Áldás vezérelheti életünket – A Kurultájon elmondott beszéd

„A népi bölcsesség szerint a baj nem az, ha valamit nem tudunk, a baj az, ha valamit rosszul tudunk.

Így vagyunk a magyar őstörténettel is. 

Van, amit még nem ismerünk pontosan az őseink Kárpát-medencei honfoglalását megelőző időkből, és talán van, amit rosszul ismerünk, mert mindig voltak, akiknek érdekükben állt, hogy a magyarok ne ismerhessék valódi gyökereiket, hogy a magyarok meghamisítva ismerjék a múltjukat.

A történelmi krónikák szerint az egykori hun lovasok fergeteges nyílzápora a korabeli világ legfélelmetesebb harcmodorát jelentette. 

Modernnek mondott világunkban egy másik, kevésbé látványos, de hasonlóan pusztító harcmodor terjedt el, amelyet azonban már nem jegyeznek fel a krónikákba – sőt amelynek mibenlétét és alkalmazóit igyekeznek elrejteni a nyilvánosság elől. 

Ezen harcmodor lényege, hogy akinek meg akarják szállni a területeit, annak először a tudatát igyekeznek megszállni.

Akit alávetettségbe akarnak taszítani szülőföldjén, akit ki akarnak forgatni anyagi és szellemi javaiból, annak akaratát úgy akarják megtörni, hogy először megtörik és összezavarják a tudatát. 

Megtámadják a nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságát, meg akarják hamisítani a múltját, és el akarják venni a jövőjét, vagyis az áldozatot úgy összezavarják, hogy már szó szerint azt se tudja, fiú-e vagy lány, honnan jön, hová tart és kihez tartozik.

Ezen a harcmodorral szemben csak a lélek, a szellem és az akarat erejével védekezhetünk, csak így őrizhetjük meg önrendelkezési jogunkat, azon készségünket és képességünket, hogy életünket ne a mások, hanem a magunk érdekei szerint éljük.”