A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!
Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (minden nap újabb listák érkeznek majd).
***
MARÁCZI TAMÁS
Biblia
Az emberi történelem leghosszabb ideig íródott, legtöbb szerzős, legtöbbet forgatott és egyben legrejtélyesebb könyve, amely a széles ösvényen járóknak kulturális termék, a keskeny ösvényűeknek a megmenekülés üzenete.
Földi András és Hamza Gábor: A római jog története és institúciói
Tankönyv az ELTE jogi karán, de mennyivel több annál. Egy jogi-kulturális-történeti kincsestár, amelynek olvasása neurózist okoz záróvizsga előtt, de óriási intellektuális élményt második olvasatban, tét nélkül, a diplomaszerzés után, szabadon.
Joris-Karl Huysmans: A különc
A dekadens századvég egyik kultuszregénye volt: Oscar Wilde Dorian Grey arcképe című regényében a főhős morális megrontója ezt a könyvet ajánlja neki. A „különc” egy excentrikus arisztokrata, aki az érzékszervek nyújtotta élvezetek kimaxolásával menekül a valóság elől.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Tinédzserkorom kedvence, egyszerűen semmihez sem fogható varázslatnak éltem meg Kosztolányi nyelvezetét, elbeszélő technikáját, történeteit. Olvasás közben úgy éreztem, rossz korba születtem, az az én igazi miliőm. Később Bereményi Géza és Cseh Tamás közös dalai hozták ugyanezt a hatást.
Szerb Antal: A világirodalom története
Amikor egy irodalomtörténeti szakmunka úgy van megírva, mint egy regény. Objektív-szubjektív remekmű: az enciklopédikus tudás és a lírai érzékenység szép ötvözete. A szerző személyes tragédiájának ismerete növeli a veszteségérzést.
Jack Kerouac: Úton
Máig nem győz meg, hogy jó regény, mégis a mögötte húzódó megélt élet miatt egy izgalmas látlelet egy izgalmas korról: a II. világháború utáni Amerika színes forgatagáról. A beatnikek kúlabbak voltak a hippiknél, a partvidéktől partvidékig való autózást pedig mindig nagyobb adrenalinbombának éreztem, mint egy Woodstockot.