A polgári politikára jelenleg nincs igény

„A Pegasus-botrányra a kormánymédia képviselői, illetve a Fidesz törzsszavazói – a facebookos kommentfalak tanúsága szerint – vagy az eddig nem bizonyított vádak tagadásával, vagy a történések relativizálásával válaszolnak. Utóbbira példa az a multinacionális vállalati kritika, amely elsődlegesen a személyes adatainkat és keresési előzményeinket naplózó cégeket érinti. Szerintük minden regisztrált felhasználó megfigyelés alatt áll, fogyasztási szokásainkkal kereskednek és lehallgatnak minket. A Nagy Testvér ott leselkedik ránk az online térben, sőt, az ő játékszabályai szerint használunk közösségi platformokat. Akkor, mint mondják, miért ez a nagy felháborodás? Ez ön szerint egy erős érv?

Nem, szerintem nagyon nem az. Ez nem ellenérv, hanem részben egy beismerő vallomás, hogy amit a kormány konzekvensen tagad, az igaz lehet. Ha ez a megfigyelés reprezentatív, az arra is rávilágít, hogy nincs megfelelő mértékű polgári kontroll a politikán. Akkor beszélhetnénk ilyenről, ha egy adott tábor nem csak a szemben álló táborral lenne kritikus, hanem a sajátjával is. Ami ehelyett nálunk van, az tipikusan törzsi logika. A saját törzsön belül minden szakrális, a piszkos eszközöket is szentesíti a jó cél. A másikban meg minden ördögi és megbocsáthatatlan, még az is, ami egyébként pozitív. Ez elkeserítő. Azért tegyük hozzá, hogy ha cégek tesznek ilyesmit, az sem legális. Még mindannyian hinni akarunk abban, hogy jogállamban élünk.

A politika mellőzésével is beindítható a polgárosodás motorja?

Attól függ, milyen változásról beszélünk. Politikai nyilván nem, de egy társadalmi igény megképződése meg csak ebből az irányból képzelhető el. A polgárosodást mindig el akarjuk sietni, fentről, törvényektől, pártoktól várjuk és az apró társadalmi munkákat meg akarjuk úszni. Fel kell vállalnunk, hogy amíg nincs valóban erős társadalmi igény polgári értékrendre, addig az nem fog politikai kínálatot teremteni. A közgazdaságban is vita, hogy a kereslet vagy a kínálat van előbb. Én úgy látom, hogy a mai politika valódi problémája inkább a kereslethiány. A polgári politikára jelenleg nincs igény.

Aki mégis ilyen kínálattal lép elő, azt is idővel magával ragadja a törzsi háború. Ez olyan mértékben vonzza magához a különféle destruktív erőket, hogy a végén elvész a lényeg és kizárólag politikai célok maradnak. Egy szó, mint száz, amíg az emberek igényessége nem változik, a politika sem fog. Lehet mutogatni a politikusokra, oldaltól függően szidni őket, hogy hazudnak, korruptak és alkalmatlanok, de valójában csak tükröt tartanak elénk. Pontosan olyan politikusaink vannak és olyan közéletünk, amilyet megérdemlünk.

Észlelhető lesz valamilyen módon, hogy megteremtődött ez a bizonyos igény a polgári értékrendre?

Nagyon jó kérdés. Attól tartok, sehogy. Ezt a kérdést akkor lehet majd eldönteni, ha valaki kilép a nagyszínpadra, megpróbálja és sikerül vagy nem sikerül neki. Nem tudok erre válaszolni… Amikor a … gyermekünket vártuk, a feleségem azt mondta, nem érzi magát felkészültnek a kicsi születésére. Akkor sokat beszélgettünk arról, hogy egyáltalán fel lehet-e erre készülni? Egyáltalán mikortól tekinthető polgárinak egy társadalom? Mikor leszünk készek rá? Hol van a határa ennek? Egyáltalán mit is jelent pontosan? Nagyon nehéz kérdések ezek.

A 2022-es választási eredmény befolyásol bármit az említett törekvéseiben?

Maga a választás ebben a tekintetben sok információt nem hordoz magában. Ha az ellenzék nyer, akkor is el kell telnie egy bizonyos időnek, hogy megállapíthassuk, a kormányváltás a polgárosodás tekintetében előrelépést jelentett, vagy sem. Én most nagyon jól elvagyok a civil világban. Úgy érzem, hogy alkotni tudok, és hogy hasznosabb vagyok a polgárosodás tekintetében, mintha a parlamentben századjára is elmondanám, hogy a kormány lop. Ezt megteszik mások, amit meg most csinálok, ott nagyon kevesen vagyunk. Sokat politizáltam, és főként azok miatt a tendenciák miatt szálltam ki, amelyeket említettem. Ez a negatív spirál azóta csak erősödött, szóval hál’ istennek ebben a kampányban csak választópolgárként kell részt vennem.”

Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt