloldalon bevált gyűlöletkampány ellenünk.

Még az előválasztás hajnalán egy igen érdekes felállással találkozhattak a Facebookon az alsórákosiak és a kertvárosiak: az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű Facebook-csoport alapítója, az Együtt – A Korszakváltók Pártjának egykori vezetője; valamint az Együtt mozgalmat úgyszintén megjárt, de ma már az MSZP, Párbeszéd, LMP, Új Kezdet és a Mindenki Magyarországa Mozgalom támogatását élvező Vajda Zoltán beszélgettek az ön életpályájáról. Mit gondol erről?

Ahhoz, hogy két, minden hájjal megkent, viszontagságos életutat megjárt ballib politikus diskurál egymással, nem sokat lehet hozzáfűzni. Az már érdekesebb, hogy ebben a videóban két olyan balhés, agresszív, provokációra szakosodott közéleti személy osztja az észt, akik egy új balliberális nemzedék tagjai, és akik egyre nagyobb helyet követelnek maguknak – többek között az előválasztásokon is. Gondolhatunk itt például Hadházy Ákosra, Tordai Bencére vagy épp Szabó Tímeára. A névsort persze lehetne még sorolni… Bár nem vagyok elájulva a magyar politika jelenlegi színvonalától, de ez a generáció még az alatt is mélyen teljesít. Az Ön által említett videó épp ezeknek az embereknek volt egy szürreális találkozója.

Két dilemma mindenképp felmerül a videó kapcsán: annak szerkesztési elve, hogy tudniillik a műsorvezető, illetve a szakértő vendég antitézisek bemutatása nélkül vesézik ki az életrajzát; valamint a műsor ugyancsak egyoldalú tartalma.

Az érintettek már régen nem törekednek arra, hogy bármiféle objektivitást felmutassanak. Kinevelődött Magyarországon – részben egy nemzetközi háttérnek köszönhetően – egy olyan generáció, amely kifejezetten az ellenfelek levadászására szakosodott. Ezek a figurák nem azzal akarják elnyerni a választók bizalmát, hogy pozitív célokat, programokat mutatnának fel, hanem kizárólag negatív kampánnyal próbálnak beköszönni. Azon belül is: nem egy adott személy közéleti tevékenységére fókuszálnak, hanem kiprovokált állhírekkel és szimpla hazugságokkal próbálnak, úgymond karaktergyilkosságot elkövetni.

Épp a Mandiner írta meg, egy kiszivárgott hangfelvétel alapján azt, hogy Vajda Zoltán hogyan vette le a pályáról az előválasztáson elinduló kertvárosi momentumos politikust, Hollai Gábort. A lejáratásban egyébként még Karácsony Gergely főpolgármester is részt vállalt.

Az Önnel szemben felhozott vádakat említve felhozzák a vállalkozói múltját, kormányzati pozícióit – utalva a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában betöltött szerepére –, majd felteszik a kérdést: mindezek mellett hogy marad ideje a Budapest 13-as számú országgyűlési egyéni választókerületére?

Két dolgot érdemes különválasztani: a videóban elhangzott állítások nagy része totál fakenews, szimpla lejáratási kísérlet; az viszont már lehet valós felvetés, hogy egy képviselő országgyűlési munkája mellett mennyi és milyen feladatot tud ellátni.

Amikor bekerültem a politikai arénába, már sok mindennel foglalkoztam. Vállalkozó családban nőttem fel és azt jól megtanultam, hogy bármit hoz is az élet, a legtöbbet, a legjobbat kell kihozni belőle. Az otthonról hozott életszemlélet, a tanulmányok során elsajátított tudás és minden egyéb munkám során szerzett tapasztalat nagy hasznomra van a politikában is. A közéleti munkámban is a legnagyobb öröm, ha az ember jót, hasznosat, időtállót tud alkotni, ahhoz tud hozzájárulni.

Mi mindent ért a közéleti munkája alatt? Vállalkozói múltját idesorolja?

Nyolc évig vezetem a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát (BKIK) egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb szükség volt a hazai kis- és középvállalkozások érdekképviseletére, valamint a patrióta gazdaságpolitika kiépítésére. 2011 és 2014 között, az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika időszakában a Gazdasági Minisztérium államtitkáraként részese lehettem jó néhány olyan pozitív döntés meghozatalának, amelyek a mai napig megalapozzák Magyarország gazdasági sikereit.

A felsorolásban a BVSC elmúlt nyolc évének mindenképpen szerepelnie kell, hiszen az egy kisebb csoda, amit az egyesület fejlődésben, fejlesztésében sikerült elérnünk. De ide kell vennem a családi vállalkozásinkat is a borászattal, a panzióval és az ingatlanos cégünkkel együtt. Megragadva az alkalmat, álljon itt egy megjegyzés, mert bár nem szoktam túl sokat foglalkozni politikai ellenfeleim vádaskodásaival, viszont szeretném megjegyezni: tudomásom szerint, soha egyetlen általam vezetett cég vagy társadalmi szervezetben, személyemmel szemben nemhogy negatív megállapítás vagy ilyet eredményező hatósági határozat vagy bírósági ítélet nem született, hanem még ilyenre irányuló eljárás sem indult.

A kérdés továbbra is nyitott: hogy lehet ennyi mindennel egyszerre foglalkozni?

Nem állítanám, hogy bizonyos megszállottság nem kell hozzá, de a legfontosabb egy jó csapat. Valószínűleg egyetlen dolgot sem tudnék jó kollégák nélkül csinálni. Világ életemben csapatjátékos voltam és sosem átallottam magamnál ügyesebb és okosabb emberekkel is körülvenni magam. Ráadásul még azt a hibát is el szoktam követni, hogy nem pusztán tehetséges emberek vesznek körül a munkában, de olyanok is akiket – remélem ők is így gondolják – a barátaimnak is hívhatok. Legjobb példa erre a választókerületem, azon belül is a XVI. kerület, ahol mind Kovács Péter polgármesterrel, mind a kerület legtöbb vezetőjével már több évtizedes munka és baráti szállak fűznek össze.

Mi az a Szatmáry-számláló?

A csapatmunkának, a jó koncepcióknak, az egyeztetéseknek és a jól előkészített lépéseknek köszönhetően nagyon sok kormányzati fejlesztést tudunk az elmúlt időszakban a Kertvárosba hozni. Ezen fejlesztések számszerűsített összegét mutatja ez a számláló.

Nem találja furcsának, hogy ezt épp Önről nevezték el?

Őszintén, először én is meglepődtem, amikor Kovács Péter közösségi oldalán megjelent ez a számláló, ő találta ki az elnevezést. Amikor egyszer rákérdeztem nála, miért az én nevemet használja, félkomolyan azt mondta, azért mert a legtöbb ilyen fejlesztésnek az előterjesztését én egyengettem. Majd már komolyan hozzátette

Én magam ezt a számlálót, inkább folyamatos presszionálásnak érzem a további fejlesztések előmozdítására, sem mint dicséretnek.

Visszatekintve az elmúlt évekre, melyek azok a fejlesztések, amiket kiemelne? És melyek azok a projektek, amiket célul tűztek ki?

Egy kicsit haza kell, hogy beszéljek: a leglátványosabb fejlesztés a XVI. kerületi önkormányzati tulajdonú úthálózat megújítása volt. 2006-ban indította el a programot az akkor még frissen megválasztott fideszes önkormányzat; 2018-tól ezt támogatja egy kormányzati forrásra hagyatkozó Budapesti útépítési program is, amelyet miniszteri biztosként jómagam koordinálok.

Talán kevésbé látványos, de nagyon sok kormányzati, oktatási, egészségügyi szolgáltatást fejlesztettünk a kerületben; terítéken van a Szent-Györgyi Albert iskola épületének teljes megújítása, illetve a szakrendelő felújítása, bővítése. Szintén kiemelném, hogy sikerült a kerület felett haladó légifolyosó ügyét is rendezni, érdemben csökkent a zajszennyezést. Hangsúlyozom továbbá, hogy az előbb említett fejlesztések ellenére sikerült megtartanunk Kertváros zöld jellegét, méghozzá úgy, hogy sok energiát fordítottunk környezetvédelmi, rekreációs projektekre.

Hogy áll a gödöllői HÉV és a 2-es metró összekötésének projektje?

