„S hogy a kérdést, mit jelent a határvédelem, ismét feltesszük, ahhoz ez idő tájt éppen az Andrássy úti eset ad jogot. Ahol – mint ismeretes – fényes nappal, autójában támadott meg egy nőt egy arab nyelven beszélő férfi. Aki nem Magyarországon lakik, aki állítólag Németországban él, vagy csak lézeng, nem tudom. Azt viszont tudom, mennyit kampányoltak a politikai erők az Európai Uniót reklámozva annak idején a – végre! – valódi nyitott határok mellett. Sokat. És meg is ettük a maszlagot. Akkor volt, fátylat rá!
Csakhogy azóta történt egy s más. A határok meg – a befogadó és migránssimogató országok felől és felé – nyitottak és őrizetlenek maradtak. Vajon ezt az Andrássy úti támadót küldte valaki? Esetleg provokatív céllal? Nem csodálkoznék. Azon viszont csodálkozom, hogy védtelen határainkat fenyegető veszélyekről nem sok szó esik.
Hol a szabadság mostanában? Elköltözött. Kicsiny szigetek maradtak utána, de már ott is a szorongás az úr. Itt maradt nekünk a nyílt társadalom fenyegető réme, az önmagát naponta megcáfoló, bizonyítatlan ígéreteivel, hazugságaival, provokációival, valamint fenyegetéseivel. Mert vajon hogyan értelmezzük Fekete-Győr momentumos főembernek szintén a napokban elhangzott szavait, amelyek egyértelműsítették a párt nézeteit?”