13. századi többezres település romjai bukkantak elő a földből Bugacnál

11-13. századi település romjai kerültek elő Bács-Kiskun megyében, ahol az ásatások közel egy évtizede folynak, azonban melyek eredményeiről csak nemrég számolt be a Múlt-kor. Az Árpád-kori Magyarországról alkotott képünket jelentősen újraformáló felfedezés kibővíti eddigi szegényes tudásunk – állítja dr. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója. Az egy évtizeddel ezelőtt felfedezett középkori kolostor és város Bugacnál helyezkedik el. A település nevét írott források őrizték, ám 2010-ig semmi kézzelfogható nem került elő. Az 1219-ben Péteri, majd 1258-ban Pétermonostor néven emlegetett település feltételezhetően I. András király idején, 1050-ben került megalapításra. Rosta Szabolcs szerint Salamon király regnálása idején már temetkeztek is a helyszínre. A Pest felé tartó gazdasági központnak igazán nagy löketet az 1130-1140 között felépített monostor adott. A városias település korában Székesfehérvárral és Esztergommal vetekedett, melynek köszönhetően 1241-re a Duna-Tisza köze központjává vált.

Rosta a Múlt-kornak azt is elmesélte, hogy vélhetően nem egyszerűen elnéptelenedett a település, hanem a tatárjárás eredményeképp vesztette el lakóit. A tatár hadak a felfedezések szerint kifejezetten kegyetlenül bántak a város lakóival. 2016-ban fedezték fel először tömeggyilkosság nyomait. Szakértők megállapították, hogy a hódító hadak 2-14 éves korú gyerekeket is kivégeztek Péterin. Az elbontott romok mellett csata nyomaira is bukkantak a régészek, melyre törött fegyverrészekből következtettek. A feltárt leletek arra engednek következtetni, hogy a város a 13. századra néptelenedett el végleg. A feltárt város jelenleg „aranybányának” minősül a régészek számára, hiszen a legtöbb településen a folyamatos jelenlétnek köszönhetően elvesztek olyan rétegződések, melyek jelentősen segítenék az elmúlt korszakokról alkotott elképzeléseinket – számol be róla a Múlt-kor.

A múzeumigazgató arról is beszámolt, hogy „extrém mennyiségű” ismeretanyag vált elérhetővé a területről, hiszen fizikai bizonyítékokat biztosítanak számunkra az Árpád-korból. Különösen sokat segít Péteri a tatárjárás megértésében, hiszen a pusztításnak köszönhetően kevés tárgyi lelet maradt fent a nemzeti tragédia korából. „Tízezres nagyságrendben találtak a településen különféle leleteket, de a ritka és kiemelkedő darabok is bőven ezer fölött járnak: legyenek azok arany és aranyozott kegytárgyak, hegyikristály-berakású, agancsból faragott evangélium fedőlapok, Köln környékéről származó ereklyetartó, kifejezetten ritka szíriai cseppes pohár, a francia Limoges-ból származó zománc remekek, a Kijevi Ruszból és a Bizánci Birodalomból való tárgyak, szentföldi zarándokjelvények, keresztesháborúk emlékei vagy Kelet- és Nyugat-Európa számos térségében vert pénzérmék” – számol be róla a történelmi portál. A lelőhelyen alkalmazott különleges régészeti technikák (pl. dróntechnika és lézerszkennelés) bebizonyította azt is, hogy a budai márkát már a tatárjárást megelőzően is alkalmazták. Rosta szerint a bizonyítékok arra adnak következtetni, hogy a 11-13. századi település fénykorában akár több ezer embernek is otthont adott.

Fotó: MTI/ Bús Csaba