A perinatális veszteség és gyász sajátosságai – fókuszban az apák

2016. augusztus 09. 16:53

A várandósság és szülés körüli időszakban elveszített gyermek mind a szülők, mind a tágabb család számára komoly lelki megpróbáltatás. A perinatális veszteség feldolgozása sok szempontból eltérő dinamikát mutat a más fontos személy elvesztésének feldolgozásához képest.

2016. augusztus 09. 16:53
Andrek Andrea

„E fejezet célja, hogy összefoglalja a szülés körüli időszakban elveszített gyermek elgyászolásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat és vizsgálati eredményeket különös tekintettel az apák szempontjából.

A perinatális veszteség fogalma és jellegzetességei


A perinatális veszteség igen tág fogalom, minden olyan esemény ide tartozik, amire igaz, hogy ebben a kritikus életszakaszban veszteség-élménnyel, és a veszteséget feldolgozó gyászmunkával jár együtt. Ebben a megközelítésben ide tartozik a gyermek különböző életkorban való elvesztésén túl, a fogyatékos vagy beteg gyermek születésével kapcsolatban érzett gyász, a koraszülöttséggel együtt járó csalódottság és veszteség élménye, de akár a korábbi életstílustól való elköszönés, a kevesebb felelősséggel együtt járó férfi léttől való búcsú élményvilága is. A kisebb horderejű veszteségek gyakran önmaguktól, vagy néhány támogató beszélgetés nyomán megoldódnak. A gyermek halála vagy maradandó fogyatékossága azonban rendszerint nehéz gyászfolyamatot vetít előre a szülőpár mindkét tagja számára. A krízis oldódásához nem egyszer terápiás segítségre is szükség lehet annak érdekében, hogy a pár együtt tudjon maradni a sokszor különböző dinamikában zajló gyászmunkájuk ellenére, és akár adott idő múlva nyitottá váljanak egy új gyermek befogadására. 

(...)

A magzat vagy újszülött elvesztése azért különösen nehéz lelki teher, mert bármennyire is kicsi a gyermek, a szülők pszichés reprezentációja tartalmazza a gyermekkel kapcsolatos terveket és jövőképet. Sikertelen terhesség esetén megrendül a szülői identitást, a pár közös jövőképének sérthetetlenségéről alkotott fantázia, amit gyakran kísér szégyenérzet, ön-vádlás és szociális izoláció (Kovácsné és mtsai. 1994).

(...)

 

A perinatális gyászmunka folyamatát nehezíti, hogy a meghalt gyermekről kevés vagy egyáltalán nincs konkrét emlékkép, emléktárgyak, így minden olyan tárgy, ami emlékeztet a meghalt gyermekre, nagy jelentőséggel bír (Roush 2007). 

(...)

A veszteséget hordozó családokat gyakran kommunikációs zárlat veszi körül, a tágabb család, barátok attól való félelmükben, hogy még több fájdalmat okoznak, kerülik a gyászoló szülőket. A halál általában is tabu-téma társadalmunkban, a magzat, újszülött halálra ez fokozottan igaz. 

(...)

A perinatális veszteség sajátossága, hogy mindig váratlanul következik be, nincs idő az ún. "anticipációs gyászra", azaz a halál bekövetkezésének elővételezésére, elképzelésére. A gyászoló szülők esetében ezért gyakoribb az elakadt gyászmunka, krónikussá válhat a szeparációs szorongása, a bűntudat és a depresszió (Kovácsné és mtsai. 1994).

A gyász lefolyását több tényező is befolyásolja, így pl. a gyermek halálának körülményei, a gyermekkel való kapcsolat minősége, a gyászoló szülő személyisége és szociális támogatottságuk. A trauma akkor a legmélyebb, amikor a halál a szülés alatt következik be. A szülés során az anya és a szülésnél jelen lévő apa is erősen módosult tudatállapotban vannak, ami hátráltatja a veszteség megértését, így leginkább a tagadás, elutasítás fázisában rekednek meg.

