Esküvőt, na de milyet?

A rituálé ünnepélyes, zenés bevonulással indul. A hívek üdvözlése és a könyörgések után a jegyesek a pap és két tanú előtt fogadnak hűséget. A pap kérdéseire felelnek, majd a pap megáldja a gyűrűket, amit a szeretet és a hűség nevében húznak egymás ujjára a párok. Zárásként a pap nászáldást kér a párra, majd kikíséri őket a templomból.

Amennyiben az egyik fél nincsen megkeresztelve, akkor is házasodhat katolikus szertartás szerint, azonban ez némiképp több előzetes papírmunkával jár, és a írásban kell nyilatkoznia arról, hogy ezen hit szerint neveli majd a születendő gyermekeket.

Református esküvő

A református esküvő abban különbözik a katolikushoz képest, hogy itt az egyház elismeri a hivatalban kötött házasságot és arra kéri az áldást. Mivel a református vallás szerint az esküvőre a felek nem vőlegényként és menyasszonyként, hanem férj és feleségként érkeznek, ez a szertartás inkább a házasság megáldásáról, mintsem a megkötéséről szól.

A lelkipásztor a templom ajtajában fogadja a párt, majd velük és a násznagyokkal az Úr asztalához áll. A vőlegény helye a menyasszony jobbján van. Bibliai idézetes és igehirdetés után következik a házastársak kézfogása és a fogadalmak megtétele. A közös ima után először a lelkipásztor fejezi ki személyes jókívánságait, majd sorban a jelen lévők is.

Akik nincsenek megkeresztelve...

Ha a pár nincsen megkeresztelkedve, de szeretnének templomi esküvőt, akkor először is alaposan meg kell gondolniuk, hogy csak divat vagy valódi vallási indíttatás az oka e vágyuknak. Ha úgy határoznak, hogy életük részévé teszik a hitet, a gyülekezetet, akkor egy minimum egy évig tartó katekumenátust, azaz hittanra járást követően megkeresztelkedhetnek, majd összeházasodhatnak.