Halállistán – Geert Wilders könyvéről

Geert Wilders holland politikus könyve hízelgő olvasmány a konzervatív magyar olvasó számára. Wilders Európa iszlamizálódásának régi kritikusa – voltaképpen olyan régi, hogy saját hazájában már újgenerációs politikusok is megjelentek a témában, példának okáért Thierry Baudet. Wilders könyvének 2012-es megjelenése óta csak aktuálisabb lett, hiszen koronavírus ide vagy oda, a tömeges, irányítatlan migráció továbbra is komoly kihívást jelent az öreg kontinens számára, ahogyan a migrációval érkező minden egyéb kihívás is.

Wilders munkájából – amit a Patmos kiadó jelentetett meg Rimaszombati Andrea fordításában, Morvay Péter lektorálásával – többet tudunk meg az iszlámmal való terhelt kapcsolatáról és hazája, illetve a kontinens jövője iránti félelmeiről, mint magáról és egy fős pártjáról.

ideértve a muszlim iskolák és mecsetek bezárását, a Korán „betiltását”, a muszlim menedékkérők be nem engedését és az ismert radikális muzulmánok „megelőző” őrizetbe vételét. Korábbi programjában a droghasználat korlátozása is szerepelt, ezen kívül Wilders büszke rá, hogy meleg szavazói is vannak, illetve hogy korábban élt egy izraeli kibucban is.

A szóban forgó politikus tehát nem a szokványos szélsőjobboldali politikus: értékeiben inkább tűnik libertáriusnak, mint konzervatívnak.

Wilders egyébként Orbán Viktor és Magyarország nagy csodálója is egyben: a magyar kiadáshoz írt előszava szerint „ha van olyan nemzet, amely méltó arra, hogy Európa és a kereszténység védelmezőjének nevezzék, akkor Magyarország bizonyosan az (…). Soha nem adták fel, soha nem hajtottak fejet Mohamed és Allah zsarnoksága előtt, soha nem mondták ki azt, hogy Allahu Akhbar (…) A magyarok szellemét soha nem törték meg”. (10–11). Idehaza nem szokás ilyen egysíkú értelmezését olvasni a magyar történelemnek, huszadik századtól és árnyoldalaitól mentesen, de a kérdéses időszakra leszűkítve,a fentiek, ha sarkítva is, nagy vonalakban nyilván igazak. Érdekes látni, hogy az általában alapvető európai értékeknek nevezett dolgokat – szekularizáció, demokrácia, emberi jogok – piedesztálra emelő Wilders hogyan látja kívülről a magyar történelmet, mit tekint belőle fontosnak.

Geert Wilders könyvében leírja, hogyan kényszerült Theo van Gogh filmrendező 2004 novemberi meggyilkolása után bujkálni Ayaan Hirsi Alival együtt. A Halállistán izgalmas része, mikor elmondja, hogy

hanem csak véletlenszerű utakon mentek vele; autókat cseréltek, majd végül a belga határon lévő laktanyába vitték őket: ám kitudódott, hogy ott vannak, és ezért tovább kellett menekülniük. (23–32.). Öt évvel később Wilders érdeklődve hallgatta, hogy Barack Obama akkori amerikai elnök a kairói al-Azhar Egyetemen arról beszélt, hogy fel fog lépni „az iszlámról bárhol megjelenő negatív sztereotípiák ellen”.

„Emlékszem – írja Wilders –, hogy arra gondoltam, ha ezek az úgynevezett negatív sztereotípiák netán igazak – akkor vajon azért fognak embereket meghurcolni, mert az igazat mondják? És ha az erőszakos iszlám valóban csak negatív sztereotípia lenne, akkor nekem vajon miért kell több mint négy éve virtuális rabként élnem a muszlimoktól jövő halálos fenyegetések miatt?” (33.). Wilders arra is utalt, hogy a beszéd helyszínéül szolgáló egyetemen, melyet Obama méltatott, 2006-ban elcsaptak egy diákot, mert a nők jogaiért emelt szót.

A könyvnek ugyanakkor gyengébb részei is vannak. A Halállistán például nem áll ellen a kísértésnek, hogy a muszlim egyének által elkövetett kegyetlenségek olyan – kiragadott – történelmi példáival dobálózzon oldalakon át, mint például a muszlim kalózok rémtettei. Ez viszont gyenge érv, hiszen keresztény és zsidó kalózok is voltak, és sehol sincsen kifejtve, mitől is releváns az iszlám és a keresztény – vagy poszt-keresztény – európai társadalom együttélésének kérdésében, hogy mit csinált Murad Reisz muszlim kalóz 1627-ben Izlandon. (139.). Ezen a ponton semmivel sem értékesebb a munka, mint az Iszlám Nemzete által kiadott munkák az Egyesült Államokban, amik hasonló eszközökkel bizonygatják a zsidók szerepét a rabszolgatartásban.

Végső soron azonban Wilders könyve fontos olvasmány, ami meggyőzi az olvasót arról, hogy a holland politikus elkötelezetten védi a nyugati szabadságjogokat, melyeket ugyan finoman és mértékkel, de Magyarország is a magáénak vall.

A szerző több helyen tisztázza, hogy teljesen elutasítja az erőszakot, és hogy eleve azért áll szemben azzal, amit egyszerűen az iszlámnak nevez – ideértve olyan jelenségeket, mint terrorizmus, nők elnyomása, antiszemitizmus, stb. –, mert maga is teljesen elutasítja az erőszakot. Nyelvezete talán a magyar olvasó számára idegen, olykor túl erős, de nem szabad elfelejteni, hogy olyan országból érkezik, ahol a demokrácia súlyos csorbákat szenvedett, hiszen parlamenti képviselőket kényszerítettek – kényszerítenek! – terroristák rejtőzködésbe, ahol a szólás- és sajtószabadság is sérül, hiszen halálos fenyegetések érhetik az iszlámot és bevándorlást vagy migrációt kritizálókat. Így Wilders hevessége, nyelvezete érthető, ha nem is követendő. A Halállistán minden magyar konzervatív számára lényeges munka.

Geert Wilders: Halállistán. Az iszlám háborúja a Nyugattal és velem. Budapest, Patmos Records, 2018 (2017).