A magyarok 1918 előtti hibáit ismétlik meg a románok

„Érte-e bármilyen kellemetlenség a román hatóságok részéről, amikor könyve bemutatása céljából az elmúlt időszakban többször is megfordult Erdélyben? Nem merült fel gond például a határátkelésnél? 

Nem, mert szerintem elég bölcsek ahhoz, hogy belássák, nem érdekük ezzel így, retorziók bevetésével foglalkozni, csak tovább növelnék a figyelmet a Máglyatűzre. Annyira viszont sajnos nem bölcsek, hogy rájöjjenek, mégis érdekük lenne a tanulságokat megfogadni abból, hogy van itt egy probléma. Ám nem én vagyok a probléma, és nem is ez a könyv.

Már csak azért is kérdezem, mivel a Máglyatűz hűen és kendőzetlenül leírja, miként viszonyul a bukaresti hatalom az erdélyi magyarok jogköveteléseihez, fiktív elemeket valós történetekkel vegyítve mutatja be Romániának az 1,2 milliós nemzeti közösséghez való viszonyulását. Másokat ennél kevesebbért is kitiltottak már az országból.

Egyelőre nem történtek retorziók, viszont nagyon jól tudják, hogy elég sok kapcsolatom van a világban, és ha velem ilyesmi történne, annak Budapesten túl is lenne lenyomata. Ettől függetlenül megléphetik, számolok azzal, hogy egy nap nem engednek be Erdélybe. Holott nem a románok provokálása a célom, hanem hogy felhívjam a figyelmet egy problémára. Arra, amelyről számtalan román őszintén azt hiszi, hogy nem létezik, mert európai szinten megoldották a kérdést, mások pedig úgy gondolják, hogy már eddig is túl sokat adtak, tekintettel a magyarság 1918 előtti, szerintük »rettenetes« viselkedésére. Látni kell, hogy részben az 1918 előtt a románokat a magyarok részéről valóban sújtó megkülönböztetés, de elsősorban az elképesztő történelemhamisítás és propaganda miatt a románság jelentős részében rendkívül sötét kép él a magyar időkről. Sokan túlzásnak vélik a magyar közösségnek eddig nyújtott jogokat is.Csupán a románok kis része érti a helyzetet, és látja be, hogy tenni kellene valamit, de még eme szűk réteg számára sem nyilvánvalóak a potenciális veszélyek. Ugyanis nemcsak rólunk van szó, ez nem magyar–román kapcsolatrendszer csupán, nem légüres térben élünk. A két nép viszonya geopolitikai szintű kérdés is, a térség egyre inkább kezd geopolitikai küzdelem tere lenni.

A geopolitikai thrillerként meghatározható műfajban megírt könyv alapmotívuma, hogy véres konfliktus robbant ki Erdélyben románok és magyarok között, amelyhez hasonlóra 1990-ben Marosvásárhelyen volt példa a fekete március idején. Mi volt az alapvető cél a könyv megírásakor? Bemutatni az erdélyi magyarok helyzetét, felhívni a figyelmet a romániai nemzetiségi kérdés megoldatlanságára, esetleg geopolitikai kontextusba helyezni azt, hogy az ilyen gócpontokkal kezdeni kell valamit?

Ez mind. Részben az volt a célom, hogy bemutassam a mai magyarországi közönség számára ezt a kérdést, másrészt az is, hogy a Kárpát-medence egyes területein élő nemzetrészek megismerjék egymás helyzetét, éppen ezért esik szó a kulcsfontosságú erdélyi vonulat mellett Délvidékről, Felvidékről, sőt Kárpátaljáról is. Reménykedem benne, hogy a már majdnem kész angol fordítás után egy nap megszületik a Máglyatűz román fordítása is, amely nyilván jobban el fogja magyarázni majd a történéseket, hiszen kontextusában se a románok, se az amerikaiak nem értenek meg sok mindent. A románok azért, mert nem tanítják meg nekik a valódi történelmüket, az angolszász világban meg senkit nem érdekel, hogy mi történt. Hármas cél vezérelt: a magyarországi társadalom tájékoztatása, a határon túlra »került« magyar közösségek egymással való megismertetése, továbbá hogy kerüljön kicsit fókuszba Nyugaton a magyar–román, a magyar–szlovák, valamint valamilyen szinten a délszláv problémakör. Ez többnyire megvalósult, hiszen a Délvidéken kívül a Máglyatűz a Kárpát-medence valamennyi nagy magyar közösségéhez eljutott már, valamint külföldön is volt visszhangja.”