Így tör át a progresszív agymosás az oktatásban

Christopher F. Rufo amerikai újságíró, filmrendező, konzervatív gondolkodó. A City Journal állandó szerzője, a Discovery Institute konzervatív kutatóintézet Gazdagság és Szegénység Központjának igazgatója. Négy dokumentumfilmet forgatott a közszolgálati PBS csatornának, újságírói munkássága során pedig részletesen feltárja a kritikai rasszelmélet (critical race theory) nevű áltudomány térnyerését a közoktatásban. E tárgykörben a tavaly szeptemberi áltudomány-ellenes elnöki rendelet kapcsán Donald Trumpnak is adott tanácsokat.

Rufo most egy Missouri állambeli városka, Springfield iskolai „továbbképzésén” keresztül mutatja be, mi is történik, amikor az új agymosás megérkezik a közoktatásba.

***

Különböző mértékben elnyomott csoportokat ábrázoló „elnyomatási mátrixban” elhelyezni magukat, illetve a minneapolisi rendőrök által letartóztatás közben meggyilkolt bűnöző, George Floyd utolsó szavait áhítattal hallgatni kilenc percig – ez csak néhány a Cherokee Middle School tantestületének tartott

feladatai közül, melyről Christopher F. Rufo a City Journalen megjelent friss írásában tudósít.

A szerző figyelmeztet: „az ilyen videók gyakori technikái számos sokszínűségi oktatásnak – illetve a szektás indoktrinációnak is. A szándék a résztvevők érzékeinek túlterhelése, egyfajta »érzelmi horgony« elhelyezése, amely a későbbi politikai érvelés alátámasztására szolgál, akkor is, ha azok előbbiből nem következnek.”

Rufo leírja: a Missouri állambeli, mintegy százhatvanezres Springfield településen a helyi tankerület rendelte el a sokszínűségi érzékenyítést, amely „földelismeréssel” indult: a két (fehér) tréner közölte a tanárokkal, hogy Springfield közoktatási intézményei az osage, delaware és kickapoo indián nemzetek és népek ősi területein magasodnak, és buzdították a tanárokat, „ismerjék el az őslakos és indián népekkel szembeni erőszak sötét történelmét”,

A kötelező formalitásokat letudva az egyik tréner, Jeremy Sullivan ismertette a táncrendet: „Három főbb koncepciót fogunk átnézni, ezek a koncepciók az elnyomás, a fehér felsőbbrendűség és a rendszerszintű rasszizmus”.

Ezután sorvezetőket osztottak ki a tanároknak, melyek a fehér felsőbbrendűség különböző formáinak definícióit tartalmazták: van egyszer a „nyílt fehér felsőbbrendűség” (példái a lincselés, a gyűlöletvezérelt cselekedetek, a Ku Klux Klan, a neonácik és a keresztégetés), amely „társadalmilag elfogadhatatlan”.

Van viszont továbbá a „rejtett fehér felsőbbrendűség”, melynek példái a teljesség igénye nélkül az ingatlanadóból finanszírozott oktatás, a rendőrség kihívása fekete emberekre, színesbőrűnek öltözni Halloweenkor, nem elhinni a színesbőrűek tapasztalatait, elutasítani az érzelmes megnyilvánulásokat,

– vagyis az is az elítélendő felsőbbrendűség-érzésre utal, ha egy fehér ember nem kíván megszólalni az elnyomás ügyében, vagy nem fejezi ki kellő lelkesedéssel az egyetértését az elnyomatás-ideológiával.

Eleinte ezen „társadalmilag elfogadható” fehér felsőbbrendűségi formák közé sorolta a két tréner a „MAGA”-t is (ez a Donald Trump elnöki kampányszlogenje, a Make America Great Again, „tegyük Amerikát újra naggyá” rövidítése), de a tanárok körében kitörő közröhejjel vegyes közfelháborodás miatt ez végül törlésre került.

„Mindez egy veszélyes összemosás. A trénerek megkísérlik kiterjeszteni a valódi társadalmi gaztettek – rabszolgaság, lincselés, nácizmus – stigmáját kiterjeszteni a progresszív politikai céloktól való bármiféle eltérésre, az ingatlanadótól a büntetőjogon át a halloweeni jelmezekig” – magyarázza Rufo, kiemelve, hogy „a sokszínűségi trénerek a történelmi gonosztettekkel való érzelmi túltelítettséget használják fel az aktuálisan erőltetett dogma alátámasztására”.

Itt azonban nem állnak meg, ugyanis elvárásként támasztják a tréningek résztvevői felé a „tevőleges egyetértést” – azaz azt, hogy a tanárok a ne csak elfogadják a „képzés” alapelveit és ennek megfelelően elítéljék magukat, mint felsőbbrendű fehéreket vagy elnyomókat, hanem hogy ebbéli meggyőződésüknek hangot is adjanak.

– reflektál Rufo.

Springfield, Missouri

A Cherokee Middle Schoolban azonban nem sült el egészen hibátlanul az érzékenyítés, a trénerek ugyanis emberükre akadtak egy fekete nevelőapa által felnevelt tanárban, aki egyórányi „tréning” után felvetette: „Szóval azt kéri a tankerület, hogy legyünk marxisták?”

A döbbent csöndet kihasználva a tanár folytatta: „Ahogy önök ezt keretezik, az Herbert Marcuse-tól származik, aki a marxista elméletről lehántotta az összes gazdaságpolitikai elemet, és kulturális marxizmust csinált belőle. Dr. King [Martin Luther King polgárjogi harcos – a szerk.] tanításának nem volt része az a vitriol, amit a marxizmusban látunk, melynek hosszú története tömve volt bigott, egymással szemben előítéletes országokkal, amik milliókat öltek meg” – fogalmazott a rebellis pedagógus.

Sullivan tréner a döbbenet hatása alatt

„Tudom, hogy itt a gyökere, tudok erről az információról. Itt a cél az, hogy kiálljunk a rasszizmus ellen, nem a totalitarizmus… Nincs itt semmi nagy politikai napirend. Egész biztosan nem marxizmus ez. Csak… gondoskodjunk arról, hogy minden gyerekünket igazán értékeljük és ünnepeljük” – fogalmazott végül a sokszínűség-szakértő.

Christopher Rufo figyelmeztet: „Itt az árulkodó jel. Számos sokszínűségi érzékenyítő program – és a Black Lives Matter néven ismert politikai szervezet – a csalétek alapelve mentén működik. Retorikájukat Marcuse-hoz híven a fajgyűlölet miatti szenvedés »érzelmi horgonyára« építik, majd politikai érvelésüket eufemizmusok segítségével viszik véghez.”

A szerző szerint jó példa erre az, ahogy a Missouri állambeli iskola sokszínűségi képzőprogramja például a „felhatalmazás” (empowerment) kifejezést definiálja: „arra nevelni a diákokat, hogy ne fogadják el se a domináns ideológiát, se alárendelt szerepüket, és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a társadalmi hatalmat egyenlőbb módon osszák el.” A kerület Rufo szerint „még több eufemizmussal definiál egy eufemizmust, de a mélyebb jelentés világos: az amerikai társadalom a fehér felsőbbrendűség híve, és le kell váltani egy faji alapú újraelosztási rezsimre.”

Összegzésül Rufo megjegyzi:

ahogy a partvidéki városokban, Berkeley-ben, Seattle-ben vagy Portlandban mélyen megosztó „antirasszista” programokat vitt az oktatásszervezés – és mivel terjedése ellen senki nem tett semmit, „az »antirasszizmus« mára megérkezett az ország szívébe.”