„Ha Északkelet-Magyarországról beszélünk, akkor a rendszerváltás után bezárt gyárak és ipartelepek tucatjai jutnak az ember eszébe. Mi a helyzet ma a térségben?
Mindaz, amit említett, már csak a múlt. A helyzet jelentősen megváltozott. Ha megnézzük, hogy 1990-től hogyan változott Magyarországon az ipar területi eloszlása, akkor azt látjuk, hogy minden területen tudtunk erősödni, így a mostani, Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna területén is.
Korábban a magyar gazdaság Esztergom–Budapest térségére és Győrre terjedt ki. Idővel és tudatos ipartelepítési stratégiával elkezdett kibontakozni a gazdaság dél-keleti irányba is. Heves megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is fejlődik, iparosodik, új munkahelyek teremtődnek. Kecskemét mellé pedig most Debrecen zárkózik fel az autógyártással. Gondoljunk csak bele, Kecskemét tíz év alatt telt meg beruházásokkal!
Miskolcon vagy Nyíregyházán azt látjuk, inkább munkaerőhiány van, mint munkaerő felesleg. Tény, hogy vannak elszórtan olyan részek – főleg a kisebb, aprófalvas települések – ahonnan be kell járni a városba dolgozni, de munka van.Ettől eltekintve Heves megyében jól állunk: Eger az egyik legiparosodottabb városunk. Hatvan ugyancsak fontos húzóerő a térségben.
Melyik zónákban vannak a legjelentősebb lemaradások?
Az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zónában gondjaink inkább Nógrád megye keleti részén vannak, ezen kívül Délkelet-Magyarországon. Szeged és környéke sokáig nem volt kedvező az iparvállalatok számára, így modern ipari létesítmények nélkül maradt. Ez önmagában nem lenne baj, hiszen megmaradt az egyetemi kutatás-fejlesztés meghatározott központjának.
Nagy potenciált és nagy előnyt is jelenthet mindez, azonban ipari pozíciókat kell Szegednek is szereznie, hogy fejlődni tudjon. Ha megnézzük a körülötte meghúzódó száz kilométeres sugarú kört, akkor azt láthatjuk, hogy két-három millió magyar ember élete függ a térség sikerességétől.
Míg Csongrád-Csanád megye lemaradt, nincs ütőképes ipari parkja, addig a határ túloldalán, a Délvidéken egy magyar gazdasági forradalomról beszélhetünk.
Ez valóban így van, Észak-Szerbia mellett Horvátország határmenti területei is erősödni tudtak. Kedvezőbbé vált a külföldi befektetői csoportok számára. Magasabb hozzáadott értékre, innovációra van szükség, mert a multinacionális vállalatoknak is ez számít. Szegedre nagyon kellene egy-két olyan nagyobb cég, ami katalizátorként tud a térség gazdasági életében jelen lenni.”