Nagyobb a veszteség élmény akkor is, ha a pár hosszú ideje várt már a gyermekre, ill. ha volt korábban elszenvedett perinatális veszteségük. A magzat gesztációs korának növekedése ugyancsak befolyásolja a gyász intenzitását: minél idősebb a meghalt gyermek, annál súlyosabb a gyász (Lang et al. 2003).

Búcsú a halott gyermektől

A perinatális veszteség-kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyász feldolgozásában fontos szerepet játszik, hogy a szülők el tudnak-e búcsúzni halott gyermeküktől (Badenhorst-Hughers 2007). E helyzet ugyan heves érzelmi megrázkódtatást jelent a szülők számára, mégis hosszútávon kedvező hatása van a halottól való elválási folyamatban, az elengedhetetlen gyászmunka elindulásában.

(...)

 
A kulturális különbségekre való tekintettel tehát nincs egységes, mindenkire alkalmazható protokollja annak, mely búcsú segíti a szülőket gyászmunkájukban a leginkább, így különösen nagy felelősség és érzékeny jelenlét szükségeltetik az egészségügyi személyzet részéről annak érdekében, hogy az adott család számára a legoptimálisabb megoldást közösen alakíthassák ki (Hughes et al. 2002). 
 
(...) 
 
A halott gyermek eltemetése ugyancsak jótékonyan támogatja a gyászmunkát (Hughes et al. 2002). A temetési szertartás lehetőséget nyújt a család és barátok részvétének és együttérzésének kifejezésére, mindenki számára nyilvánvalóvá válik a gyermek halála és eltemetése. A sírhely látogatása hosszú távon is segíti a család minden tagjának gyászolását, valamint az új gyermek számára is „tárgyiasult” formát ölt elhunyt testvérének emléke.
 
A gyászoló szülők személyiségének jellegzetességei is befolyásolják a gyász menetét. Nehezítő tényező lehet a szülők előrehaladott életkora, a halált megelőző általános egészségi állapotuk, mozgósítható megküzdési stratégiáik, valamint vallási meggyőződésük (Kovácsné és mtsai. 1994).
 
Anyák és apák gyászmunkájának hasonlóságai és különbözőségei
 
Az anyák és apák gyásza több szempontból is különbözik, ezért előfordulhat az egymástól való eltávolodás, és a meg nem értettség élménye, más párok ugyanakkor arról számolnak be, hogy a tragédia még inkább összekovácsolta a párkapcsolatot, egymást támogatva jutottak túl a krízisen. Azok az apák és anyák, akik támogatni tudták egymást a perinatális gyászmunkában, kedvezőbb egészségi állapotban voltak a gyász idején, mint azok a párok, akik eltávolodtak egymástól (Lang et al. 2003).
 
A vizsgálatok szerint az apák gyászát gyakran jellemzi az „erősnek kell maradni” vélt vagy valós társadalmi elvárásnak való megfelelés, ezért viselkedésükön gyakran kevésbé látható gyászuk intenzitása. Az elfojtott érzések ugyanakkor nagyon is jelen vannak, néha intenzív düh és önvád formájában mutatkoznak meg. Valós érzelmeik kinyilvánításának gátoltsága miatt gyakori, hogy munkájukba menekülnek, sokszor újabb elfoglaltságokat, terheket véve magukra. Előfordul a gyász teljes tagadása is, ami az anyától való eltávolodás komoly veszélyforrását jelenti.
 

Mindez arra utal, hogy az apáknak talán még inkább szükségük van támogatásra a gyász intenzív időszakában, hiszen érzelmeikben mélyen gyászolnak, ugyanakkor nehezebben tudják szavakba önteni élményeiket.

(...)

