– vallja Székely András. A kezdeményezés elindítói azt kérik, aki segítségnyújtóként szeretne csatlakozni, küldje el jelentkezését az onkentes kukac callforhelp.hu e-mailcímre. A jelentkezést követően némi beszélgetés után igyekeznek mindenkit bevonni a segítésbe.
Arra a kérdésemre, hogy miként tudják szűrni az alkalmasságot a feladatra, Székely azt válaszolja, egy érzelmi támogatásra szoruló egyszerű ember meghallgatásához is kell hozzáértés, így nem ültetnek mindenkit a telefonhoz. Elbeszélgetnek a jelentkezőkkel, és egy képzést indítanak azoknak, akik alkalmasnak bizonyulnak. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a diploma sem jelent garanciát, de alapvetően nem kell ahhoz a papír, hogy az ember jól oda tudjon figyelni a másikra. Ez egy olyan készség, amire mindenkinek képesnek kéne lennie és alkalmazni a mindennapokban – otthon, munkahelyen egyaránt.
Amennyiben az önkéntesek egy-egy beszélgetés során komolyabb problémát észlelnek a betelefonálóknál, megfelelő szakemberhez, megfelelő terápiára irányítják őket. „Segítségre szocializáló szerepünk is van, ezért fontos célunk összegyűjteni azokat a térítésmentes lehetőségeket, ahol egy-egy alkalommal vagy akár tartósabban is tudnak segíteni” – fűzi hozzá Székely.
Mint mondja, vannak bőven ilyen felajánlások, kiemeli együttműködő partnerüket, a Mental for doctors csapatot, akik
kifejezetten egészségügyi dolgozóknak ajánlanak fel három alkalommal ingyenes terápiás jellegű beszélgetést.
Erre természetesen egy lelkisegély hívás nem nyújt lehetőséget. „A lelki elsősegélyt ahhoz tudom hasonlítani, amikor egy balesetnél a mentős ellátja a sérültet. Hiába sebész a mentős, nem fogja helyben megműteni, hiszen az ő feladata az ellátás és a kórházba szállítás” – emeli ki. A lelki elsősegély alkalmával, hiába pszichiáter van a vonal túlvégén, nincs lehetőség pszichoterápiára.
A CallForHelp vonalán egyelőre napi egy-két hívást kapnak, ami nem számít soknak, Székely szerint ezért nagy szükség van az egészségügyi dolgozókban és minden segítő foglalkozásúban is tudatosítani, hogy
a segítségkérés nem a gyengeség, hanem épp az erő jele.
„Aki a segítő szakmában dolgozik, megszokja, hogy ő támogat, nehezen fér bele az önképébe, hogy ő is segítségre szorulhat” – teszi hozzá. Az pedig, hogy önmaguknak bevallják, hogy segítségre szorulnak, nem jelenti azt, hogy másnak is be kell vallaniuk, hiszen anonim módon biztosítja a CallForHelp a lelkisegélyt. Lehetőség van egyébként cseten és e-mailben, vagy a kezdeményezés közösségi oldalán is segítséget kérni.