Ez a fejlesztés, bár nagyon sok munka van mögötte az elmúlt években, még nem került olyan fázisba, hogy nyugodtan hátradőlhetnénk. Szereztünk a tervezés folytatásához 4,5 milliárd forintot; a Fővárost meggyőztük, hogy adja át a projektet az államnak; leegyeztettük a korábban megrekedt műszaki tartalmat az érintett kerületekkel. Van egy halvány ígéretünk arra is, hogy tavaszra a környezetvédelmi tervek elkészülnek. Sikerült tehát a projektet a sírból visszahozni ugyan, ahová a fővárosi baloldal 2019 után szánta, ám az elkövetkező 1-2 évben sok döntés szükséges még, hogy az Európai Unió 2021-2027-es finanszírozási ciklusában erre is legyen építési forrás.

Fejlesztési oldalról minden túlzás nélkül azt mondhatom: a jövő évi voksolás tétje az is, hogyha a Fidesz országosan és helyben is nyer, akkor lesz metró a XVI. kerületben; ha a baloldal jönne, akkor megy újra a kukába ez a fejlesztés.

A kormány-főváros relációban is gyakran kerül elő a neve. Mit gondol a Karácsony Gergely-féle adminisztrációról?

Karácsony Gergelytől, mint főpolgármestertől nem vártunk semmit, de azt meg is kaptuk. Láttuk, hogy vezette Zuglót; láttuk milyen ügyek övezték a polgármesterségét; a zuglóiak pedig látták, hogy a városvezetőjük egy nagyon kedvesen mosolygó kirakatember, akinek az operatív munkavégzés sosem volt az erőssége. Ezek az inkompetenciák fővárosi szinten még inkább kiütköznek. A budapesti fejlesztések szempontjából a Karácsony-éra véleményem szerint elvesztegetett időnek minősül. Teszetoszaság, döntésképtelenség, korrupció, mutyizás és privatizáció van a fővárosban 2010 után ismét. A képlet egyszerű: ismerünk jó és rossz városvezetést.

A közgyűlésben Tüttő Kata szocialista főpolgármester-helyettes szerint a jobboldali vezetésű városrészek, így Kertváros is azért kap most kevesebb támogatást a Fővárosi Önkormányzattól, mert az előző ciklusban felül volt reprezentálva. Erre Kovács Péter rendre úgy reagál, kronológiailag nézve a külső kerületek, így Kertváros is majdhogynem 2010-ig volt negatívan diszkriminálva. Ebben a vitában hol lehet igazságot tenni?

Ha a szakmai szemszögből nézzük az ügyet, 1950-ig kell visszamennünk, amikor is a külső kerületek egy pusztán közigazgatási döntéssel lettek Budapesthez csatolva. Az eredendő bűn innen datálható: az infrastrukturális, a falusias környezetet az európai nagyvároshoz integrálni szándékozó fejlesztések a rendszerváltásig elmaradtak. Kertváros a kommunistáknak nem volt fontos. 1990 után lehetett volna ezen változtatni, de sajnos nem sikerült.

Volt húsz év Demszky-korszak, amikor a liberális városvezetők is maximum a Hungária körútig láttak el, hogy is mondjam, ők sem itt laktak. Gyakorlatilag minden projekt a belső kerületekre fókuszált. Ebből adódóan egy 60 éves hátrányt kezdtünk el ledolgozni. 2010-ben kezdődött egy új korszak Budapest külső kerületeinek életében. A Főváros és az ország vezetése együtt először állt oda szándékkal, tervekkel és pénzzel is ezeknek a lemaradásoknak a felszámolásához. Sok tekintetben a polgári-nemzeti oldal tizenegy-néhány év alatt, többet tett ezekért a kerületekért, mint az azt megelőző évtizedekben mások együttvéve.

Mit vár az előttünk álló néhány hónaptól?

Országosan azt, hogy egyre többen, még a velünk nem feltétlenül szimpatizálók közül is belátják, hogy napjaink politikai liberalizmusa – amit itthon a baloldali összefogás képvisel – alkalmatlan a nemzetek és általában a hagyományos közösségek megőrzésére. A magyarok többsége pedig – tapasztalataim alapján – szereti és büszke hazájára, kultúrájára, városára, településére. Választókerületi szinten a következő hónapok pedig vért, verejtéket és sok-sok munkát ígérnek.

Nyitókép: Ficsor Márton / Mandiner