Az egészségügyi személyzet viszonyulásának szerepe a szülők gyászában

Nemzetközi és magyar vizsgálatok eredményei is alátámasztották, hogy jobban meg tudtak küzdeni a veszteséggel azok, akik az egészségügyi személyzettől érzelmi támaszt kaptak. Elsődleges szerepe van a szülészeti osztály szakdolgozóinak, ám kiemelten fontos a védőnő és gyermekorvos támogatása is a veszteséget követő időszakban (Einaudi et al. 2010).
 
A gyermek halálának eseménye egy speciálisan érzékeny módosult tudatállapotot teremt, amelyben fokozottan érvényesül az szülészorvos és egészségügyi személyzet minden mondata, szava, tette, mozdulata, kérdése (Varga 2011). A szülők számára a tragédia bekövetkezésének pillanatában nem konkrét információra, tájékoztatására van szükség, sokkal inkább együttérzésre, empátiára, érzelmi támogatásra. 
 
(...)
 
A későbbi gyászmunkát ugyancsak befolyásolja a rossz hír közlésének módja és körülménye a gyermek életéért folytatott küzdelemben részt vevő személyzet részéről. Arra hívják fel a figyelmet, hogy lehetőleg mindkét szülő együttes jelenlétében kerüljön közlésre a gyermek halálhírének bejelentése, mindez történjen, rövid, egyértelmű kijelentések formájában, miközben biztosítsanak lehetőséget a később felmerülő kérdések tisztázására. Fontos a szülők hosszú távú támogatása, hisz egyes vizsgálatok szerint még 4 év után is mérhető volt pszichés terheltségük és igényelték a kapcsolatot a kórházi személyzettel (Hunfeld et al. 1997).
 

Nemzetközi „jó gyakorlat” – Perinatális Hospice

A Perinatális Hospice mozgalom a felnőtt haldoklók mintájára került megalapításra az Amerikai Egyesült Államokban az ezredfordulón azzal a céllal, ahogy az élettel összeegyeztethetetlen betegségben szenvedő magzatok szüleit támogassa a várandósság és szülés idején, valamint abban a rövid időszakban, amíg a gyermek él (StarShine Hospice Perinatal Program of Cincinnati Children’s Hospital Medical Center, Ohio). Az intézmény egy olyan jól strukturált, méltóságos programot kínál a szülők, testvérek, nagyszülők és fontos rokonok számára, ami segíti őket abban, hogy értelmet és intim élményeket szerezzenek életről és halálról a fogyatékos gyermekkel együtt töltött rövid időben. A segítség rendkívül sokrétű: magába foglalja a szülésre való felkészítést, a beteg újszülött esetleges hazaadását, a halál bekövetkezte utáni gyászmunka feldolgozásának támogatását, ill. a teljes folyamattal együtt járó instrumentális, szociális, pszichés és spirituális segítséget (Roush et al. 2007). A mozgalom igazi alternatívát kínál a szülők számára e tragikus esemény feldolgozására, szemben a fogyatékos gyermek életének művi abortusz útján való megszakításával, ami rendszerint mély bűntudattal és önvádlással teli pszichés folyamatokat indít el (Singer 2008).

Perinatális halál esetén szükséges és hasznos tennivalók szülészeti intézmények dolgozóinak

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2010-ben kiadott szakmai irányelve szerint egy sor pszichológiai feladat ellátását javasolja szüléshez társuló veszteségek során a szülészeti intézmény dolgozóinak. Munkájukat segítheti a hazai és nemzetközi tapasztalatok mentén leszűrt protokoll ismerete, ezért bemutatunk néhány jelentős javaslatot.

A tennivalókra ajánlásként érdemes tekinteni, amelyeket minden esetben az érintett szülők személyiségéhez, iskolázottságához, vallásához, kultúrájához és érzelmi állapotához érdemes illeszteni, érthető és számukra felfogható formában. Fontos kiemelni, hogy a segítő személy érzelmi attitűdje egyedülálló módon képes minimalizálni a komplikált gyász veszélyét és tudja facilitálni a normál mederben zajló szülői gyászt."

(...) 

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!