„Az MTA kutatóhálózatának kilátásba helyezett átalakítása olyan célokat fogalmaz meg, amelyek kisszámú kivételtől eltekintve nem alkalmazhatók a bölcsészet- és a társadalomtudományokra. Bár ezeken a területeken nem születik annyi szabadalom és a vállalati innovációt közvetlenül segítő eredmény, mint a természettudományokban, alapvető fontosságú a hozzájárulásuk az ország gazdasági fejlődéséhez, nemzetközi presztízséhez, valamint a társadalom önismeretéhez és kultúrájához.
a.) A kivételekkel kezdve: a közgazdaságtan, a szociológia, valamint a politika- és jogtudomány egyes kutatási irányai a szakpolitika kidolgozásában közvetlenül hasznosítható tényeket és összefüggéseket tárnak fel, gyakran maguk a kutatók is megfogalmaznak szakpolitikai javaslatokat. A kutatások egy részét ma is államigazgatási szervek kezdeményezik, abban a reményben, hogy az elméletileg és módszertanilag felkészült, a tudományos teljesítményük alapján szelektált és az államapparátustól független kutatóktól megbízható eredmények várhatók. Szintén a kivételek közé tartoznak azok a nyelvészeti kutatások, amelyek eredményei az informatikától az orvoslásig számos területen hasznosulnak. Egyes közgazdasági kutatások, például a hálózatkutatás és a mechanizmustervezés eredményei is közvetlenül alkalmazhatók a gazdasági életben. A humántudományok haszna közvetlenül is tetten érhető a vállalati menedzserek vagy a mesterséges intelligencia mentalizációs képességek fejlesztésére szakosodott, filozófusok, irodalmárok, műelemzők iránti kereslet gyors bővülésében. (Lásd: Függelék)
b.) A bölcsészettől, a történelemtudománytól, a régészettől – valamint a közgazdasági, szociológiai és jogtudományi kutatások egy tekintélyes részétől – ilyen jellegű hozzájárulást sem itthon, sem külföldön nem szokás megkövetelni. Ezeknek a diszciplínáknak más okokból látják hasznát az ország polgárai: csak tudományos módszerekkel megismerhető társadalmi tényeket tárnak fel, gazdagítják a múltra és a jelenre vonatkozó ismereteinket, segítenek fenntartani és értelmezni a magyar kulturális hagyományt, gondolkodási kereteket teremtenek és közvetítenek. Ilyen megfontolásból tart fenn például a Max Planck hálózat – megfelelő alapfinanszírozást nyújtva – történettudományi, szociológiai, művészettörténeti, nyelvészeti, régészeti, jogtudományi, demográfiai, antropológiai, oktatástudományi, népegészségügyi, kisebbségkutatási és pszicholingvisztikai, valamint az öregedéssel, a közjavakkal, a közpénzügyekkel és szociálpolitikával foglalkozó intézeteket.