„– A párkapcsolati és a gyerekekkel szembeni erőszak a magyar társadalmat is érinti. Csak jogi, igazságügyi megoldást igényel, vagy a családpolitika is tud tenni ennek a súlyos problémának a rendezésében?
– Az erőszak minden formája elfogadhatatlan. Amikor valaki ráadásul visszaél az erejével, hatalmával, és egy kiszolgáltatott embert bánt, az még tragikusabb. Sajnos Magyarországon sem ismeretlen a kapcsolati erőszak, ezért is kell minden lehetséges eszközzel fellépni ellene addig, amíg teljesen fel nem tudjuk számolni. A kapcsolati erőszak elleni küzdelem közös ügyünk, és elsősorban ismét a megelőzésre kell törekedni. Már egészen korán meg kell ismertetni a gyerekekkel, mik a jogaik, meg kell nekik tanítani, mit jelent az emberi méltóságuk sérthetetlensége, és ez hogyan sérülhet. Ugyanígy tudatosítani kell bennük, hol van az a határ, amikor már erőszakról beszélünk, hiszen az erőszak nemcsak fizikai, hanem lelki vagy verbális is lehet. Magyarországon a kapcsolati erőszak bűncselekmény, ezt jó, ha mindenki észben tartja. A magyar Büntetőtörvénykönyv kiemelten bünteti a nők és gyermekek elleni erőszakot, de sajnos azt is látjuk – ahogy az a győri kettős gyerekgyilkosság kapcsán történt –, hogy hiába a szigorú törvény, ha a bíróság eleve enyhén bünteti és idő előtt kiengedi a börtönből azt az erőszakos apát, aki már korábban is brutálisan bánt a családtagjaival. A kormány ezért fog szigorítani, és a gyakorlatban is megvalósítja a zéró toleranciát, Varga Judit miniszter asszony már dolgozik ezen.
– Mi ebben a családok szerepe?
– A jól működő családok és a támogató közösségek között kölcsönhatás van. Utóbbiak a családokra épülnek, miközben az egyházi és civil közösségek számos esetben a krízishelyzetbe kerülő családoknak, embereknek is segítséget tudnak nyújtani. És itt lép be a megelőzés után a második legfontosabb elem: a felismerés. Erről szólt például a »Vedd észre« és a »Szeretet nem árt« kampány, amelyet a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet valósított meg és szervez 2020-ban is a támogatásunkkal. A kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy a kapcsolati erőszak nem magánügy. Attól, hogy valami a zárt ajtók mögött történik, ugyanúgy bűncselekmény, mintha mindenki látná. Az erőszakot észre kell venni, nemcsak a gyermekvédelemben dolgozóknak, pedagógusoknak, védőnőknek, orvosoknak, hanem mindenkinek, akár a szomszédnak is. Tudatosítani kell az áldozatban is, hogy a bántalmazás nem az ő hibája, nem szabad erről hallgatni, mert a helyzet idővel csak romlani fog. Nagyon fontos a mielőbbi segítségkérés. Itt következik a mi részünkről a harmadik fontos lépés: a jelzés alapján a hatékony segítségnyújtás.